Elisa Klapheck Fräulein Rabbiner Jonas című könyvének elolvasása után vált a rendező számára világossá, hogy ez azért rendkívüli történet, mert arról szól, hogy egy vallásos ortodox zsidó nő szeretne rabbi lenne, ami ellentétes a zsidóság törvényeivel. "Ekkor jöttem rá, hogy Regina története nagyon szép és különleges életút, amelynek érdemes emléket állítani" - hangsúlyozta.
Nagy kihívás volt Groó Diána számára Regina Jonas alakjának megjelenítése, valamint a film vizuális világának megteremtése, ugyanis csak egyetlen fotó maradt fent róla, de több írásos dokumentum, például a levelezése barátaival, ismerőseivel vagy a zsidó közösség tagjaival, valamint a róla szóló újságcikkek segítették a rendező munkáját.
Regina Jonas, aki 1944-ben pusztult el Auschwitzban, deportálása előtt minden róla szóló írásos anyagot összegyűjtött és leadott a berlini zsidó hitközségnek, amely megőrizte azokat.
Groó Diána az Elisa Klapheck által leírt feljegyzéseket és riportokat használta alapul a forgatókönyvhöz. Elisa Klapheck a 80-as évek végén kereste meg azokat a kortársakat, túlélőket és tanítványokat, akik emlékeztek a rabbinőre.
A rendező a történetet játékfilmszerűen építette fel, a vizuális megjelenítésre az 1920-as, az 1930-as és az 1940-es évek Berlinjéről szóló archív anyagokat gyűjtött össze.
"A fennmaradt fotó alapján olyan nőalakot jelenítek meg az archív felvételeken, mintha maga Regina Jonas lenne és ő szerepelne. Nagy kreatív játék volt igazi dokumentumok alapján megteremteni Regina világát, a munkában Mógor Ági vágó segített" - hangsúlyozta a rendező, hozzátéve, hogy a 63 perces filmhez csak egy-két snittet forgattak felvéve például egy-egy épületet.
Groó Diána filmjeiben rendszeresen megjelenő téma a közép-európai zsidóság. A rendező 1997 óta a Balázs Béla Stúdió tagja, 2004-ben készült első nagyjátékfilmje, a Csoda Krakkóban, amely több díjat nyert, utolsó alkotása a 2010-ben készült Vespa egy 12 év körüli roma kisfiúról szól.
