A hollywoodi sztárok esetében nem szokatlan, hogy valaki árverésre bocsátja személyes tárgyait, legyen az gyémántgyűrű vagy akárcsak egy apró hajfürt. Kalapács alá került már Arnold Schwarzenegger köhögés elleni cukorkája, Elvis Presley levágott lábujjkörme, Michael Jackson meg 1.54 millió dollárt fizetett az 1939-es Elfújta a szél Oscar-díjáért. Kis hazánkban azonban eleddig nem nagyon volt példa hasonlóra, különösen nem kortárs művész esetében. Szőke András, a meglepő akcióiról ismert filmes ezúttal nem egyéni pénzszűke vagy feltűnési viszketegség folytán nyúlt a pénzszerzés ezen formájához. A másfél hetes akció alatt befolyó összeget ugyanis teljes egészében a taliándörögdi múzeum bővítésére és az azzal kapcsolatos helytörténeti kutatásokra, illetve a faluban működő, többek között ősi magyar technikákkal gyógyító, természetgyógyász-kör működésére kívánja fordítani. Mint azt a filmes elmondta, olyan „speciális műfajokról” van szó, hogy ezekre nem léteznek megpályázható állami összegek, így a körülbelül 750 fős kis falu összefogásából, illetve a művész saját forrásaiból tartják fenn őket.
A múzeum valós, virtuális és szellemi gyűjteménye már évek óta üzemel, a Művészetek Völgyének tíz napja alatt több mint húszezren, köztük ismert közéleti személyiségek látták a tárlatokat, amelyek feldolgozzák a környék (egészen Tapolca széléig tartottak a kataszteri területek) történelmének, római kori, török idők előtti, az 1700 és 1944 közötti, valamint az 1975 utáni időszakát. A néhol „Krúdy-szerű” családtörténetek között feldolgozásra vár a névadók, a Talián és a Dörögd család históriája is. Persze akadnak olyanok, akiket már „feldolgoztak”, nem is akármilyen formában, hiszen a Tündérdomb sztorija valós mese, akár az egyelőre megfilmesítésre váró Gyenge Lajos-történet. A művész azt is elmondta, hogy különösen azért tartja szívügyének a dolgot, mert szeretné, ha a falu fiatalsága rácsodálkozna a múltjára, s ahelyett, hogy sürgősen a városba költözne, felerősödne az identitástudata és a lokálpatriotizmusa.
A Szőke-rajongók 150 tárgy közül választhatnak, amelyek nyolc nagyobb kategóriába osztva tétettek közszemlére: Régiség-műtárgy, Zene-CD, Érmék-Papírpénzek, Gyűjtemények, Egyéb papírrégiségek, Könyvek és újságok, Ruha-divat, Egyebek – utóbbinál egy, a rendezővel elköltött ebédre lehet felajánlásokat tenni. A kínálatban megtalálhatóak antik használati- és dísztárgyak, exkluzív ruhák, a művész általa készített festmények, grafikák, illetve szövegkönyvek dedikálva. Megvásárolható a Roncsfilm egyetlen és eredeti kéziratos, megjegyzésekkel és ábrákkal ellátott forgatókönyve és megrendelhetőek Szőke András által készített egyedi mackófestmények is. A rendező bevallotta, hogy bár nehéz megválnia bizonyos tárgyaktól, például a gyerekkori plüssmackójától, a nemes ügy érdekében vállalja a veszteséget. Elárulta, hogy remegő lábakkal vágtak ugyan a szokatlan kísérletbe, úgy tűnik, az mégis működik. Olyannyira, hogy ha minden jól megy, talán még Badár is felkerül az oldalra, sőt akár mozgóképi vonatkozásokról is lehet szó. Utóbbi sem szokványosan, inkább formabontó akcióként. A lényeg, hogy az alkotó és a befogadó közötti, a médiák által százszorosan megbonyolított és eltorzított kapcsolat, amelyben sokszor elvész az üzenet, helyreálljon. Másfajta kommunikációra van szükség, valami olyasmire, mint amit a régi Tilos vagy a KVB elkezdett, csak másfajta hordozón. S ez a hordozó lehet akár maga Szőke András is, aki a hagyományos kommunikáció ellen lázadva, maga szállítja le az interneten megrendelt cédét, s közben megmutatja, létezik egy egész másik „Szőke” is.
