A műfajteremtő, több rangos dokumentumfilmet, játékfilmet jegyző művész halálhírét fia, Vitézy Dávid közölte Facebook-oldalán:
Vitézy László 1940-ben született Budapesten. 1969 és 1973 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és televíziórendező szakos hallgatója volt, majd 1973 és 1979 között a Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagja, 1979 és 1981 között pedig a Híradó- és Dokumentumfilmstúdió rövidfilmrendezője. 1981-ben a Társulás Stúdió alapító játékfilmrendezője, 1988-ban a Mozgókép Demokratikus Szakszervezet egyik alapítója volt.
Az 1970-es, 1980-as években a Budapesti Iskola rendezői csoporttal a filmgyárat megújítva, új műfajokat megteremtve, egyszerű dokumentarista és játékfilmes eszközökkel készített filmeket a magyar szocializmus valóságáról. A kommunizmust a saját bőrén is megtapasztaló filmrendező számos alkotásában aprólékosan és könyörtelenül megmutatta a valóságot: a játszmákat, a kiégéseket, a megoldatlan és megoldhatatlan sorsokat.
Forgatott tévéfilmeket, dokumentumfilmeket, az 1979-ben készült Békeidő, amely egy elnéptelenedő falu termelőszövetkezeti elnökének küzdelméről szólt a hatalmát védő felső vezetéssel szemben, a kádárizmus éles kritikáját adta és cenzúrán átcsúszva másfél millió emberhez jutott el. A film megnyerte a 29. mannheimi filmfesztivál nagydíját.
Filmjei között volt a Leleplezés (1979), a Filmszemle-díjas Vörös föld (1982), a Reformgondolatok (1984), az Érzékeny búcsú a fejedelemtől (1987), Az Illés-sztori (2000), A Hortobágy legendája (2007). A 2010-es években filmre vitte Móricz Zsigmond Égi madár, Pillangó és A galamb papné című műveit, Sinka István életén alapul A fekete bojtár, ezt követte az A színésznő (2017) és Az énekesnő (2022), amely tavaly megkapta a legjobb tévéfilmnek járó díjat a Magyar Mozgókép Fesztiválon.
Vitézy Munkásságát számos díjjal elismerték, a Kossuth-díjat tavaly kapta meg Magyarország számára kivételesen értékes és az egyetemes filmművészetet is gazdagító művészi pályafutása, a Budapesti Iskola ikonikus alakjaként a szocializmus tabutémáit szociografikus alaposságra építő kifinomult művészi igénnyel megjelenítő alkotásai, a magyar irodalom klasszikus műveit méltó módon adaptáló rendezései elismeréseként.
2018-ban megkapta a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál legjobb televíziós film rendezőnek járó díját. 1980-ban Balázs Béla-díjat, 1987-ben SZOT-díjat vehetett át, 2014-ben érdemes művész, 2020-ban kiváló művész címmel, 2021-ben a közmédia Sára-Csoóri Életműdíjával tüntették ki.
