Eric és Vincent (Benedict Cumberbatch) / Forrás: Netflix, Sister Pictures Limited
Találkozás Eric-kel
Pantyi Petra szabadúszó rendező, saját filmterveinek fejlesztése mellett első sorban reklámok rendezésével foglalkozik, emellett az elmúlt években kisfilmek és sorozatok gyártási csapatában is dolgozott, és jelenleg az Éclipse Film állandó munkatársa, Király Krisztián eddigi legnagyobb munkája pedig a Candide sorozatban és a Toldi mozifilmben volt animációs tervezőként. Mindkettőjüket 2022 második felében kereste meg a sorozatot itthon gyártó szervizcég, Petrát egy ismerőse ajánlotta be, Krisztiánt pedig a LinkedIn-en keresztül hívták el egy interjúra, ahol egy tesztmunka után ő lett a befutó. „Illusztrációs munkáim is voltak már, de főleg szabadúszó animációs tervezőként / szakemberként dolgozom – ha éppen van a szakmában munka – akkoriban már kb 3 hónapja munkanélküli voltam az egész estés Toldi után, így örömmel elvállaltam ezt az új tapasztalatokkal kecsegtető munkát, és egyáltalán nem bántam meg. Szuper élmény volt az Eric Art Department része lenni és belelátni a nemzetközi élőfilmes munkálatokba” – meséli Krisztián.
Az elejétől kezdve mindkettőjüknek a sorozat vezető grafikusa (Art Department Lead Designer), Matthew Hindle volt a közvetlen főnöke, ő adta ki nekik a feladatokat. Petra így mesélt a munkájával kapcsolatos első benyomásokról: „Azt hiszem, alapvetően olyan személyt kerestek, aki a sorozatban megjelenő fotókkal elsősorban rendezői szemmel foglalkozik, de nem mellesleg a fotózások koordinációs, operatív feladataitól sem retten meg. Ha teljesen őszinte lehetek, eleinte nem hittem el, hogy itt valóban kreatív feladatról lesz szó, volt egy elképzelésem, hogy végül ez csak puszta koordinációba fullad, de a legnagyobb örömömre, ez végül tényleg kiegészítő rész maradt és az egyeztetések nagy része is kreatív szempontú volt.”
Jelenet a sorozatból, rajta Petra és Krisztián munkája egy képen / Forrás: Netflix, Sister Pictures Limited
A sorozatban megtalálható összes grafikai munkát ugyanaz a csapat készítette, a fiktív vodkásüveg címkéjétől kezdve a müzlisdobozon át az eltűnt gyerekek szórólapját és az egyik kulcshelyszín, a The Lux szórakozóhely logóját is ők találták ki és gyártották le. Krisztián szerint Matthew mellett a sorozat látványtervezője, Alex Holmes is gyakran adott támpontokat, amik alapján a vezető grafikus és a kreatív csapat tovább tudott dolgozni. A leadott munkákat először nekik kettőjüknek kellett elfogadnia, mielőtt az anyag tovább került volna a rendezőhöz és az executive producerekhez elfogadásra.
A rajzlap felett és kint a terepen
„Forgatókönyvet folyamatosan kaptam, de Matthew kivonatolta azokat a jeleneteket, amikben feltűnnek Edgar rajzai, volt, ahol csak mint dekorációs elem, máshol konkrét dramaturgiai funkcióval bírtak. A legyártandó rajzok több nagy etapra lettek bontva, a helyszínek és forgatási időpontok szerint fontossági sorrendben. Például Edgar gyerekszobáját kellett először "felöltöztetnünk" mindenféle rajzzal, ehhez kaptam gyűjtést előzőleg, csomó (fiktív és valós) popkulturális referenciát, mindent, ami Edgart körülvehette a 80-as évek New Yorkjában. Utána Edgar vázlatfüzete következett, nem látszik, de tele rajzoltam állatos képekkel is, mintha sokat járt volna állatkertbe, és ott lesett volna el külső jellemzőket Eric megalkotásához” – idézi fel Krisztián.
George, a karbantartó pincéjében látható Edgar falrajz, New York azon részletének (fiktív) térképe, ahol sokat közlekedett / Fotó: Király Krisztián
Edgar rajzokkal teli vázlatfüzetét ráadásul kétszer kellett legyártania, hátha történik valami az eredetivel a forgatáson. Ahogy halad előre a történet, úgy tűnnek fel a papírra készült rajzokon kívül az egyéb munkái is: falrajz George, a karbantartó pincéjében, Edgar grafikája a sulis faliújságon, a hajléktalan bunkerben készült nagy falikép vagy a sorozat végén látható családi rajz. Folyamatosan konzultáltak az író-kreátorral, Abi Morgannal, és a sorozat rendezőjével, Lucy Forbes-szal is. Krisztián két hónapon keresztül ingázott Mogyoródra, ahol a csapat bázisa volt.
Petra munkája Krisztiánhoz képest nem volt helyhez kötve, a terepszemlék és fotózások miatt gyakran volt úton. „Eleinte úgy gondoltuk, hogy egy külön fotós fog csatlakozni hozzánk, de Matthew megtudta, hogy én is foglalkozom fotózással, van felszerelésem, így végül egyszerűbbnek és szervezhetőbbnek láttuk, ha én magam leszek az, aki fizikailag is megcsinálja a fotókat. Elég komplex volt, sokat kellett szervezni, de épp ez volt az egyik legizgalmasabb része, hiszen a rendezővel, producerekkel, látványtervezővel és Matthewval együtt találtuk ki, hogy mi és hogyan legyen pontosan a képeken, hogyan legyenek mindig organikus elemek a teljes sztoriban. Ez nagyon nagy élmény volt és azt a jó fajta izgalmat generálta, ami kreatív terhelést jelent, de nagyon jó látni a végeredményét, amikor működik.”
.jpg)
A bábok fotózása / Fotó: Szepesi Viktor
Benedict rendezése és egy kedves rajzóra
Elmondása szerint Petra munkájának egyik legizgalmasabb része az volt, amikor néhány fénykép kedvéért több színészt, köztük Benedict Cumberbatchet is ‘rendeznie’ kellett. „Mindenki megkérdezi, hogy milyen volt Benedictet instruálni, aki természetesen ennek a színészgárdának a csúcsán állt, de a cast többi tagja mellett sem mennék el szó nélkül. Mindannyian nagyon alázatosan és csapatjátékosént vettek részt a folyamatnak ebben a részében is. Ez borzasztóan jó élmény volt.”
A fotók elkészítése általában azzal kezdődött, hogy a forgatókönyvből ki kellett gyűjteni egy nagy táblázatba, hogy melyik jelenetben milyen kép tűnik fel (ki szerepel rajta, milyen felületre kerül, milyen korban készült, milyen hangulatban vannak rajta a szereplők stb.). Utána a gyártási ütemtervhez igazítva kellett eldönteni, melyik fénykép készül el először, hogy egyeztetni lehessen a színészekkel, amiben a Key Second AD, Szarisz Roxi volt a segítségére.
Címlapfotózás Petrával és a sorozatban látható végeredmény / Fotó: Szilágyi Péter, Jelenetkép: Netflix, Sister Pictures Limited
A legkomplexebb része a munkának a rendezővel, az íróval, a producerrel, a látványtervezővel és a vezető grafikussal való egyeztetés volt. Mindenkinek le kellett okéznia a kész fotót, és közösen eldönteni, milyen 80-as évekbeli stílusjegyek kerüljenek rá, de folyamatos volt a kutatómunka, például korabeli rendőrségi aktákban fellelhető gyanúsítottak fotóit nézegették, hogy minél hitelesebb legyen, amit végül ők készítenek. A fotózások sokszor statisztákkal történtek, ha mondjuk fiatalkori fotók kellettek a szereplőkről, de előfordult, hogy egy egész kosárcsapatnyi fiút kellett több korosztályból lefényképeznie.
Petra személyes kedvence a produkció által vásárolt vintage polaroid fényképezőgép lett, amit többször is volt lehetősége használni. Egyik kedvenc fotósorozata is ezzel a géppel született, amit a bábműsor résztvevőivel csinált, különböző helyzeteket kreálva nekik, például mintha olvasópróbát tartanának, vagy hülyéskednének egymással egy felvétel után.
.jpg)
Próbafotók a Good Day Sunshine bábozó csapatával / Fotó: Pantyi Petra
A fotózások jelentős része a forgatáson, az átállások szüneteiben zajlott, ahol ugyan adtak neki instrukciókat (mennyire legyen a kép mozgalmas, mennyire sötét hangulatú), de azt teljesen rábízták, hogy mit hoz ki belőlük.
Egy alkalommal Krisztián is konzultálhatott színésszel, az Edgart alakító Ivan Morris Hove-nak megmutatta, hogyan tartsa a ceruzát, ami a rajzok stílusához passzol. „Kedves gesztus volt a produkció részéről, hogy beütemeztek egy ilyen ismerkedős órát. Mivel a forgatókönyv szerint jobban rajzol, mint egy átlag 9 éves, gondolták, ez látszódhatna azon, hogyan vezeti a vonalakat, hogyan színez. Még Eric-színezőt is készítettem neki, amit magával vihetett a szállodába és gyakorolhatott rajta. A kellék vázlatfüzetbe egymás után 4-5 példányban le kellett rajzolnom egy Eric-rajzot azonos készültségi szinten, amit színezhet a közeli felvétel közben. 4-5 külön rajzra azért volt szükség, hogy ha esetleg valami miatt újraveszik a jelenetet, legyen hibázási lehetősége.”
Krisztián az Edgart alakító Ivan Howe-val a rajzórán / Fotó: Jeni Howe
A hatszor 50 perces sorozatba mindketten rengeteg anyagot készítettek, a Petra által készített fényképek nagyjából mind bele is kerültek. „Ha elég szemfülesen figyeltem, azt hiszem majdnem mindegyiket ki is szúrtam. A fotókból persze mindig több készült (kivéve a polaroidokat), ezekből szelekciók készültek, és végül a fő kreatívok választottak, de azok a fényképek, amik a könyvben és ezáltal a sztoriban szerepeltek, azoknak mindfontos hangulatfestő vagy még inkább dramaturgiai szerepe volt, így egyik sem maradt ki. Ha úgy tetszik, nem kopott meg a fontosságuk a forgatókönyvtől a kész vágatig. Ez azt hiszem, írói bravúr is. Számomra a sorozat nézése közben vált világossá, hogy tényleg mennyire számítanak ezek a képek” – mondja Petra.
A munkája legnehezebb része a helyszínek megtalálása és a nem kívánt részek ‘elcsalása’, a nagy mennyiségű fotó elkészítése (minta rendőrségen kirakott gyanúsítottak arcképei), és ahogy a legtöbb forgatáson lenni szokott, az idő hiánya volt. A legnagyobb kihívás is egy ilyen tempós napon érte őt. „Idő szűkében kellett nagyon technikásan fotózni. A polgármesterjelölt, Costello kampányplakát-fotóját és három olyan fényképet kellett egy időben megcsinálni, ami részben stock fotóból állt. Választottunk és megvettünk három stock képet, amin nagy politikusok szerepeltek. Ehhez ugyanolyan fénykonstrukcióban kellett lefotózni Costellót, akinek az arcát cseréltük a meglévő fotón. Így szerepel például Bush mellett.”
Costello híres politikusok társaságában / Fotó: Pantyi Petra
Visszatérés a sulis tolltartóhoz
Máshogy számolandó a sorozatban felhasznált rajzok mennyisége, hiszen Krisztián egyik feladata volt az is, hogy megtalálja Edgar rajzainak stílusát. „Nem számoltam össze, mennyi került bele. Kezdetben sok 'Eric-keresgélős' rajz született, több megközelítést készítettem a nagyon zsigeri, sutácska gyerekrajz hangulattól a kicsit kevésbé suta szintig, míg végül kijelöltek egy olyan rajzi színvonalat, amivel elégedettek voltak. Utána azon a szinten kellett sok rajzot készíteni, ami Ericet ábrázolta különböző pózokban, helyszíneken (pl. metróban, csatornában, Edgar ágya alatt… még egy Ördögűző-hommage rajz is készült, mintha Edgarnak megengedte volna az apja, hogy megnézze és ez megihlette). Tehát elmondható, hogy sokkal több rajz készült, mint, ami látszik vagy bekerült a felvételekbe.“
Felmerül a kérdés, hogy profi grafikusként mennyire volt könnyű vagy kifejezetten bonyolult egy 9-10 éves gyerek stílusában rajzolni. „Nehéz volt. A 10 év művészeti képzést nem lehet eltüntetni a kézből olyan könnyen, bár egy volt rajztanárom szerint "előbb meg kell tanulni rajzolni, utána el kell felejteni." De többször abszolút jelen volt egy szabadság vagy önfeledtség érzés, amellett, hogy egyfajta alkalmazott tudatosságot is szem előtt kellett tartani. Sokszor újrarajzoltattak képeket mert 'túl jó' volt még egy tehetséges gyerek rajzaihoz képest is. Kicsit vékony jég, hogy nézés közben mi zökkent ki a sorozat realitásából: a 2 méteres sétáló képzelt bábfigura vagy pár túl jó gyerekrajz.”
„Teljes egészében egy sulis tolltartó volt az eszköztáram, sok színes ceruzával, zsírkrétával. A falrajzoknál persze aszfaltkréták, illetve kis csalással por-és olajpasztell krétákat is használtam. Az alagút-bódé falrajz kompozíciót a hatalmas Eric-hullámmal digitálisan terveztem meg, majd miután elfogadták a tervet, projektor segítségével kivetítettük a 3,5 m x 2,5 m-es felületre és úgy rajzoltam át a kontúrokat, majd színeztem krétával” – meséli Krisztián a technikáról. A két nagy falrajz megtervezése és kivitelezése volt számára a legnagyobb kihívás, amit szintén sok tervezés után, nagyon gyors tempóban kellett elkészíteni.
A kész bódé-falrajzzal. balról jobbra: Király Krisztián illusztrátor, Matthew Hindle vezető grafikus, Alex Holmes látványtervező / Fotó: Roxanne Kratt
Krisztián kedvenc munkája az alagúti bódé falára készült komplex falrajz, illetve egy olyan grafika, ami csak életlenül érzékelhető a háttérben. „Csupán 'visual noise' – ahogy Matthew hívta. A Good Day Sunshine-setben, a bábkészítő műhelyben, ahol megbeszélik az adott műsor menetét, a falon szerepel 12 tábla, amin 6 fiktív bábos szkeccs összesen 110, kézzel rajzolt storyboardja van. Hiába csak dekorációs elem, Matthew szerette volna, ha konkrétan kitalálok jeleneteket a bábokkal, mindegyiket gegre kifuttatva. Matthewnak mondtam, hogy rajzfilmes vagyok és ez a feladat nekem kisujjból menne, ezért ezt még megcsinálhattam, miután végeztem az Edgar rajzaihoz köthető feladatokkal.”
Good Day Sunshine fiktív storyboardok a műtermi díszletben / Montázs: Király Krisztián
A történet szerint Vincent nagyon rossz állapotban van mentálisan, és Edgart is a saját félelmei, az ágy alatt és a szomszéd szobában lakó szörnyeteg készteti a rajzolásra. Kíváncsiak voltunk, Krisztiánnak mennyire kellett ‘mélyre mennie’, hogy Eric rajzai megszülessenek. „Method-acting mintájára method-drawing még talán nem létezik, de tény, hogy a jellemzés elolvasása után, a terheltség érzékeltetése miatt nyersebben húztam a vonalakat, mellőzve a finomkodást. Gondolom, vannak szintek, hogy egy sorozat mennyire akar részleteiben tudományosan megalapozott lenni.
Én például egy ilyen feladathoz úgy állnék hozzá, hogy az írók elmondják egy grafológusnak vagy gyerekrajz-elemzőnek, hogy Edgar min megy keresztül, és ezen traumák miatt melyik motívumot hova rajzolja a képen, és aztán én ezt a szakember által leírt képet rajzolom meg. De tudomásom szerint itt semmi ilyen nem történt. Bár igyekeztem ilyen szempontból is olvasható motívumokkal gazdagítani a képeket, például Edgar rajzán a sulis faliújságon (amin elmenekül otthonról, mialatt a szülei veszekednek) a veszekedő szülőket direkt két külön ablakkeretbe rajzoltam, tehát vizuálisan is elszeparáltam őket, jelezve, hogy Edgar nem együtt látja őket, hanem már külön 'térben'. Ilyen leírásokkal nem szolgált a script, így ezekre a hozzáadott apróságokra büszke vagyok.”
Edgar rajza a veszekedő szüleiről / Forrás: Király Krisztián
Egy csapat mindfelett
Talán külföldön igen, de Magyarországon forgó szervizprodukciókban szinte soha nem adnak ki ilyen méretű feladatokat konkrétan egy-egy alkotónak. Petra szerint ez kifejezetten Matthew Hindle-nek volt köszönhető. „Kreatív és operatív szempontból is ő koordinálta az egész csapatot, nagyon sok munkája és felelőssége volt. Egy ilyen látványgazdag sorozathoz nagy csapat kellett, és mivel egy-egy szelete is több, vagy jelentősebb volt az átlagosnál, nem volt elég maguk között leosztani a feladatokat. Már csak a profizmusa és maximalizmusa sem engedte volna ezt félvállról kezelni, de ez az egész látványvilágán meglátszik a sorozatnak. Fontosnak érezte, hogy erre egy külön személy figyeljen, aki minden idegszálával erre tud fókuszálni és nem szakad száz felé. Annál is inkább, mert tényleg fontos volt, hogy a 80-as évek Amerikája (Magyarországon elcsalva) hiteles legyen.”
Krisztián több animációs munka után csöppent bele az élőszereplős film gyártási folyamatába. „A külföldi filmek itthoni gyártásában segédkező szervizcégek jó ideje sok művészt foglalkoztatnak a különböző departmenteken, nekem az Eric volt az első és eddig egyetlen élőfilmes munkám, így sok rálátásom nincs. A munka kezdetén a gyártásvezető azt mondta, hogy nagyon ritka az ilyen 'illustrator-heavy' projekt. De azokban a filmekben, sorozatokban, ahol a sztoriban sok a művész vagy a rajzos feladat, szerintem ez bevett dolog. Az Ericben külön illusztrátor tervezte a bábműsorban szereplő karaktereket, ill. magát Ericet is (a brit Poppy Kay), külön illusztrátor készítette el Vincent rajzait (Rhiannon Fraiser brit illusztrátor) és így logikusnak tűnhetett, hogy egy 'harmadik kéz' foglalkozzon Edgar rajzaival is. Amikor csatlakoztam a munkához, Edgar apjának rajzai már készen voltak, illetve, Eric báb-verziója is készen volt, így nekem ezeket a terveket felhasználva kellett visszafelé gondolkodva megterveznem Edgar rajzait Ericről, hiszen a történet szerint, ezek jelentik az origót apja későbbi rajzaihoz. Így ezek még kevésbé letisztultak, formailag változatosabbak.”
.jpg)
Vincent és Lennie fotózása előtt, a sorozatban használt Good Day Sunshine csapóval és az egyik hot dogs puppettel / Forrás: Pantyi Petra
Petra bő másfél évvel az Eric készítése után nagyon élvezi, hogy végre mások is láthatják, mennyi munkája volt benne.„Borzasztóan élveztem végignézni, nyilván nehéz ilyen mértékű involváltság mellett elvonatkoztatni bizonyos részektől és elemeitől, de itt most megvallhatom, hogy a produkció alatt a könyvek folyamatos változását nem mindig tudtam az összes részletet érintően számon tartani, így engem is értek meglepetések, nem tudtam mindig minden szál végkimenetelét előre, szóval izgultam én is, vitt az egész, vitt a flow rendesen. Nagyon közel áll hozzám ez a bábos világ, ezt imádtam nézni és végigkövetni a sztoriban. A gyermek-eltűnős sztorik úgy alapvetően nagyon megviselnek, de azt hiszem, itt nem csak erről volt szó, és ennek a feloldása nagyon szépen működik. A 80-as amerikai világból is sikerült a sorozatnak izgi, lendületes, színes és egy eddig talán még nem látott verziót mutatni, leginkább viszont annak örülök, amikor mások elújságolják, hogy tetszik nekik, szerették. Teljesen boldogsággal tölt el.”
Az Eric elérhető a Netflix műsorán.
