Mi a valóság? Dokumentum vs. fikció

A Budapest Zeitgeist mesterkurzusának harmadik estjén legalább háromszázan összegyültünk a Mazel Tov előterében, ahol az alkotási folyamat kulisszatitkairól a sorozat szerkesztője és moderátora Ott Anna beszélgetett a vendégekkel. Fabricius Gábor révén a Republic Group az egyetlen magyar Cannes Golden Lion-díjas reklámügynökség, munkatársuk, Pehl Bernadett elmondta, hogy a mesterkurzussal egy kötetlen találkozási, beszélgetési alkalmat akartak létrehozni a fiatal kreatív szféra számára. „Itt nem ciki megszólítani egymást, és mindenki találkozhat mindenkivel.” A beszélgetések egy-egy adott téma köré szerveződnek, a tervek szerint másfél havonta, más-más helyszínen rendezik majd meg.

Dokumentum vs. fikció mesterkurzus (fotó: Budapest Zeitgeist facebook oldala)

A tavaly ősszel házon belüli előadás-sorozatnak indult mesterkurzus az első alkalommal az írókról szólt, másodjára a képírásról, olyan vendégekkel, mint például Závada Péter, Dragomán György, Nemes Jeles László, Erdély Mátyás, de akkora volt az érdeklődés, hogy úgy döntöttek, hogy ezután nyilvánossá teszik. Az első ilyen beszélgetésen Till Attila, Hörcher Gábor és Kolosi Péter a dokumentarizmus és a fikció határait feszegették, a televíziózás legújabb trendjeitől kezdve a dokumentumfilmeken át a fikciós filmekig.

Kolosi Péter szerint „nincs olyan, hogy valóságot látunk a tévében"- erre még főiskolai tanára, Horváth Ádám hívta fel a figyelmét, hiszen a rendező a valóság egy képkivágását tudja csak megmutatni, és maga a valóság is erősen kérdéses, fűzte hozzá. Hörcher Gábor emlékeztetett arra, hogy tulajdonképpen egy régi tendencia folytatódik a fikció és valóság összekeveredésével, hiszen már az első egészestés dokumentumfilm, a 1922-es Nanuk, az eszkimó is megrendezett és eljátszott történet volt.

Kolosi Péter (fotó: Budapest Zeitgeist facebook oldala)

Till Attila szerint a történetmesélésen van a hangsúly, és a maga részéről csak fikciós filmeket készít, hiába tűnik dokumentaristának. A Csicska kapcsán elmondta, hogy rengeteg kutatómunka, anyaggyűjtés, terepszemle előzte meg a forgatást, azért tűnhet annyira realisztikusnak. Sokat járta a tanyasi világot, megpróbált beépülni a falusi környezetbe, mégis a klasszikus filmkészítés módszerét alkalmazta, igaz, improvizációkkal egészítette ki. Új filmje, a Tiszta szívvel áprilisban jön a mozikba, megtudtuk, hogy a főszereplővel, Fenyvesi Zoltán kerekesszékes maratonfutó bajnokkal is több mint két évig készültek a szerepre.

Till Attila (fotó: Budapest Zeitgeist facebook oldala)

Hörcher Gábor a Drifter és a Ricsi rendezője, a dokumentumfilm és a fikció újraalkotásáról mesélt. A vidéki fiatalok kalandjait feldolgozó Drifter, mint dokumentumfilm szinte játékfilmnek hat „öt évig készült amatőr szereplőkkel, kétfős stábbal, 200 órányi nyersanyagból összevágva. Dokumentumfilm is meg nem is, játékfilm is meg nem is” - írtuk róla kritikánkban. Nem lepődtünk meg, amikor elárulta, hogy a vágás során átformálták egy kicsit a valóságot. A Ricsi című rövidfilmje, fikciós történet a Drifter főszereplőjével, Steinbach Ricsivel, akinek minden vágya, hogy autóversenyző legyen. „Olyan történetet írtunk, ami ugyan nem történt meg velük, de bármikor megtörténhetett volna. Saját magukat játszották, saját falujukban, saját házukban.” Bár készült forgatókönyv, és dialógusokat is írtak, de arra nem emlékszik, hogy Ricsi egyáltalán elolvasta-e azt. „Nem is annyira akartam, hogy kövessék, amit leírtam. A cél az volt, hogy azt csinálják, ami belőlük jön.”- tette hozzá.

Hörcher Gábor (fotó: Budapest Zeitgeist facebook oldala)

Kolosi Péter a valóságshow rejtelmeibe vezetett be minket, a reality és a konstruált reality különbségeiről beszélt. Megtudtuk, hogy az előbbiben a megoldandó feladatokon kívül nem kapnak instrukciókat a szereplők. Bár a helyzet ott is kreált, hiszen a kamerákkal teli környezet nem hétköznapi szituáció. A konstruált reality-ben viszont másról van szó, ott a forgatókönyv csupán a szituációt adja meg - ki kivel fog találkozni, mi fog történni, honnan hova kell eljutni -, de nincsenek benne dialógusok, ebben tér el a filmtől.

Az este folyamán szó került még a társadalmi érzékenység és a dokumentumfilmek viszonyáról, Tilla megpróbálta megfejteni, hogy vajon dokumentumfilmnek nevezhető-e a Propaganda című portrésorozatuk, és hogy mi lehet a műfaja, majd Kolosi Péterrel felidézték az első Big Brother és Való Világos élményeiket. Hörcher Gábor elárulta, hogy még egy Propaganda adást sem látott, mert nincs tévéje, a valóságshow-ból csak annyira emlékszik, hogy a barátnője nézte. Végül Tilla elmélkedett a történetek és a valóság viszonyáról, ami önmagában nem érzékelhető, ahogy mondta: „át kell alakítani a világot ahhoz, hogy a valóság érzékelhető legyen.”

 

Budapest Zeitgeist Mesterkurzus: Dokumentum vs. fikció
Mazel Tov, Budapest, február 17.