A Hurok és az Átjáróház rendezője gimnazista korában még színésznek készült, rendezőként korábban még nem dolgozott a színpadon, de nagyon lelkesedett az ötletért: “Szeretnék színházban rendezni, nagyon érdekel, és ebből később lettek a forgatás során is vicces helyzetek.”
Szervét Tibor és Pindroch Csaba a forgatáson / Fotó: MEGA FILM/Benkő-Molnár Fanni
Mivel Istinek kevés tapasztalata volt a színházi világból, meglepődött rajta, amikor a színészek felhívták a figyelmét rá, hogy egy színpadi rendező másképp dolgozik, mint egy filmes: “Amikor elkezdtünk forgatni, Pindroch Csabit rendezőként szó szerint színpadra állítottuk. Mondtam neki, hogy fel kell mennie, és rakosgatni a színészeket. Erre ő azt válaszolta, hogy nem mehet, mert színházban egy rendező sosem megy fel a színpadra a színészek közé. Addig nem tudtam, hogy a színházi rendezők biztonságos távolból, a negyedik sorból instruálnak. Viszont a filmben Pindroch Csabi úgy rendez, ahogy én csinálnám a színházban is.”
Az Ecc-pecc Medveczky Balázs azonos című színdarabjára épül és a Thália Színházzal együttműködésben készült. “Ez egy kamaradarab, mindössze a büfében és egy színházi öltözőben játszódik. Amikor megkaptam a forgatókönyvet, rögtön mondtam, hogy ebből így nem tudunk filmet csinálni, mert nagyon zárt, nagyon szűk. Az a minimum, hogy be kéne járni benne az egész színházat. A szereplők mindig utalgatnak egy színdarabra, amit próbálnak, ezért nekünk a nagyszínpadot is be kell emelnünk a filmbe, és el kell kezdenünk megcsinálni a darabot, mert úgy lesz látványos. Abban maradtuk, hogy a legutolsó jelenetig a színházon belül tartjuk a filmet, viszont amennyire csak lehet, szabadon mozgunk benne.”
Madarász Isti / Fotó: Pozsonyi Janka
A forgatókönyvet Medveczky Balázs Sólyom Tamással együtt írta át a rendezői instrukciók alapján, méghozzá úgy, hogy a színházi környezetet maximálisan kihasználják. “Úgy álltunk neki, hogy a Tháliát két napon keresztül, padlástól pincéig bejártuk, hogy kifejezetten ezekre a helyszínekre szabjuk a jeleneteket. Megnéztük a díszletmozgatót, össze vissza forgattuk a színpadot, fel alá utazgattam a süllyesztőben. A színházban mondták, hogy a rendezők nem szokták ennyire hassználni a színpadtechnikát, de én azt akartam, hogy minden ami berreg, kattog, világít vagy mozog, az benne legyen a filmben.” A színdarab lényegét megtartották, de kibővítették a világát és sok új mellékszereplőt is beleírtak.
Horgas Péter díszlettervezőnek nehéz feladata volt, bár minden díszletelem adott volt, az egészet úgy kellett átalakítania, hogy a filmezéshez is működjön. “Egy kamu Rómeó és Júliát raktunk össze, amihez kellett kamu díszlet is. Elkezdtünk válogatni a raktárból mindenféle korábbi darabból díszletelemeket. Nagyon jól mulattunk, találtunk sírköveket a temetőhöz, meg egy szekeret, viszont kellett volna egy fa is. Péter kiment valahova, szerzett ágakat, és ezeket egy lámpa statívba fogtuk bele. Nagyon jól nézett ki a jelenetben.”
.jpg)
Zayzon Zsolt, Gubás Gabi és Szabó Erika a forgatáson / Fotó: MEGA FILM/Benkő-Molnár Fanni
Kilenc napjuk volt leforgatni a filmet, a szűk időkeret viszont egy új lehetőséget teremtett: “Szeretek sok snittet felvenni, de éreztem, hogy itt nem lesz rá idő. Kitaláltam, hogy akkor menjünk a másik irányba, legyenek hosszabb, egybetartott snittek. Megnéztük a Birdmant előtte, ami végig olyan, mintha folyamatosan lenne felvéve. Nagyon szerettük, csak a mi forgatókönyvünk azért jóval feldaraboltabb, és ennyi időnk nem is lett volna próbálni. De amennyire lehetett, hosszú snitteket terveztünk, tetszett, hogy behoz egy realitásérzetet, az ember jobban bele tudja élni magát. Ez mégis csak egy vígjáték, de ezzel az elbeszélésmóddal komolyabban vehető.”
Mivel sok színészt, néha akár tizenkét főt akartak egyszerre mozgatni a jelenetekben, nagyon precízen kellett időzíteni a forgatókönyvet. “Ha kiválasztottunk egy folyosószakaszt, úgy írtuk meg a dialógust, hogy sétáltunk rajta közben, hogy tudjuk, milyen hosszú. A színpadon pedig én próbálgattam stopperrel a szöveget.” Miután megvolt az olvasópróba, színészekkel három napig csak a mozgásokat próbálták. “Rendezőként mindig is marhára izgatott a staging and blocking, azaz a színészek elhelyezése, mozgatása a kamera mozgásház igazítva egy jeleneten belül, minél kevesebb vágással, aminek Spielberg vagy Kurosawa a nagymestere.”
 bejelenti a nagy tervét.jpg)
Fotó: MEGA FILM/Benkő-Molnár Fanni
“Mondtam Szőke Daninak, az operatőrnek, hogy staging and blocking mesterkurzust fogunk most magunknak tartani. Ez neki is nagyon tetszett, mert ezt igazából élesben lehet elsajátítani. Nagyon rányomta a bélyegét a filmünk vizuális stílusára, hogy hosszú, kitartott snittek vannak, nagyon kevés vágóképpel.” Isti szerint nem az volt a cél, hogy a kamera mondjuk nyolc percen keresztül kövessen valakit hátulról, hanem, hogy egy jelenetet minél több belső vágással oldjanak meg. “Van olyan egysnittes jelenet a filmben, ahol talán fel sem fog tűnni a nézőnek, hogy nincs vágás, közeliben kezdünk, jön egy tág, kinézünk oldalra, besétál onnan egy szereplő, és ismét közeliben ér véget.”
Alapvetően kísérleti filmként gondolt a projektre, sok olyan “elvetemült” ötletének látta meg a helyét benne, amit eddig még nem próbálhatott ki, és úgy érzi, hogy ezek jól sültek el. “Régóta akartam olyat, hogy amikor két szereplő beszélget, felállítjuk őket egy platformra és nagyon lassan mozgatjuk végig őket a szobán, de olyan lassan, hogy csak tudat alatt lehet észrevenni. Volt itt egy jelenet, amikor az igazgató megpróbál sarokba szorítani valakit, aki ül egy asztalnál. Kitaláltam, hogy asztalostól rakjuk fel sínre, és nagyon lassan toljuk a fal felé őket. Technikailag irtózatosan nehéz megcsinálni, hogy valaki mászkál egy asztal közül, de közben mozog az egész. Ha nézed, csak annyi tűnik fel, hogy finoman megváltozik a szoba. Bonyolult kivitelezni, építeni kell hozzá, de másrészt egy beállításból megvan egy háromperces jelenet.”
Fotó: MEGA FILM/Benkő-Molnár Fanni
A színészek részéről fontos volt, hogy a felvételeknél mindenki pontosan jelbe álljon, és végig a toppon legyen. “Ha valakinek veszik a közelijét egy hagyományos forgatáson, akkor a többiek melegítő nadrágban, a kamera mellett végszavaznak neki. Itt viszont mindenkinek ugrásra készen kellett lennie, és a legjobbat adni magából.” Volt olyan jelenet is, amely nemcsak az összes színészt, hanem a színház teljes személyzetét is megmozgatta. “Berendezik a színpadot, azt kértem, hogy nézzen körbe a kamera, és lássuk az ügyelőket, színpadi munkásokat, világosítókat, ahogy végzik a dolgukat. Nagyon élvezték a szereplést.”
“Ez egy összeszokott társulat, az elején vendégnek éreztem magam köztük. Viszont jól ki lehetett használni, hogy egy összeszokott társulatot kell játszaniuk, ahova megérkezik egy idegen.” A szereposztást viszont erősen megváltoztatta a színdarabhoz képest. Az eredeti színészeknek is talált helyet, de a főszerepekre a Thália társulatának más tagjait választotta: “Rögtön tudtam, hogy Szervét Tibornak kell lennie az igazgatónak, mert egy idősebb, fajsúlyos alaknak kell lennie. Pindroch Csaba pedig tökéletes izgáza, lánglelkű rendezőnek.”
Madarász Isti és Szőke Dániel operatőr (középen), Csőre Gábor (balra) Zayzon Zsolt (jobbra) / Fotó: MEGA FILM/Benkő-Molnár Fanni
A két színész neve a vásznon a Valami Amerika-trilógiával forrt egybe, de Isti nem ezért döntött mellettük: “Az a vicc, hogy a Valami Amerika nekem be se ugrott. Szervét Tiborral dolgoztam korábban A fekete múmia átka című tévéfilmemben, nagyon szeretem őt, irtózatosan jó színész. Elképesztő dramaturgiai érzéke van. Pindroch Csabi pedig egy szerethető, magas ember, akinek tök jól áll, ha betámadják, mert romantikus gondolatai vannak a színházról.”
Isti általában nyitott rá, ha a színészek saját ötleteket hoznak, az egyik társulati tagot alakító Ember Márk viszont így is meglepte felvétel közben egy váratlan húzással: “Márk, aki a darabbeli Rómeót játssza, mondta, hogy lesz egy kis meglepetés. Felvétel közben, amikor megitta a mérget, benyomott egy pezsgőtabletát a szájába és elkezdte kiköpni a habot. Szabó Erika, mint Júlia, próbált nem röhögni, a stáb viszont a földön fetrengett. Rohadt jól nézett ki, nem bírtam eleget ölelgetni utána. Ez így is maradt benne a filmben.”
Az Ecc-peccet év elején forgatták le, amikor volt egy kis szünet Isti Átjáróház című nagyjátékfilmjének vágásában. “Az Átjáróház a covid miatt annyira elhúzódott, hogy időközben mindenkinek bejött valamilyen elköteleződése, amit teljesíteni kellett. Én eljöttem ezt a filmet megcsinálni, nagyon gyorsan összeállt, januárban forgattunk, márciusban már picture lock volt, nyáron be is mutattuk Veszprémben, a Magyar Mozgókép Fesztiválon. Ez persze nagyban Mezei Áron vágó és Parádi Gergely zeneszerző fantasztikusan pontos és gyors munkájának is volt köszönhető. Az Átjáróház két éve készül, a vágást most fogjuk befejezni. Nagyon felüdítő volt egy kicsit felállni közben, és csinálni egy jó kedélyű, humoros, gyors lefolyású tévéfilmet.”
Az Ecc-Pecc a Nemzeti Filmintézet támogatásával, a színházak és filmesek együttműködését támogató pályázat keretében, a Mega Film Kft. gyártásában és a Thália Színház Nonprofit Kft. együttműködésével készült. Rendezője Madarász Isti, producere Kálomista Gábor, line producere Vass Alexandra. A film főszereplői Szervét Tibor, Pindroch Csaba, Csőre Gábor és Szabó Erika, további szerepekben Ember Márk, Hunyadkürti István, Gubás Gabi, Vida Péter, Tóth Eszter, Udvarias Anna, Zayzon Zsolt, Mórocz Adrienn, Hevesi László, Nagy Viktor és Tamási Zoltán látható.
Az Ecc-pecc október 9-én, szombaton, 19:40-től lesz látható a DUNA Televízióban.
