Elragadtatottan írnak Tarr Béla filmjeiről vezető amerikai lapok abból az alkalomból, hogy a magyar rendezőnek retrospektív sorozatot szentelt októberben a New York-i Modern Művészeti Múzeum. Ezen bemutatták Tarr legújabb, Werckmeister harmóniák című alkotását is, amelyet ezt követően legalább hatvan helyen vetítenek az Egyesült Államokban.
A New York-i Modern Művészeti Múzeum (MoMA) egy éve határozott arról, hogy bemutatja Tarr Béla teljes filmrendezői munkásságát. Szeptemberben azonban közbejött a szörnyű terrortámadás, és valószínűnek látszott, hogy ezt a rendezvényt sem tartják meg. – A MoMÁ-ban mégis ragaszkodtak hozzá, hogy októberben megnyissák a vetítéssorozatot, mondván: ők művészettel szállnak szembe a terror erőivel – jegyezte meg lapunknak a magyar rendező.
Különlegessé teszi Tarr Béla műveit, hogy képesek saját atmoszférájukkal valósággal beburkolni a nézőt, aki úgy érzi, részese a képi világnak, még ha az elvontnak tekinthető is – nyilatkozta Jytte Jensen, a MoMA-sorozat kurátora a rendezvény megnyitásakor.
A közönség és a sajtó úgy látszik, igazolja a szakember vélekedését. A kritikusok főként az új művet, a Werckmeister harmóniákat elemzik részletesen, összehasonlítva azt a korábbi filmekkel, főként a hét és fél órás Sátántangóval, amely korábban nagy szakmai elismerésben részesült Amerikában. Az új film egy azonosíthatatlan kelet-európai kisvárosban játszódik, ahol nyugtalanság és erőszak lesz úrrá, a tömeg szétrombolja a helyi kórházat. Főhőse, egy félkegyelmű fiatalember (Lars Rudolph), tanúja és áldozata is az eseményeknek. A tekintélyes Village Voice magazin szerint „a Werckmeister hosszan tartó megmerítkezés a sáros falvak és a cellaszerű szobák mesterien sivár, érzékien egyszínű, kétségkívül gyönyörű világában, amelyet a magyar rendező Krasznahorkai László regénye alapján alkotott”. „Titokzatos, költői, sokat sejtető” – fogalmaz a New York Times szakírója, ugyancsak erről a filmről. Szerinte a mű magához hívja mindazokat, akik a hollywoodi filmcsinálás lapossága miatt panaszkodnak, és olyan filmre vágynak, amely tűnődésre, vitára késztet. A vezető napilap munkatársa úgy foglalja össze a film lényegét, hogy abban az avantgárd magyar rendező az emberiség kozmoszbeli helyén, az isteni csodán tépelődik, továbbá az anarchiát és zsarnokságot előidéző gonosz és irracionális időtlenségén. A kritikusok – bár idézik Tarrt, aki óvott minden olyan értelmezéstől, amely allegóriaként fogná fel a látottakat – úgy vélik, a film cselekménye és hangulata a letűnt kelet-európai kommunista korszakot idézi, noha nemcsak a múltra, hanem a mára is utal. A The Jewish Week szerint a film félelmetes és gyönyörű egyszerre, közel kerülhet a New York-i közönség mai lelkivilágához. A zsidók számára pedig egyenesen a vészkorszak emlékét idézi fel.
A Werckmeister harmóniákat országszerte bemutatják amerikai nagyvárosokban. Legalább hatvan helyen vetítik, ami ritkán fordul elő magyar művészfilmmel. Ennek itthoni visszhangjaként szakmai körökben megfogalmazódott olyan vélemény is, miért nem ezt az alkotást jelöli Magyarország a jövő évi külföldi Oscar-díjra? A hazai jelölőbizottság viszont egy ugyancsak Amerikában elismerést szerzett művet, Sopsits Árpád Torzók című filmjét küldi Hollywoodba. A tavalyi filmszemledíjas mű az amerikai kontinens legrangosabb seregszemléjén, a Montreali Nemzetközi Filmfesztiválon fődíjat kapott.
Népszabadság