 |
| Vagy méginkább egy gyermek Hideo Nakata: Dark Water (2002) |
Kevesebb erőszak, maradandó borzongás
Takashige Ichise, aki számos, a késő 90-es években készült és nagy sikert aratott japán horrorfilm producere, magabiztosan nyilatkozik a műfaj vonzerejéről: "A japán horror rémisztőbb, mint az amerikai. Olyan lidérceket jelenít meg, amelyek az emberek mindennapi életébe szivárognak be. Miután a közönség elhagyja a mozit, a mozgólépcsőn, a fürdőben, akárhol, ahol megfordul, továbbra is érezni fogja a félelmet. Ez a borzongás maradandó."
Joe Drake, az Átok egyik producere a japánok stílusában vonzó újdonságot lát. "A japán horror esztétikája egészen másmilyen, mint amit bárhol máshol lehet látni. A várakozás izgalmát csakis naturális eszközökkel éri el. Az elszigeteltség érzetét kelti az emberben. A nem japán néző számára ez hihetetlenül új és friss élmény."
A hátborzongtató atmoszférát teremtő japán horrorfilmesek jóval kevesebb erőszakot használnak, mint a "szeletelős" stílusban alkotó amerikai kollégák. "Nem lehet sok fröccenő vért látni", mondja a Tokióban élő Mark Schilling filmkritikus, aki a japán filmről könyvet is írt. "A lényeg a haláltól való félelem - innen ered az igazi horror műfaja."
A sötét szobákban bújkáló figura a japánoknál nem a kést szorongató álarcos férfi, hanem inkább egy bosszúvágyó asszonyi szellemalak, vagy méginkább egy gyermek. "Pontosan az ellenfél nyilvánvaló gyengesége miatt, az ember nem tudja, hogyan harcolhat ellenük", állítja Kiyoshi Kurosawa, jónéhány nagysikerű független horror író-rendezője, aki éppen új filmtervén dolgozik Ichise-nél. "Ha tudod, hogy megtámadnak, felkészülhetsz a védekezésre. De mi történik, ha a támadás sosem indul el?"
A filmeseknek bőséges alapanyag áll rendelkezésére: a japánoknál régi hagyománya van szellemtörténeteknek. Ezeket összefoglalóan kaidan-nak nevezik: nyáron mesélték egymásnak az emberek, hogy a forróságot némi hidegleléssel enyhítsék.
Modern interkulturális rémmesék
 |
| A támadás sosem indul el Hideo Nakata: A kör |
A kulturális különbségek mellett a horror egyik nagy előnye a finanszírozók számára, hogy nem drága, és emiatt alacsony kockázattal készíthető el. "Nincs szükség sztárokra, vagy látványos effektekre. A kísérletezésre kiválóan alkalmas műfaj, valamint arra is, hogy egy-egy új rendezőt kipróbálhassunk", fűzi hozzá Takashige Ichise.
Ez az úttörő szemlélet két japán rendezőt is hozzásegített, hogy megcsinálják a maguk hollywoodi változatát, méghozzá nagy hasznot hozó eredménnyel.
Takashi Shimizu amerikaira szabott Átok című filmje csaknem 180 millió dollárt hozott a konyhára világszerte novemberi premierje óta, miközben mindössze 10 millió elég volt az elkészítéséhez. Hideo Nakata A kör 2. című opusza pedig az első hétvégén már 36 milliót keresett a jegypénztárakban. Nakata elvállalta A szem című film remake-jét is, melynek éppenséggel Tom Cruise végzi a produceri munkálatait.
A nagy sikerek ellenére a a hazai producerek és rendezők bizonytalanok, hogy vajon a nemzetközi dicsfény igazából jót tesz-e a japán filmiparnak. Hiszen amellett, hogy érezhetően több üzleti lehetőség nyílik a japán filmesek előtt, félő, hogy a nagy tehetségeket Hollywood magához csábítja. Az amerikai fizetés ugyanis tízszerese a hazai gázsinak.
