KINO – Itt IS jó!

A szakemberek szerint a mozik elnéptelenedését és ezen belül az art-mozik mélyrepülését csak igazán erős ötletekkel lehet megállítani, most úgy tűnik, a Szuez Filmnek van egy tízforintos ötlete. Négy lelkes, kreatív, mindenre elszánt fiatal szakember, Balassa Péter (Cirko-gejzír), Mundruczó Kornél, Petrányi Viktória (Proton Cinema) és Ságodi Ildikó (ex-Krétakör) összefogott, hogy visszacsalogassák a kultúrára és közösségre vágyó városlakókat egy mozi feliratú épületbe, ami több is, jobb is, más is, mint az eddigiek. Leginkább IS. Ha az Élet és Irodalom ÉS-ként él a köztudatban, a KINO lehetne az IS: mozi IS, színház IS, zene IS, kiállítás IS, kávézó IS, közösség IS. (Megyünk az IS-be Tarr Béla-maratonra, holnap jövök! – veti majd oda hanyagul a Politechnikum végzős diákja az édesanyjának egy őszi péntek reggel.)

Itt IS jó! – mondják a kitalálók. Nem csak itt jó, de itt is; nem csak ide szabad járni, de gyertek ide is; az idejárók nem külön kaszt, akik máshová be sem teszik a lábukat, hanem olyan emberek, akik szomjazzák a kultúrát és nyitottak az új megközelítési módokra. A Szindbád Mozi, ami egy sötét kis lyukként él a mozilátogatók emlékezetében KINOként fényben úszó térré változik, és láthatóvá tesz eddig hozzáférhetetlen filmeket, bepótolandó életműveket vagy épp színházi kísérleteket.

Filmhu: Hogy jött az ötlet, hogy pályázzatok?

Petrányi Viktória: Kornéllal és Péterrel sokat beszélgettünk arról, hogy mi lesz a mozizás sorsa; mi történik majd a mozikkal a jövőben; hová vezet az a rengeteg változás (digitális forradalom, kulturális átrendeződés), amely már most érezteti hatását a mozik életében. Úgy gondoltuk, és olvastunk is erről, hogy azok a mozik élik túl a változást, amelyek egy HELLYÉ, közösségi térré tudnak alakulni. Csak a mozi ma már nem vonzza be az embereket, mert mozizni otthon is lehet, de ha a filmnézést össze lehet kötni egy kiállítással, kávézással, és egy jó beszélgetéssel, az már becsalogathatja a moziba, vagy pontosabban kicsalogathatja őket a lakásaikból.

Mundruczó Kornél: Tudod, Viki mindig ilyen nyerő ötletekkel áll elő: most éppen azzal, hogy nyissunk mozit a mozi temetése napján. Na, most félkomolyan: úgy éreztük, hogy tök jó lenne egy mozi, persze részben önző szándékból, hogy mindig filmközelben legyünk. Egyedül nem mertünk volna belefogni, de Balassa Péterrel hárman már elég erősnek éreztük magunkat, hogy nekiinduljunk.

Filmhu:Voltatok ilyen helyen Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon?

Ságodi Ildikó: Jártunk hasonló helyeken, és mikor jobban utánanéztünk, azt vettük észre, hogy nem csak New Yorkban, Berlinben és Párizsban, de szinte minden nagyvárosban kialakultak már ezek az összművészeti kisközpontok, ahol tematikusan összefüggnek a különböző művészeti ágakból érkező alkotások. Szeretnénk szoros együttműködést kialakítani a világ hasonló intézményeivel, hogy megosszuk egymással tapasztalatainkat, ötleteinket, hogy tanuljunk egymástól, és esetleg együtt is dolgozzunk a jövőben.

Szoros együttműködést kialakítani a világ hasonló intézményeivel Pompidou Centre, Párizs

Filmhu:Mennyiben különbözik majd a KINO a többi art-mozitól? Ha el kellene helyeznetek a Puskin Mozi – Cirko-gejzír tengelyen, melyikhez esne közelebb?

Balassa Péter: Nem is ebben a sorban helyezném el: a KINO a háromszög harmadik csúcsa. Befogadó tér, inkább egy kultúrközpont, mint egy szokványos, vagy kevésbé szokványos art-mozi. A filmkínálatot a premierek mellett egyfajta könyvtár arculat is jellemzi majd, műsorra tűzünk távol-keleti filmeket, animációt, és még sorolhatnám; kvázi korrepetálás tartunk Kitanotól Miyazakiig.

Petrányi Viktória: A programkínálatunk 60% mozi, a fennmaradó részben pedig színházi előadások, felolvasóestek, zenei programok várják a közönséget. Az animációs filmek mellett dokufilm-vetítéseket is tartunk majd, hiszen a digitális vetítési lehetőség miatt nem vagyunk kizárólag a 35-ös kópiával bíró filmekhez kötve.

Filmhu:Milyen az új bemutatók és a régi filmek aránya a KINO kínálatában?

Petrányi Viktória: Természetesen friss filmek is szép számmal lesznek a programban, decemberre tervezzük egy Cannes-i film, a Waltz with Bashir című animációs film bemutatóját, amely világszerte óriási sikereket aratott már. A premierek mellett azonban lesznek retrospektív vetítések is. A programkínálatunknak lesz egy jelentős oktatási vonala: megpróbáljuk kinevelni a saját közönségünket, ez a feltétele annak, hogy hosszútávon fennmaradhasson egy ilyen hely, mert ha nincs utánpótlás, néhány év alatt kifulladhat a projekt.

Decemberre tervezzük a Waltz with Bashir bemutatóját Jelenet Ari Folman animációjából

Ságodi Ildikó: A nézőutánpótlás, nézőnevelés szándékával szervezünk majd filmklubokat, workshopokat, és tervezzük gimnáziumi mozgóképes órák behozását a moziba.

Mundruczó Kornél: Az új bemutatók és a régi filmek a KINOban szorosan összekapcsolódnak majd. Tematikus, retrospektív vetítéseket akkor fogunk tartani például, amikor magyarországi premiere van egy számunkra fontos rendezőnek, hogy az új filmmel egy időben korábbi filmjeit is hozzáférhetővé tegyük.

Sajnos jelenleg nincs valódi kortárs hely a budapesti mozik között, így valódi kortárs tartalom sincs a filmkínálatban. Az első időkben a KINO sem kizárólag kortárs tartalmat fog vetíteni, hiszen óriási lyukakat kell betömni. Tízéves filmeket vettünk meg, amelyeket itthon sosem mutattak be, de ezek nélkül nehezen érthető a nemzetközi kortárs filmművészet. Ez egy okos átmenet addig, amíg kiépül egy értő közönség, aki elvár bizonyos minőséget, és egy idő után diktálja majd a feltételeket és elvárásaival irányít minket.

A hiányok óriásiak, fél évtizedek maradtak ki a filmművészet új irányaiból, így viszont hogyan várhatnánk el, hogy Haneke vagy Bruno Dumont érthető legyen a közönség számára. Mi, akik filmfesztiválokra járunk, és rálátással bírunk a kortárs nemzetközi trendekre, érezzük annak felelősségét, hogy ezt a közönség felé is eljuttassuk. Ezzel - nem mellesleg - a kezdő filmalkotókat is segíteni akarjuk, hiszen aki most fog a filmkészítéshez, annak ismernie kellene a filmművészet legújabb trendjeit, és akik írnak a filmekről, azoknak szintén. A retrospektív vetítések erre is jók: egyszerre, egészében áttekinteni egy életművet. És persze így a saját mániánkat is kiélhetjük: az orosz filmhét is így született, és kitermelte az újabb és újabb ötleteket.

Filmhu:Ok, Ulrich Seidl kinek a mániája?

Petrányi Viktória: Kornélé. Na jó, az enyém is. Nagyon erős alkotó, aki egy olyan világról beszél, amit jól ismerünk.

Mundruczó Kornél: Nagyon nagy történésekről szólnak a Seidl-filmek, ezek most csokorba gyűjtve igazán nagyot üthetnek. Ulrich Seidl provokatív, de gyengéd alkotó, aki együtt él, együtt érez szereplőivel. Filmjeit átjárja a groteszk, de ezzel együtt szereti is a figuráit. Szerintem sok a romantika a filmjeiben.

Ulrich Seidl egy olyan világról beszél, melyet jól ismerünk Jelenet az osztrák rendező Import/Export című filmjéből

Filmhu:Más mánia?

Mundruczó Kornél: Az mindig van. A KINO programjában az a jó, hogy nemcsak művészfilmekben gondolkodunk, hanem „autentikus kommersz”-ben is (pl. távol-keleti horror, thriller, kung-fu és akciófilmek), amik a maguk módján ugyanúgy a szerzőiségről szólnak, mint az európai művészfilm.
Ennek egy másik iránya, hogy tárgyalunk a Hollywood Classics-szal klasszikus filmalkotások (nemcsak művész, hanem műfaji filmek is) bemutatásáról.

Szerintünk a mai fiatalok keveset tudnak a filmről. Televíziót tudnak, tényhorrort. Nem várhatjuk el, hogy tudják, hogy az én filmjeim vagy Pálfi filmjei micsodák, ha előtte nem mutatjuk meg, hogy mihez képest mond ez újat, vagy miből táplálkozik. Olyanok is eszembe jutottak, hogy jó lenne Marilyn Monroe-sorozatot tartani (kiplakátolni Pestet Monroe-val), és összevetni ezt a filmtörténeti nőfigurát a kortárs film nőképével. Párizsban például csináltak egy tematikus sorozatot a ’20-30-as évek horrorjából, és erre válaszul kortárs, témában rímelő filmeket is műsorra tűztek. Vagy Berlinben: Rodrigezék Grindhouse filmjeinek bemutatójakor elővették a ’70-es évek grind filmjeit, zöld kópiákon vetítették őket, de ez senkit sem érdekelt, telve voltak a mozik.

Petrányi Viktória: Azért azt tegyük hozzá gyorsan, hogy a KINO programját egy nyolcfős kuratórium bírálja majd el, a névsor jelenleg még nem publikus. A saját ízlésünket néha már túl szigorúnak vagy szélsőségesnek tartjuk, ezért segít majd a kuratórium, hogy egyensúlyt találjunk a saját vesszőparipánk és a közönségé között.

Jó lenne Marilyn Monroe sorozatot tartani Kiplakátolni Pestet Monroe-val

Filmhu:Ki lesz a KINO törzsközönsége?

Ságodi Ildikó: Nehéz ezt előre megmondani, főleg azért, mert a programunk is sok elemből építkezik: szemezgetünk képzőművészetből, filmből, színházból, így valószínűleg a közönség is sokfelől érkezik majd.

Mundruczó Kornél: Az biztos, hogy a nők lesznek többen. Ma a mozi közönségének 70%-a nő, lassan az lesz, ami az irodalomban, hogy férfiak írnak nőknek; a filmben meg férfiak forgatnak nőknek, mert a férfiak nem járnak moziba. A mozi, amit a férfitekintet történetének is neveznek, lassan megváltozik, egyértelmű férfi princípiumból egyértelmű női princípium lesz. Az én filmjeimet is 65-70%-ban nők nézik, pedig a filmjeim nőképe igen összetett. Szerintem gyengéd, de ezt a nők néha másképp értelmezik.

Filmhu:Egy tapasztalt mozis rémálmaiban sem kísértenek üres termek egy új mozi beindításakor?

Balassa Péter: Nem. Szerintem lesznek látogatók: pont az ilyen kis helyek, mint a KINO, lehetnek a mozizás válságának túlélői, mert nem hétszáz, vagy ezerötszáz helyet kell megtöltenünk, hanem csupán száz-százötvenet. Egy ekkora közönséget mindig könnyebb mozgósítani, mint tömegeket. Az emberek ma már inkább negyven fölött járnak moziba, a fiatalok egyre kevésbé. Ez a közönség, a 40+-os korosztály masszívabb közönség, és ráadásul nem az a letöltős fajta; fontos számukra, hogy társaságban nézzék a filmeket. A színházi tér sem olyan nagy, hogy ne lehessen megtölteni.

Mundruczó Kornél: Magyarországon hozzá vagy szokva, hogy magánvetítésen veszel részt, ha jegyet váltasz egy mozi-előadásra. Mi reméljük, hogy a KINOban újra közösségi élménnyé válik a filmnézés azáltal, hogy sokan ülnek majd a nézőtéren. Az orosz filmnapokon rettegtünk attól, hogy öt barátunkkal nézzük majd a filmeket, és mi lepődtünk meg legjobban a teltházon.

Petrányi Viktória: Ha egy kétmilliós európai fővárosban nincs néhányezer olyan ember, akit vonz egy összművészeti szórakozóhely, ha nincs egy néhányezres törzsközönség erre, akkor nagyon nagyot tévedtünk, de reméljük, ez nem következik be.

Filmhu:Miből tartjátok majd fenn a KINOt?

Balassa Péter: Az art-moziknak járó normatív támogatás és a jegybevétel éppúgy része lesz a költségvetésünknek, mint a pályázati pénzek. Rengeteg helyre szeretnénk pályázni, nem csak mozik számára kiírt pályázatokon, hanem más jellegű (iparművészeti, képzőművészeti, színházi) hazai és külföldi pályázatokon is indulni kívánunk.

Petrányi Viktória: A Szuez Film forgalmazóként is működik majd, mert így kedvezőbb feltételekkel tudunk szerződni az egyes filmekre. Úgy gondoljuk, ha nincs még egy szereplő beiktatva, akkor jobb kondíciókat tudunk kialkudni, és a saját kapcsolati tőkénket is latba tudjuk vetni. A Szuez Film főként a KINO számára vásárolja a filmeket (a library-k esetében a vetítési jogot), amelyeket aztán vidéki art-moziknak tovább tudunk adni.

Filmhu: A Proton Cinema kapacitását mennyire köti majd le a KINO? Nem aprózódik el a filmkészítői energia a moziüzemeltetés darálójában?

Petrányi Viktória: Úgy tervezzük, hogy ha majd beindult a KINO és sínre került az első féléves program, akkor átadjuk az irányítást Ságodi Ildinek. Persze nem hagyjuk magára, a programok összeállításában és a filmek kiválasztásában aktívan részt veszünk majd a jövőben is, de a munka oroszlánrésze onnantól rá hárul, mi meg visszatérünk a csapó mögé.