Mindössze ötven esztendőt élt és két nagyjátékfilmet alkotott Huszárik Zoltán filmrendező (1931‒1981), e két munkájával azonban ‒ Szindbád (1971), Csontváry (1980) ‒ a magyar filmművészet legendás alakjává, a legnagyobbak egyikévé vált. Rendkívüli érzékenység, a leheletfinom effektusok költőisége és általában a vizualitás, az eredendően képi ábrázolás lehetőségei iránti különleges affinitás jellemezte művészetét. Az utóbbi mozzanat aligha meglepő, hiszen Huszárik nemcsak filmrendező, de tehetséges grafikusművész is volt. Igényességét jelzi, hogy filmjeihez a legkiválóbb magyar zeneszerzőket kérte föl muzsika komponálására: a Szindbád zenéjét Jeney Zoltán, a Csontváryét Kocsár Miklós, az Elégia című rövidfilmét Durkó Zsolt alkotta. Ők hárman a zeneszerzői annak a koncertnek is, amely Huszárik Zoltánnak állít emléket. Jeney Zoltántól új kompozíciót vezényel a koncert karmestere, Keller András, Durkó Zsoltot az említett rövidfilm, az Elégia zenéje képviseli, míg Kocsár Miklós alkotásai közül a Huszárik Zoltán emlékére a rendező halála után két esztendővel komponált kürtverseny, a Concerto in memoriam H. Z. hangzik fel.
A rendező megalkuvást nem ismerő gondolkodásmódjához és nagyságrendjéhez illik a hangverseny záró száma, Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című kompozíciója. A hangverseny szólistája, Tóth Bálint a Concerto Budapest szólamvezetője.
Program:
Kocsár Miklós: Concerto in memoriam Z.H. (1983)
Jeney Zoltán: Eipe tis, Hérakleite (Hérakleitosz halála) - ősbemutató
Huszárik Zoltán: Elégia című kisfilmjének vetítése (Durkó Zsolt zenéjével)
Bartók Béla: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
Tóth Bálint – kürt; Szent Efrém Férfikar (karnagy: Bubnó Tamás); Vezényel: Keller András
