A szerelem néha elveszi az ember eszét – és a romkomokban ez statisztikailag jóval nagyobb gyakorisággal történik meg, mint a valóságban. A dúsgazdag Goldie Hawn például bepottyan a tengerbe, elveszíti az emlékeit, és ez már elég is hozzá, hogy beleszeressen az általa addig ki nem állhatott, faragatlan asztalosba (A vasmacska kölykei), míg mondjuk a Csányi Sándor által alakított, felvállaltan meleg celebet motorral ütik el, ami után megváltozik a szexuális preferenciája, és elkezd vonzódni a csinos doktornőhöz, aki nem fékezett le előtte időben (Coming Out). Tiszeker Dániel legfrissebb alkotásában Rujder Vivien játszotta fiatal színésznő veri be a fejét a forgatáson, aminek következtében azonosul a szerepével, és beleszeret az arrogáns, egocentrikus férfifőszereplőbe, akit korábban bottal sem piszkált volna meg.
A Beléd estem tehát büszkén foglalhat helyet a romantikus komédiák eme, kevésbé érzékenyített időkből származó szubzsánerében, amit nevezhetnénk akár úgy is, hogy fejtrauma-románc. Az alkotók ezt megfejelik némi Good bye, Lenin!-ihletettséggel is, ugyanis a „disszociatív amnéziában” szenvedő főhősnő nemcsak elfelejtette a saját életét, hanem helyette azt hiszi, hogy valamikor a 90-es évek közepén él, és orvosa szerint ha közvetlenül szembesítik tévképzetével, az még súlyosabb komplikációkhoz vezethet, ezért mindenkinek úgy kell csinálnia körülötte, mintha az ezredforduló előtt lennének.
Tiszeker láthatólag más szempontból sem merészkedik túl messzire a bevált sikerrecepttől: a Beléd estem látszólag két előző filmjének központi elemeit, a Nagykarácsony című ünnepi romkom két, eleinte össze nem illő karaktere közötti szerelmi évődést és a Nyugati nyaralás című, a 80-as éveket idéző komédia ironikus nosztalgiáját hozza össze egymással. Kisebb költségvetésből, közvetlen állami támogatás nélkül, de széles közönséget megcélzó moziként a Herendi Gábor futkorászó és szenvedélyes női által kitaposott utat járja, azzal a különbséggel, hogy itt nem egy cseh kasszasiker magyarosított remake-jéről van szó, hanem egy alapvetően hazai viszonylatokra és utalásrendszerre felhúzott forgatókönyvről (Dubinyák Réka, Szántó Fanni és Ábrahám Ádám munkája).
Eszter (Rujder Vivien) egy 90-es években játszódó limonádéban játszik fodrászlányt, aki menthetetlenül szerelmes kedvenc romantikus ponyvaregényeinek szerzőjébe. Csakhogy a sármos írót egy beképzelt és a szövegét bemagolni képtelen gyökér, Bálint alakítja (Szabó Kimmel Tamás), akivel az első perctől fogva rühellik egymást. A feszültség azonban pont az utolsó jelenet forgatása közben robban ki, és miután a két főszereplő alaposan elküldi egymást melegebb éghajlatokra, Eszter dühösen kivágtat a díszletből, ám megbotlik egy kábelben, és a fejére esik egy lámpa. Az öntudatos színésznő a kórházban már naiv fodrászként ébred fel, aki mit sem tud felgyorsult és digitalizált világunkról – sem pedig szerencsétlen vőlegényéről (Bányai Kelemen Barna), akivel pár nap múlva összeházasodnának. Mivel azonban a stábnak is csak rövid ideje van befejezni a filmet, a rendező (Mészáros Máté) és a producer (Szerednyei Béla) meggyőzi Eszter orvosát (Pokorny Lia), hogy a mentálisan a 90-es években rekedt lánynak a megfelelő díszletek között segítsenek minél előbb visszanyerni a valódi emlékeit. Ehhez azonban szerintük arra is szükség van, hogy Bálint a valóságban is eljátssza a lány szerelmét, amiből természetesen komikus és egyre romantikusabb helyzetek alakulnak ki.
A forgatókönyv tehét mindent megtesz, hogy minnél gyorsabban és hatékonyabban összeterelje a szereplőket két lakásba, a fodrászlány otthonáként kialakított, majd bekamerázott díszletbe és a mellette lévőbe, ahonnan a rendező és az első asszisztens (Kovács Lehel) távirányítják az enyhe zsarolással rávett Bálintot a lány mellett. Bár a film már az első jelenettől fogva cameóhalmozással (részben saját magukat, részben karaktereket alakító, 90-es évekből ismerős arcokkal) indít, Eszter „terápiájának” kezdetétől még jobban hasonlít a kattintásvadász online kvízekre, amelyeknek a lényege, hogy minél több random 90-es évekbeli dologra emlékeztessenek: tömkelegével dobálják be az ismerős neveket Dévényi Tibitől a Tamagotchin át Zámbó Jimmyig, de a kötelező Szomszédok-utalásokon túl azért legalább az Űrgammákról is kétszer hallunk. A legjobb poénokat azzal sikerül kinyerni a helyzetből, amikor a fiatal szereplőknek kell úgy csinálniuk, mintha képben lennének a 90-es évek dolgaival, például az egyik filmes kisfiának, aki betéved a díszletbe, vagy egy fiatalabb színésznőnek, akit összezavar Gábor Gábor neve. Ezekből azonban bőven elférhetett volna még több is, és egy mobiltelefonos poént leszámítva a film azzal sem igazán játszik el, hogy Eszter szembesül a modern világgal, és ezt hogyan próbálják összeegyeztetni a tévképzetével - mert egyszerűen mindig csak elájul és nem is emlékszik rá, hogy mit látott odakint.
Ami viszont kétségtelenül működik (és egy romkom esetében alapvető elvárás), az a remek főszereplő páros. Rujder Vivien kellemes bájt és humort visz a fodrászlány (Mészáros Máté szexista rendezője által szándékosan) egydimenziósra írt személyiségébe, akinek életmódvezetési bibliája a Bravo Magazin, és még nem igazán hallott a modern feminizmusról. Rujder képes éreztetni a kontrasztot a karakter valódi személyiségével, bármennyire is rövidebb ideig szerepel az amnéziás verziójához képest. Szabó Kimmel Tamás szerepe mintha a Nagykarácsonybéli önparodiájából nőtt volna ki, még jobban felcsavarva az alfahímséget és pofátlanságot. De bármennyire is indul seggfejként a figura, végig megbúvik alatt Szabó Kimmel természetes sármja, így könnyen eladja, hogy Bálint képes belül valóban nagy utat megtenni és a szerelemtől megváltozni pár nap alatt.
A főszereplők románcát megtámogatja még egy mellékszál is: a szomszéd lakásban a monitor előtt kuporgó, és a női nemről elég ódivatú elképzelésekkel rendelkező filmes, valamint a progresszív és önállóságára büszke orvosnő között kialakuló vonzalom formájában. Mészáros Máté és Pokorny Lia már a Nyugati nyaralás Mézgáékat idéző házaspárjaként is jól működtek együtt, itt sincs másként, lehet nekik drukkolni, hogy valahol félúton találkozzon a világképük. De az, hogy mennyire erkölcsös vagy konszenzuális az amnéziás Eszter párjának beállítani valakit, akit alapvetően gyűlöl, egyedül Eszter vőlegényét, Attilát zavarja. Bányai Kelemen Barna alapvetően jóravaló karakterét viszont túlságosan nagy pancsernek ábrázolják ahhoz, hogy rosszul érezzük magunkat miatta, ráadásul a játékidő jelentős részére meg is feledkeznek róla. Szerednyei Béla producere viszont elég inkonzisztens, mintha az alkotók nem tudták volna eldönteni, hogy most akkor segíti, vagy épp ellene akar állni Eszter szokatlan terápiájának.
A népes szereplőgárda és a nosztalgiaslágerek özöne (természetesen mixkazikról bejátszva) feledteti, hogy szükősebb költségvetésű filmről van szó, Pataki Ádám operatőrnek a Nyugati nyaraláshoz hasonlóan pedig ezúttal is nyílik módja némi stílusjátékra, a filmbeli-film túlvilágított, túlszínezett jeleneteinek köszönhetően. „Nem mondani akarok valamit, hanem hogy a nézők jól érezzék magukat” – védekezik Mészáros Máté karaktere, amikor szembesítik vele, hogy filmjének nincs különösebben mélyenszántó üzenete. Mi sem lehetne igazabb a Beléd estemre is, amiben minden szépen arra kanyarodik, amerre a műfaj és a nézői elvárások diktálják, de emiatt nem lehet rá haragudni, szerethető karaktereknek köszönhetően mégis kellemes időtöltést kínál. Talán kevésbé ambiciózus és hatásos, mint a Nagykarácsony, Tiszeker Dániel viszont ismét bizonyította, hogy Herendi Gábor és Orosz Dénes mellett ő az, akinek leginkább a kisujjában van a romantikus film műfaja itthon.
A Beléd estem február 12-től látható a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.
