Francia csúcsprodukció költözik Magyarországra augusztus végén, Gérard Depardieu-vel az élen. Hat héten át itt forgatják a Napóleon című négyrészes tévéfilm számos jelenetét, köztük kétezer statiszta részvételével Austerlitz és Waterloo véres csatáit. Mennyibe kerül a nemzetközi koprodukcióban a magyar részvétel és miért éri ez meg nekünk? - erről is kérdeztük André Szőtsöt, aki executive producerként vesz részt a munkában.


) - Depardieu-t a Cyrano című filmmel csábította először Magyarországra 1989-ben. A Napóleonnal ez hogy sikerült?

- Közrejátszott, hogy a Cyrano nagy siker lett világszerte, öt Oscarra jelölték, s Depardieu remekül érezte magát itt a forgatás idején. Azóta is gyakran hozta szóba, hogy dolgozzunk ismét együtt. Két éve a Nyomorultakhoz hívott, de akkor a közös filmezés kútba esett: a magyar filmipar nem tudott megfelelni a követelményeknek, így a produkciót a csehekkel forgatták le. Depardieu tavaly nyáron Cannes-ban állt elő azzal, szeretne ismét Magyarországon forgatni. Miután nemcsak szereplője, hanem producere is a négyrészes tévéfilmnek, felajánlotta, dolgozzunk együtt. Neki is láttam, de decemberre mégis úgy álltak a dolgok, hogy nem sikerül a Napóleont Magyarországra hoznom.

- Miért?

- A Napóleon az "A" kategóriás, igényes kivitelű, magas színvonalú nemzetközi produkciók közé tartozik, 11-12 milliárd forintnak megfelelő költségvetéssel készül százhúsz forgatási napot tesz ki. Hiába jött létre francia, olasz, német, kanadai, angol, amerikai koprodukció, az ilyen nagyszabású filmeknél mindig kevés a pénz. Olyan országot kerestek hát, ahol jól és gazdaságosan lehet forgatni. Az erőfeszítéseim ellenére akkor úgy látszott, az itthoni lehetőségek nem állják ki a versenyt a cseh és lengyel kínálattal. Nekik nemcsak a filmtechnikai bázisuk fejlett, hanem mindkét országban gyönyörűen helyrehozott és szépen berendezett kastélyok, eredeti formájukban megőrzött vagy visszaállított régi városrészek állnak rendelkezésre. Nálunk a fertődi kastély az egyetlen, ahol filmezni lehet, de a berendezése nagyon szegényes.

- Mi fordította meg a verseny állását?

- Az itthoni összefogás. Nemcsak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, hanem a Gazdasági Minisztérium és a hadsereg segítségét is sikerült megnyerni. Január 29-én Depardieu titokban egy napra Budapestre jött, s egy nap alatt dűlőre jutottunk minden érdekelttel. A film mellé állt a magyar állam részéről Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter, Várhegyi Attila politikai államtitkár, Szabó János honvédelmi miniszter, Fodor Lajos, a Magyar Honvédség parancsnoka, Körmendy-Ékes Judit, aki a kezdetektől tanácsaival segített, és megállapodtunk a szakma képviselőivel is. Három hét múlva aláírtuk a szerződést. Ezzel megnyertük a Napóleon első itthoni csatáját.

- Magyarország tehát koprodukciós félként vesz részt a Napóleon-filmben? Milyen arányban?

- A magyar részvételt a Mafilm Rt. és budapesti cégem, az ASP (André Szőts Productions) képviseli, én vagyok az itteni forgatás executive producere. Az összesen 11 milliárdos költségvetéshez képest a magyar részvétel minimális.

- Mégis, mennyi? Említette Körmendy-Ékes Juditot, ezek szerint az általa vezetett Országos Rádió és Televízió Testület is hozzájárul a produkcióhoz?

- A pénzügyekben koprodukciós partnerem, a Mafilm Rt. vezetője az illetékes, a financiális ügyek az ő kezében futnak össze, s ő vezeti az ORTT és a Mafilm között folyamatban lévő tárgyalásokat. Az én feladatom a rendkívül bonyolult szervezést igénylő gyakorlati munka levezénylése. Az imént említett összefogásnak például azért van jelentősége, mert itt forgatjuk Napóleon Arcole-nál, Eylau-nál, Austerlitznél, Waterloonál, Esslingnél vívott csatáit. A többezres tömegeket, lovakat, ágyúkat mozgató ütközeteket a hadsereg szakmai hozzáértése és segítsége nélkül képtelenség lenne hitelesen felidézni. Lesznek napok, amikor több ezer ember szállásáról, ellátásáról, tisztálkodásáról kell gondoskodnom, nem szólva a tömegjelenetekhez szükséges smink, öltöztetés és más feladatok megoldásáról. A százhúsz forgatási napnak közel egyharmadát töltjük Magyarországon, s ez idő alatt az 56 tagú francia és 150 tagú magyar filmes stáb elhelyezését, mozgását és munkáját kell hibátlanul biztosítanom.

- Úgy tudom, abban, hogy a Napóleon-film ide jön forgatni, a Mafilm Rt. vezérigazgatójaként a posztjáról nemrég lemondott Sipos Kornélnak nagy szerepe volt. A változás nem befolyásolja a magyar koprodukciót?

- Aláírt szerződésem van a Mafilmmel, nekem, bárhogy hívják is, "Mafilm úr" a partnerem. A Mafilmtől azt az üzenetet kaptam, hogy a tárgyalópartnerem Sipos Kornél, tehát folytatjuk a munkát. Kornélnak valóban nagy szerepe volt az előkészítésben, vele egyeztettem, hogy keressük fel Várhegyi Attilát, s az egész részvétel struktúráját együtt gondolkodva hoztuk létre. Most is együtt dolgozom vele, remélem, az egész filmre őt delegálja a magyar állam. Könnyű olyan producerrel tárgyalni, aki ért a szakmához, és nemcsak lelke van, hanem az áfát is ismeri.

- Miért éri meg Magyarországnak a részvétel a Napóleon-filmben? Bizonyára tájékozott a magyar filmszakma és a kulturális vezetés között keletkezett feszültségekről, s arról, hogy miközben állami pénzekből csúcsprodukciók készülnek, fennáll a veszélye, hogy a filmalapítvány pénzhiánya miatt új filmek nem indulhatnak.

- Ez a kultúrpolitika körét érinti, én pedig az első pillanattól fogva, amikor 1989-ben megalapítottam itthon az ASP-t, nem veszek részt politikai vitákban. Én nem éltem itt negyven évet, nekem itt nincs jogom okosabbnak lenni másoknál. Szakmai szemmel nézve azt tapasztalom, hogy ha kinyitom a tévét, annyi amerikai filmet látok kínai bérgyilkossal az itthoni csatornákon, mint életemben soha. Ugyanakkor nem látok magyar rendezőkkel, magyar színészekkel készült tévésorozatokat. Az ötven vagy száz rendezőnek sorba kell állnia azért a kevés pénzért, amit a tízmilliós - tehát nagyon kicsi - nézőpiac tud ajánlani. Ez nagyon komoly probléma.

- Ezt tetézik a tisztázatlan pénzosztási manőverek...

- Magyarországon mindenekelőtt a filmipar felfejlesztésével kellene törődni. Ha nincs filmipar, nincs magyar filmművészet. Én azt látom, hogy az elmúlt tíz év alatt a nagy hagyományú magyar filmipar nagyon leromlott, alig létezik. A szakembergárda eltűnőben van, az utánpótlás nevelése sehol. Ha Magyarországon három film forog, egy negyedikhez már nem lehet összeállítani egy élvonalbeli szakembercsapatot. Nem véletlen, hogy az amerikai és európai "A" kategóriás szuperprodukciók nem Budapestre, hanem Prágába mennek forgatni, ahol kiválóan felfejlesztették a filmipart. Ez azt is maga után vonja, hogy ezektől a produkcióktól az ottani szakembergárda sajátítja el a legfejlettebb szakismereteket. Itthon azt kellene elérni, hogy ismét az NB I-ben focizzunk - filmes értelemben. Az NB II-ből a visszaút Európán keresztül vezet, úgy, ha a magyar filmipar visszakapcsolódik az európai produkciós körbe a filmipar okos üzleti felhasználásával. És most válaszolok az eredeti kérdésére, tehát hogy miért éri meg ez nekünk. Több okból is. Az első gazdasági. Elég sok pénz jön be az országba azzal, hogy itt forgatjuk ezt a filmet. Éjjel-nappal kétszáz fős stábbal dolgozunk. Ahol esznek-isznak, laknak, ott ennek a költsége azt a régiót gazdagítja. Másrészt az a pénz, amit a magyar állam ad a filmhez, mind a Mafilmen keresztül jut a produkcióhoz, tehát a Mafilm fejlesztését szolgálja. Kétezer-négyszáz ruhát csináltatok itt úgy, hogy ez a ruha a Mafilmé lesz. A legjobb pirotechnikusokat, díszleteseket és más szakembereket hozom ide Franciaországból, akik a legfejlettebb technikai ismereteket adják át a magyar filmescsapatnak. De talán a legfontosabb az, hogy Gérard Depardieu - az ő szavait idézem - a magyar filmszakmának lesz a követe. Ahol ő vagy a címszereplő Christian Clavier forgat, ott terem a nemzetközi sajtó. Ahogy a Cyrano vagy az Evita esetében is történt, egy nemzetközi sztár jelenléte Magyarországnak nemzetközi nyilvánosságot jelent. És ha a Napóleon sikerül, már ma újabb öt filmes tervünk van, amivel folytatni szeretnénk a munkát Magyarországon. Egy sikeres szuperprodukció nagyot lendíthet azon, hogy az ország bekerüljön ne csak a koprodukciós, hanem az üzletileg jövedelmező szolgáltatási körbe. A Napóleon az első lépés lehet vissza a nagy focicsapatok közé.
Népszava