filmhu: Milyen érzés a tavalyi sikeres nagyjátékfilmed után idén a kisjátékfilm kategóriában indulni?

Nemes Gyula: Annyira azért nem szálltam el az Egyetleneimtől, hogy derogálna egy kisfilmet bemutatni. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy válogathassak, minden megjelenésnek nagyon örülök.

filmhu: Ez a film teljesen más munkamódszert igényel, mint egy történetmesélő játékfilm elkészítése. Mennyiben jelentett ez kihívást neked az Egyetleneim után?

N. Gy.: Igazából a film az Egyetleneim forgatási szünetében készült. Jött a "csehszlovák" barátaimtól egy telefon, hogy van egy városfilm-pályázat Pozsonyban. Az időpont éppen megfelelt, volt egy üres hetem. Gondoltam, kimegyek egy kicsit kikapcsolódni, kamerázgatni. Kicsit olyan volt, mint annak idején egy egyetemi feladat, szerettem csinálni.

filmhu: Jó, tudni, hogy ez egy városfilm, mert ez magából a műből nem derült ki számomra...

N. Gy.: Igen, hát elég szabadon kezeltem a témát. Szerencsére a kiírás sem tartalmazott sok kötöttséget, úgyhogy elengedhettem magam. Épp az előbb kaptam egy sms-t a kinti barátaimtól, hogy az enyém lett a legjobb film - azért ezt inkább viccnek veszem. Most, ahogy megnéztem, egy kicsit nekem is erős volt. Úgy vettem észre, hogy a Szemle közönsége sem tudja igazából hová tenni a filmet, amit őszintén szólva meg is tudok érteni.

A Montmartre-on üldögélve írom meg a következő forgatókönyvemet...

filmhu: A cím alapján arra következtetek, a film gyors, nehezen követhető vágásaiban és zenehasználatában visszaköszön a "fúga művészete"...

N. Gy.: A film szerkezetéről talán mindent elmond, ha elmesélem, hogy a zenei szerkesztés hogyan történt. Próbálgattam, milyen zenéket kéne a filmbe tenni, amikor a lejátszót véletlenül kétszer indítottam el, két különböző számmal. Ez nagyon megtetszett, és elkezdtem vele játszani. A képek összerakását is leginkább a kísérletezés jellemezte. De ahhoz képest, hogy sokat vágtam, és még a forgatáskor sem tudtam pontosan, mit akarok, egész gazdaságosan dolgoztam. Fél óra nyersanyagból vágtam össze a hétperces filmet. Remélem, hogy ez meggyőzi a producereket: lehet velem dolgozni.

filmhu: A fimterveidről megtudhatunk valamit?

N. Gy.: Igen. Az első tervem az, hogy kimegyek Párizsba, és majd ott, a Montmartre-on üldögélve írom meg a következő forgatókönyvemet...

fotó: Szandtner Dániel