Szentimentális nosztalgia után
A film kezdő képsorai nem sok jót ígérnek. Egy férfit látunk könnyekben kitörni miután az egykori kelet-német titkosrendőrség, a Stasi tisztjeinek 50 órás folyamatos kérdezősködése során megtörik, és felfedi társai kilétét. A BBC cikke szerint az 1973-as születésű Floran Henckel legutóbbi alkotása merőben más, mint az utóbbi időben mozikba került, kelet-európai kommunizmus idején játszódó vígjátékok, társadalmi szatírák. A Mások élete (Das Leben der Anderen) teljesen reménytelennek festi le az egykori Német Demokratikus Köztársaság hétköznapjait.
Wiesler munkában |
A kritikusok és politikai kommentátorok szerint a film annak jele, hogy Németországban a nosztalgiát felváltotta a kommunista időszak kíméletlen, reális ábrázolása. A Die Zeit hetilap azt írja a Mások életéről, hogy a „Legjobb film az újraegyesítés óta, olyan alkotás, amely bepillantást enged a diktatúra léleknyomorító működésébe.” Hasonlóképpen méltatja a filmet a Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely szerint a berlini fal leomlása óta számtalan módon igyekeztek ábrázolni a volt keletnémet állam hétköznapjait. A Mások élete az első film, amelynek középpontjában a Stasi működése áll, de a film nemcsak erről, hanem az egész NDK-ról szól.
Ostalgiázz egyet!
Wild, wild East |
Az utóbbi 15 évben az NDK-s életérzéshez kapcsolódik az ostalgia (Ostalgie) szó, amely az Ost, vagyis németül kelet és a nosztalgia összevonásából keletkezett. Ennek az életformának a továbbélését jelzik többek közt a nálunk is ismert kommunista relikviák széles skálája, a pólóktól a kommunizmus utolsó leheletét őrző konzervekig.
Florian Henckel rendező nyolc éven át dolgozott azon, hogy első mozifilmje elkészüljön, és eközben elutasította, hogy nosztalgikus, kommunista időkben játszódó komédiát forgasson. „Egy húsz várost érintő körútra kísértük el a filmet, és megdöbbentő volt látni az emberek érzéseit, azt mondták: Igen, ez az, amit átéltünk!”
Egy megfigyelt ügynök
A Mások élete bemutatja, hogy a rendszer miként torzítja el az emberek gondolkodását. Georg, a drámaíró eleinte nem hajlandó állást foglalni a rezsimmel szemben, ő inkább hallgat, hogy folytathassa munkáját. Azonban később megváltozik. Az ok személyes, a kulturális miniszter érdeklődése barátnője iránt. Sőt, kedvese később elárulja őt, hogy saját művészi karrierjét mentse, de a nő végül az öngyilkosságba menekül.
Tölünk sem idegen egy kis (idő)utazás |
Muehe figurája kétségek közt vergődik, de végül mégis segít a drámaírónak, többen ezt tekintik a film gyenge pontjának. Ennek ellenére Hubertus Knaabe, a berlini Stasi börtön áldozatainak emlékével foglakozó intézet vezetője is fontos, az NDK-ról készült ábrázolás fordulópontjának tartja az alkotást. „A film pontosan megmutatja miként működött a Stasi, és a keletnémet kommunista diktatúra.”