A Filmíró Napok első kiadásában a hazai televíziós sorozatokat analizálták, ezúttal a játékfilmes forgatókönyvírás volt terítéken. Az idén alakult Magyar Nemzeti Filmalap pályáztatási folyamatában a forgatókönyvek minősége az elsődleges szempont, ez alapján születnek a döntések a filmtervek támogatásáról. A beszélgetés résztvevői a következő kérdésekre keresték a választ: Hogyan alakul a megváltozott filmtámogatási rendszerben a forgatókönyv szerepe? Milyen szempontok szerint választja ki a MNF a könyveket, treatmenteket és szinopszisokat, és mi a fejlesztés menete? Jobbak lesznek-e a forgatókönyvek, és jobbak lesznek-e a filmek? Megmarad-e a magyar film sokszínűsége? Milyen történetekre van ma szükség Magyarországon?
Teltház a Millenárison
A beszélgetés moderátora, Köbli Norbert, a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületének alapító elnöke Divinyi Rékát elsőként az eddig beérkezett pályázatokról kérdezte. Divinyi Réka az MNF koncepciójáról elmondta, hogy minden hozzájuk beérkező forgatókönyvet, treatmentet vagy szinopszist minimum 10 ember olvas el és a readerek pedig írásos véleményt is készítenek. A véleményben kifejtik, hogy a könyvnek van-e esélye arra, hogy bejárjon egy utat, ami a nézőkhöz és fesztiválokhoz vezet, hogy képes-e megszólítani szélesebb közönséget. Divinyi Réka szerint már a forgatókönyv elolvasásakor lehet tudni, hogy az abból készülő film ér-e el érzelmi vagy intellektuális hatást, mert ha azt a könyv nem teszi, akkor a film sem fogja - fogalmazott Divinyi. Az MNF forgatókönyv fejlesztési igazgatója azt is elmondta, hogy az összes eddig beérkezett forgatókönyvet fejlesztésre küldték tovább, de ebben is segítenek, nem hagyják magára az alkotót. „Nagy a szórás, mind témákban, mind stílusban.” - így Divinyi, aki abbéli reményét fejezte ki, hogy jó alkotásokra tették le a voksukat, hiszen még nem kész filmekről beszélünk. "Már szinopszissal is lehet pályázni és már azt is meg tudjuk finanszírozni, hogy ebből forgatókönyv készüljön, az elutasítás miatt pedig nem megsértődni kell, hanem tíz másikkal pályázni.”
A szót tőle Hegedűs Bálint, az MNF forgatókönyv fejlesztője vette át, aki a fejlesztők munkájáról beszélt: „A fejlesztő végigbeszéli a readeri véleményeket, erényit és negatívumait egyaránt, és megfogalmazza a döntőbizottság számára, hogy milyen perspektívákat nyit ki a történet. Aki megkapja a támogatást a forgatókönyv fejlesztésre, azzal leülünk és részletesen átbeszéljük, hogy mit lát az alkotó a könyvben és mivel szeretné megfogni a közönséget, és ha kell, jelenetről jelenetre végigrágjuk.” Köbli részéről adódik a kérdés: „Ha ennyire fix elvárások vannak, akkor mi a kánon?” Hegedűs szerint nem beszélhetünk kánonról, hiszen az MNF-ben öt autonóm egyéniség ül, különböző ízléssel, akik alázattal és segítő szándékkal állnak a hozzájuk érkezett művekhez. "Script doktorok vagyunk" - mondja Hegedűs. „Eddig hatvan tervet néztünk át és a beérkezett művekről az mondható el summásan: hogy ami jó, az jó, ami meg gyenge, az gyenge, de általában konszenzus van a bizottságon belül és 4:0 az eddigi arány.”
Bemutatták a Syd Field és a Robert McKee könyveket
Itt kapcsolódott be a beszélgetésbe Andrew G. Vajna Honkongból. Szerinte az MNF még mindig nem lényegi feladatával, azaz a forgatókönyvekkel foglalkozik a legtöbbet, hanem a MMKA konszolidációjával, ám reméli, hogy ez januártól megváltozik. Vajna úgy látja, hogy az eddigi forgatókönyvek közepesek és a legtöbb alkotó túl korai stádiumban pályázik gyártásra, de az ötletek jók. A kormánybiztos azt is hangsúlyozta, hogy nekik igenis a forgatókönyv a legfontosabb szempont: ami a forgatókönyvön nem látszik, az a filmen sem fog - állítja Vajna. A kormánybiztos amerikai tapasztalatait is megosztotta velünk: ott évekig dolgoznak egy-egy könyvön, mire film lesz belőle- mondta, majd ezt követően a rájuk nehezedő felelősségről beszélt, hiszen nagy pénzekről van szó, így a filmnek kommerciálisan is működni kell és rögtön hozzá is tette, hogy nem hisz abban, hogy a művészfilm ne tudna közönséget teremteni. Vajna szerint vissza kell hozni a magyar közönséget a mozikba, mert az bizony az elmúlt 2-3 évben eltűnt. Ennek oka szerinte abban keresendő, hogy a magyar filmek nem elég jók, nem eléggé izgalmasak, ezért kell egy új út. A kormánybiztos is megerősítette az előtte elhangzottakat, miszerint: a forgatókönyv lesz a fő szempont, az fogja eldönteni, hogy lesz-e belőle film, vagy sem, a finanszírozás meg a koprodukció csak utána jön. Andy Vajna azt is kiemelte, hogy nem szeretne és nem is fog olyan helyzetbe kerülni, hogy elkezdenek egy filmet finanszírozni és közben fogy el a pénz, vagy elkészül és nem kerül bemutatásra. Az MNF egészen a bemutatásig szeretné elkísérni a filmeket.
„Dominálnak a szerzői filmek, de van rajtuk fejlesztenivaló bőven.” - állítja Havas Ágnes. Szerinte a szerzői filmek is meg kell, hogy találják és meg is fogják találni a közönségüket. Ezt követően Tasnádi István dráma- és forgatókönyvíró kezdett eszmefuttatásba a színházba írt darabok és forgatókönyvek közti különbségről. „Nagy a különbség, főleg azért, mert a színház jelen pillanatban nem keresi az új történeteket. Megváltozott a szemlélet és senki sem kockáztat, a színházban a kísérletezés jó esetben a stúdiókba szorul.” Tasnádi azt is kiemelte, hogy a filmben szerinte mára fontosabbá vált a dialógus, mint a színházban, ahol uralkodik a posztdramatikus szemlélet. Most a film és a színház kétfele megy: „Értem, hogy a történet a fontos nektek a filmben, de mi van, ha valaki nem történetet akar elmesélni?” A kérdésre Divinyi Réka szállította a választ: „Attól még lehet izgalmas, kérhet az illető személyes konzultációt, és kap esélyt a meggyőzésre.”
Az MNF képviselői után Németh Gábor a SZFE forgatókönyvíró szakának művésztanára fejtette ki véleményét az új rendszerről a régi tükrében. „A 15 évvel ezelőtti rendszer rendezőközpontú volt. A rendező hozta az ötletet, aztán ha elkeseredett, mert megakadt, akkor futott az íróhoz. Ebből indult el egy diskurzus. Nem volt formalizálva, mint most. A forgatókönyvíró szakma, mint olyan nem létezett, az írók a saját kárukon tanulták meg az alapokat.” Németh Gábor ugyanakkor üdvözölte a tudatos képzést, ami szerinte a szakirodalom elolvasásával simán elsajátítható. A Színművészeti Egyetem forgatókönyvíró képzéséről pedig elmondta, hogy nemrég jelentősen átalakult, a londoni és dán minta szerint, ahol a fő mottó: Learning by doing! Korábban az elmélet gyakran ellene ment a gyakorlatnak- mondta Németh, aki ezt követően kételyeit fogalmazta meg az új rendszerrel kapcsolatban. Szerinte abban a féldemokráciában, ahol élünk, a kormánybiztosi és a csúcsproduceri pozíció nem fér össze, idézte fel Török Ferenc Magyar Narancsban megjelent publicisztikáját. Kifogásolta, hogy a Filmalap egyik napról a másikra állt fel, anélkül, hogy alapvetések tisztázásra kerültek volna, holott a művészet-finanszírozást hosszas diskurzusnak kellene megelőznie.
Németh felvetéseire Havas Ágnes a következőképp reagált: „Minket a legjobb szándék vezet és vezetett, hogy el tudjon kezdeni dolgozni a szakma. Úgy döntöttünk, hogy a szakmának az a jó, ha minél előbb elindítjuk az új rendszert, amire a szakma akkor már másfél éve várt.” Havas nem tagadta, hogy nem tökéletes a rendszer és módosításokra van szükség a szabályzatban, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a folyamatos beadás miatt nem lesz pályázati kiírás, csak a támogatási szabályzatot módosítják - például a kifogásolt végső változat elfogadása csak a többlettámogatást igénylő filmekre vonatkozik majd. Havas elmondta, hogy hiányolja az egészesetés dokumentum- és animációs filmek forgatókönyveit, pedig az alaphoz ezekkel is lehet pályázni.
Zombrácz Virág fiatal forgatókönyvíró generációja nehézségeiről és a szakma aktualitásairól elmondta: „Az én generációm már eleve Európában gondolkozik, kint tanulnak, workshopokon vesznek részt, így eleve beszivárog egy másik szemlélet.” A közönség soraiból Kántor László producer és Szabó Ildikó filmrendező részéről hangoztak el lényegi kérdések. Kántor azt firtatta, hogy egy olyan forgatókönyv, ami már nemzetközi fórumokon megmérettetett és díjakat kapott, miért kerül elutasításra az MNF-ben, ahelyett, hogy plusz pontokat kapna ezért. (Schwechtje Mihály Hőség című filmtervéről beszélt a producer, amelyet a Filmalap elutasított.) Szabó Ildikó kérdésére az utolsó vágás jogát tisztázták: "Az utolsó vágott változat elfogadásának joga akkor illeti meg az MNF-et, ha a pénz 50%-át ő adta, vagy a produkció 150 millión felül részesült támogatásban.” - jelentette ki Havas Ágnes. Havas még hozzátette, hogy az újravágást sem saját jogkörben akarják gyakorolni, hanem a rendezővel konzultálva, konszenzuson alapulva. A cél az, hogy a legjobb változat kerüljön a mozikba és a fesztiválokra. Havas záró szavait a szakmához intézte: „Higgyétek el, hogy szakemberek vagyunk, kérlek legyetek bizalommal felénk, ahogy mi is bizalommal vagyunk a ti forgatókönyveitek, ötleteitek iránt.”
