Külföldi produkciók a Mafilmnél 

filmhu: Mióta dolgoztok együtt?

Sipos László: Már a kilencvenes évek elején, a régi szép szervizmunkák idején dolgoztunk együtt Magyarországon forgatott angol és amerikai filmekben, én rendezőasszisztensként, Ildikó pedig asszisztensként és tolmácsként – azaz mindenféle pozíciókban. Már bő tíz éve ismerjük tehát egymást, közös cégünk azonban – mely most a The Best Man gyártásán dolgozik – csak 2000 óta működik.

Izgalmasak az itteni lehetőségek Sipos László és Kemény Ildikó

Kemény Ildikó: Én Angliában jártam iskolába, a National Film & Television Schoolban végeztem, és tulajdonképpen azóta is Londonban élek, pontosabban folyton jövök és megyek, hiszen az új filmtörvény miatt egyre több megkeresést kapunk, egyre több produkció szeretne itt forgatni.

S.L.: A filmtörvény lényege ugyanis az adó-visszatérítés, vagyis az a kedvezmény, hogy a Magyarországon közvetlen gyártási költségre fordított pénz 20%-át az állam visszafizeti a külföldi produkcióknak. Az ország olcsósága, a jó helyszínek és a profi szakemberek miatt régen is sokan jöttek Magyarországra, az új törvény azonban még vonzóbbá teszi a helyzetet. Jelenleg két film forog Fóton, mi a Róna utcai filmgyárban dolgozunk, és még legalább két-három olyan nyugati produkcióról tudok, ami éppen az új filmtörvény áldásait élvezi. Úgy tudom, a Hallmark-féle A Christmas Carol tévéfilm már vissza is kapta a maga 20%-át.

filmhu: A brit Stefan Schwartz rendezte The Best Man budapesti forgatása a Te személyes kapcsolataidon múlott?

K.I.: Igen is, meg nem is. A The Best Man angol line-producere (a film költségvetéséért felelős személy) már dolgozott velünk korábban, tulajdonképpen neki köszönhetjük, hogy ez az egyébként teljes egészében Londonban játszódó film most itt forog, a hármas és négyes műteremben. Többek között azért választották Magyarországot, mert a hazai díszletépítés közismerten magas színvonalú, és eleve kevesebb pénzbe kerül.

filmhu: A díszletépítésen kívül minek van még jó híre külföldön?

K.I.: A stáboknak és az operatőröknek mindenképpen. Jól jár egy produkció, ha nem kell magával hoznia egy külföldi operatőrt, ráadásul a helyszíni forgatások is sokkal könnyebben megoldhatók. Akár a belváros közepén is felállítjuk az egész „cirkuszunkat”, az összes buszt, a lakókocsikat, és így tovább. Ez Londonban szinte lehetetlen. Ezt a filmet egyébként ott kezdtük el forgatni, két hétig vettük fel a külső jeleneteket, utána pedig átköltöztünk Budapestre az összes belsőhöz. Amikor a Trafalgar Square-en forgattunk, a unit base (a stáb bázisa, sminkesekkel, mindenestül) azonban másfél kilométerre volt a helyszíntől, és ez sok nehézséggel járt. Budapesten ezzel szemben mindent el lehet helyezni pár méteren belül.

S.L.: Ezek a dolgok apróságnak tűnnek, de időben és pénzben nagyon sokat számítanak. Egy jó helyszín nagyon fel tudja gyorsítani a forgatás menetét.

filmhu: Ebben a filmben már magyar operatőr dolgozik?

K.I.: Nem, ezt egy ciprusi származású, Londonban élő operatőr fényképezi. Van azonban egy magyar kameracsapat, ők a Sorstalanság forgatásán tanulták meg, hogyan kell az anamorphic (szélesvásznú) kamerát és lencséket kezelni, ebben a filmben pedig második csapatként dolgoznak, az angolok teljesen elfogadták őket.

filmhu: Miért jobb választás a prágai vagy a Bukarest melletti nagy stúdiók helyett Budapesten forgatni?

Mintha a háromszorosából készült volna Az angol-magyar kameracsapat

S.L.: A magyar filmes hagyomány és a stábok gyakorlata miatt. Igaz, hogy itt most sok a fiatal, de ők is 10-12 éve dolgoznak a szakmában, ráadásul itt forgatott külföldi produkciókon nevelkedtek. A részlegvezetők 70-80%-a beszél angolul, ha pedig ők nem, akkor a második ember biztosan. A kommunikációs lehetőségek tehát adottak, szemben a román helyzettel, ott ugyanis gyakran panaszkodnak arra a külföldiek, hogy a helyiek rosszul beszélik az angolt. Prágában beszélik a nyelvet, ott azonban évekre előre minden műterem és stúdió le van foglalva, egyszerűen nem lehet beférni. Magyarországra azok a nagyságú produkciók jönnek, akik Londonban már nem tudják megfizetni a forgatási költségeket, de annál több pénzük van, hogy például Romániában dolgozzanak. Mi valahol a piac közepén helyezkedünk el: jó szolgatatást nyújtunk, elfogadható áron. Itt le lehet forgatni egy filmet úgy, hogy a vásznon úgy tűnjön, mintha a tényleges költségvetés háromszorosából készült volna. Minden filmnek az határozza meg az értékét, hogy mit látsz a vásznon, az úgynevezett production value. Ez a díszlet (egy kétszintes londoni hipermodern legénylakás) például Londonban pontosan négyszer ennyibe került volna.

filmhu: A leendő etyeki filmstúdióban is béreltek majd műtermeket?

K.I.: Várjuk az etyeki és pomázi stúdiókat, mert nagyon nagy szükség van további műtermekre. Szinte minden jövőbeli tervünkhöz hiányzik még pár műterem.

S.L.: Egymás kezébe adják a produkciók a műtermek kilincsét: mi holnap és holnapután bontunk, de már közben megérkezik egy másik építőcsapat. Fóton mindkét műterem tele van, iszonyatos a hiány, ha nincsen változás, jövőre még rosszabb lesz a helyzet. Mi lesz velünk, ha valakinek megtetszenek az itteni kondíciók, de mondjuk egy háromszor ekkora műteremre van szükségük? Sajnos nem tolhatjuk arrébb a falakat.

filmhu: Beszélhettek már a következő tervekről?

K.I.: Még kicsit korai lenne, annyit azonban elmondhatok, hogy legalább 3-4 komoly tervünk van. A napokban járt itt egy producer-rendező páros, és nemrég hívtak fel engem, hogy elmondják, mennyire izgalmasnak tartják az itteni lehetőségeket. A forgatókönyvük alapján mutattunk nekik pár lehetséges helyszínt, plusz bizonyítottuk szakmai rátermettségünket, így aztán már el sem látogatnak Romániába.

S.L.: A legfontosabb tényező a szakszerűség. Én már 25 éve dolgozom a szakmában, az utóbbi évtizedben rengeteg angol és amerikai filmben is dolgoztam, a produceri teendőket azonban még mindig tanulom – főleg a külföldi kollégáktól és a könyvelőnktől. Csak akkor lehetünk sikeresek, ha a külföldi vendég szisztémája szerint tudunk gondolkodni, mert ők elfogadják ugyan, hogy itt minden egy kicsit más, de bizonyos sztenderdeknek meg kell felelnünk. Ma már – ha esetleg nem is vagyok képes teljesíteni, de – pontosan tudom, hogy egy potenciális partner mit vár el tőlem.

K.I.: Ugyanolyan szinten kell megfelelnünk az elvárásoknak, mintha Angliában lenne a forgatás. Meg kell tanulnunk ebben a rendszerben úgy létezni és mozogni, ahogyan ezzel a filmmel kapcsolatban is tettük – az angolok teljesen meg vannak elégedve a munkánkkal.