Egyelőre úgy tűnik, hogy a Z-generáció nem szimpla tinivígjátékokat vagy megható coming-of-age történeteket, hanem erősen pesszimista alkotásokat inspirál. Schwechtje Mihály nemrég megrázó thrillert készített az online zaklatásról, és arról is láthattunk kisfilmet (Szabó Szonja: Mentor), milyen veszélyek leselkednek a befolyásolható fiatalokra az interneten. Hartung Attila első, az Inkubátor Programban készült nagyjátékfilmjében viszont elsősorban az állandó online jelenlét hatására önmagukból teljesen kiforduló, Youtube-függő fiatalok jelentik a veszélyt másokra.
Yorgos Goletsas és László Panna (fotó: Mozinet/Komróczki Diána)
Az, amit az én korosztályomnak még a Jackass című ominózus MTV-műsor jelentett - azaz a kamera előtti felelőtlen, destruktív, de annál szórakoztatóbb ökörködést – manapság korlátlanul megtalálható a Youtube-on, azzal a nagy különbséggel, hogy ezeket a tartalmakat javarészt nem professzionális és kizárólag saját magukkal kibabráló kaszkadőrök, hanem fiatal netes celebek, tizenéves influenszerek szállítják. Írd csak be a keresőbe, hogy challenge, százával ömlenek majd rád a teljesen értelmetlennek tűnő kihívások, az utca népét heccelő, valami iszonyat nagy tahóság élét “Just a prank, bro!” felkiáltással elvenni próbáló mókamesterek videói.
Én személy szerint rendkívül irritálónak találom az egész jelenséget, még tévedésből sem kattintok ilyesmire, ha véletlenül kidobja az ízlésemet rosszul felmérő algoritmus az ajánlások között, de Hartung Attila filmje mégis képes megmutatni, hogy miért ragad magával ez olyan sokakat. A FOMO-nak hamar sikerült bevonni a következményekre fittyet hányó hülyülés, a féktelen partizás, a like-ok és megosztások formájában azonnal érkező megerősítés mámorába, hogy aztán egy kemény pofonnal térítsen magamhoz.
A végzős gimis fiúkból álló, négytagú Falkát csakis a címbéli szorongás típus, a “Fear of missing out”, vagyis “Ha lemaradsz róla, akkor kimaradsz belőle” hajtja. A srácok kihívások kiötlésével, a töri tanár idegeinek húzásával, piálással és bulizással vannak elfoglalva, amit nagy nézettségű csatornájukon dokumentálják. Viselkedésük sokszor vállalhatatlan, de mivel pénzes családból származnak, nagyjából bármire feljogosítva érzik magukat, de a határt egyértelműen egy elvaduló házibuliban lépik át. A banda egyik tagját a többiek belehergelik, hogy mozduljon rá egy alkoholos-önkívületben heverő lányra, Lilire (László Panna). A buliban készült képek és felvétel persze kikerül a netre is, Lili pedig eltűnik otthonról. A saját irháját féltő srác a barátaival egy hosszúra nyúló éjszaka során próbálja kinyomozni, hol lehet most a lány.
Bouquet Gergely, Yorgos Goletsas, Pokorni Ábel és Sipöcz András (fotó: Mozinet/Komróczki Diána)
A Falka ugyan nem a Mechanikus narancs bandájának kamerás telefonnal felszerelt változata, ahogy az elkövető sem éppen egy Alex – a FOMO nézőként mégis nehéz helyzetbe hoz azzal, hogy főhőseiről leolvasztja a jófejkedő mázat, hiszen egy elvetemült rohadékot és bandáját kell követnünk az áldozat utáni hajszában. Cinikus, felelőtlen viselkedésükkel egyre többször demonstrálják erkölcsi gátjaik, empátiájuk teljes hiányát. Lehet, hogy van valaki köztük, akiben néha villanásnyira felébred az önreflexió, talán valahol még a megbánás is, de ez őt sem mentesíti az alól, amit elkövetett.
Ami miatt mégis elviselhetővé válik a Falka közelsége, hogy a fiatal színészek, Yorgos Goletsas, Bouquet Gergely, Pokorni Ábel és Sipöcz András (a való életben is népszerű Youtuber) között működik egy összeszokott baráti társaság dinamikája. Annak ellenére, hogy generációjuk sarkított, sztereotipikusan ellenszenves képviselőit játsszák, ezt sokszor sikerül feledtetniük a film közben. Természetesen szívatják egymást, könnyedén tolják a hülyeséget a kamerába, dumájukon még röhögni is lehet, filter nélküli stílusukban nincs nyoma mesterkéltségnek.
A szereplők által iPhone-al készített felvételek ugyanilyen természetességgel simulnak bele a filmbe. A FOMO tagadhatatlan erénye a dögös képi megvalósítás. M. Deák Kristóf operatőr munkája leképezi azt a hihetetlen pörgést és endorfin-túltengést, amit a Falka átélhet a fékevesztett belvárosi tombolás közben, ennek pedig a trendi alter bandák (mint a Fran Palermo vagy a MaryPopKids) filmzenéje is megágyaz.
.jpg)
László Panna (fotó: Mozinet/Komróczki Diána)
A rendező Kerékgyártó Yvonne-nal közösen jegyzett forgatókönyve pörgőssége és frissessége ellenére is több ponton felületes marad. A felnőtt szereplők kevésbé kidolgozott figurák. A Stohl András által játszott újgazdag családfő hozzáállására sok példát láthatunk a való életben is, de Lili jámbor töritanár apjának a reakciójára nincs magyarázat. Az szintén érhetetlen, miért kap kevés teret a cselekményre ólomsúllyal nehezedő téma, a szexuális erőszak hatása. Mintha erről az alkotóknak nem igazán lett volna mondandója, és megelégedtek azzal, hogy lehető legszélsőségesebb helyzeteket vigyék vászonra, a konzekvenciákkal keveset törődve.
Azt viszont a film igyekszik több szempontból bemutatni, hogy mi is teszi ezeket a srácokat olyanná, amilyenek, miért gondolják azt, hogy a Messenger ablakán túli világ egy nagy játszótér, ahol bárki kárára kedvükre kiélhetik magukat – a szülői érdektelenségen túl a társadalmi állapotokra is történik egy-egy utalás, 56-os golyónyomos falakkal, széttrollkodott töri órával. A bármiféle kulturális háttért kiröhögő, ideológiákkal nem törődő kamaszok nihilizmusa arra is kiterjed, hogy ugyanúgy viccet csinálnak a holokausztból, mint Trianonból, egyszerre szívatják a rasszista taxist és a roma hajléktalant.
Hartung Attila filmje egy nagyon extrém szituációt ábrázol, de nagy válaszokat nem akar adni. Feszül benne az ellentmondás, hogy majdnem végig elkötelezetten tartja magát a kamasz nézőponthoz, aztán mégis rákiabál a vászonról a szereplőkkel egykorú nézőire: ,,Nézd már meg magadat, így néz ki kívülről, amit művelsz!” Durván kiábrándító képet fest a jelen generációjáról, viszont ezt olyan markáns stílusban és meglepő nyersséggel teszi, hogy a FOMO esetében mégis érdemes hallgatni a koponyád hátuljában motoszkáló kis hangra, ami azt sugallja, nehogy lemaradj róla.
