Sparrow határozottan tehetséges filmes. Professzionális vizuális gondolkodás, meggyőző kép- és atmoszférateremtő-erő jellemzi, de az már az első fél óra után nyilvánvaló – ha úgy döntünk, hogy együtt utazunk vele, nem sétagaloppban lesz részünk, és mire célba érünk, lehet, hogy el is fáradunk.
Az 1 első rétege egy klasszikus detektívtörténettel nyakon öntött science fiction: a valamikori jövőben, egy könyvesboltban fura bűntény történik. A zárás után az egész raktárkészletnek nyoma vész, pontosabban az árukészlet helyére ugyanazon könyv, az 1 címre keresztelt mű példányai kerülnek. Az eset felettébb gyanús, ki is száll a helyszínre a „Valóságvédelmi Hivatal” élén a sztárnyomozóval, Phil Pitch különleges ügynökkel (Mucsi Zoltán). A könyvesbolt személyzetét, az eladó Kerekes Vicát, a tulajdonos, Mácsai Pált, a takarító Czukor Balázst, a zárás után bennragadt titokzatos vevővel (Sinkó László) egyetemben alapos vizsgálatnak vetik alá – a detektív mindenképpen reális magyarázatot szeretne a felmerülő rejtélyre, nem hajlandó elfogadni annak lehetőségét, hogy csoda történt.
|
| Professzionális vizuális gondolkodás,... |
Mindeközben a szentenciákban kommunikáló ismeretlen vevő kijuttat a külvilágba egy példányt az 1-ből, mely futótűzként terjed, hatását tekintve pedig egy cunamival ér fel. Az emberek, ha „esznek a tudás fájából” (melynek termése filmünk esetében a körte), megzavarodnak; a könyv égisze alatt alakult szekták tömeges öngyilkosságot követnek el: a „Valóságvédelmi Hivatal” tisztán látja, hogy vészhelyzettel áll szemben.
A film második rétege (és tulajdonképpeni „főszereplője”) a titokzatos könyv és annak tartalma volna. Annak feltérképezése/kiderítése, hogy mi is ez a könyv, a nézőre van bízva: ugyanúgy lehet a „bölcsek kö(ny)ve”, mint az új Biblia (amennyiben a kettő nem egy és ugyanaz). Egy mindenesetre bizonyos – ha a valamikori jövőben a valóság védelmére hivatalt kell létrehozni, olyan igazságot tartalmazhat, mely messze felülírja a hivatalosan elfogadott és deklarált realitást. A narrációból és a szereplők reflexióiból annyi mindenesetre kiderül, hogy nem statisztikákban, hanem pontos adatokban ad valamiféle keresztmetszetet a születésünktől a halálunkig, ha tetszik, beavat a lét értelmébe, az abszolút igazságba.
Ez az „abszolút igazság”, az „1” igazság leginkább azonban a konstruktivista filozófia egyik alaptételéhez áll közel, mely szerint a realitás mindenki számára saját, külön bejáratú – és némi freudista vonulattal megspékelve – inkább érhető tetten a tudattalanban, az álomban, mint a valóságban (lévén maga a realitás is konstrukció, vagy, mert: az élet álom?).
|
| ...meggyőző kép- és atmoszférateremtő-erő |
Sparrow olyan mennyiségű esztétikai, (lét)filozófiai, morális kérdést zsúfolt össze debütáló mozijába, melyek végiggondolásához nem hogy egy filmidőnyi, de legtöbbször egy életútnyi sem mindig elegendő – mire az egyik narrátor/szereplő szavai eljutnak az agyunkig, máris egy következő axiómán kellene törni a fejünket, valódi intellektuális szőnyegbombázás, aminek a rendező a nézőjét aláveti.
Teszi mindezt egy sajátos és igen szuggesztív képnyelv kíséretében, melybe a híradó és dokumentumrészletektől kezdve, a vásznon felvillanó visszatérő kérdésekig sok minden belefér – valódi vizuális-intellektuális-esztétikai orgiában lehet részünk, ha jegyet váltunk a filmre. Az orgiákkal azonban már ősidők óta az a baj, hogy, ha egy pontig felettébb élvezetesek is (új fogásokat tanulunk, szembesülünk más megközelítésmódokkal, nyakig megmártózhatunk a Létben), egy idő után bizony csömört okoznak.
