A gyerek Scorsese fekete-fehérben, a tévében találkozott először a The Archers produkciós iroda filmjeivel, és már a logó (céltábla közepébe találó nyílvessző) megragadta a fantáziáját. A későbbiekben is, amikor csak meglátta a logót, tudta, hogy nem hétköznapi élményben lesz része; a Powell-Pressburger páros vizualitás és történetmesélés terén is merészen újító filmalkotásai már tízéves korában rabul ejtették. A rajongás később mentori viszonnyá és barátsággá alakult Powell-lel, főleg miután a brit rendező elvette Thelma Schoonmakert, aki majdnem fél évszázada a Scorsese-filmek vágója.

Scorsese több ízben is nyilatkozott az egész munkásságát inspiráló hatásról, amit a The Archers filmek jelentenek számára. Powell és a Miskolcon született Pressburger együttműködéséből összesen huszonnégy film született, közülük olyan jelentősek, mint a Piros cipellők, a Blimp ezredes élete és halála, a Diadalmas szerelem és a Fekete Nárcisz. Pressburger Imrét négyszer jelölték forgatókönyvírói Oscar-díjra, A negyvenkilencedik szélességi fok legjobb eredeti forgatókönyvéért meg is nyerte az elismerést. Az alkotópáros úgy tudottt közönségsikereket készíteni, hogy közben jellemző volt rájuk a filmnyelvvel való kísérletezés, egyszerre tudtak szórakoztatók és mélyek, vizuálisan lenyűgözőek lenni. Életművüknek egy külön podcast adást is szenteltünk a Filmhun.

 

David Hinton (Egy legenda készítése: Elfújta a szél, Nora) Michael Powell, Emeric Pressburger és Martin Scorsese személyes archív fotóiból, videofelvételeiből és hanganyagaiból is merített, emellett pedig a The Archers filmjeiből is számos részletet felhasznált. Scorsese szívügye a Powell-Pressburger alkotópáros munkássága, amely véleménye szerint évekig méltatlanul szorult háttérbe a brit és a világ köztudatában.

A dokumentumfilm a szerzők egész munkásságát és viszonyát felöleli, Scorsese narrációjával személyes hangvételt kap, hiszen a rendező vállaltan beszél a szerzőpáros alkotásainak hatásáról saját munkásságában: a színhasználatban és a zenehasználatban is inspirálódott tőlük, sőt név szerint is említi őket: a Boxcar Bertha - A lázadók öklében két mellékszereplő a nevüket viseli. Olyan sokszor nézte újra a filmjeiket, hogy az élete részévé vált, emlékeztetővé, hogy mi az élet és a művészet értelme, lényege.

A filmet az idei Berlinalén láthatta először a közönség, az Egyesült Királyságban és Írországban május 10-től vetítik a mozik, a későbbiekben pedig a MUBI streaming platformon lesz látható számos országban. Sajnos magyarországi forgalmazásról még nem tudunk, de Pressburger Imre munkásságához szívesen ajánljuk az unokája, Kevin Macdonald tavaly magyarul is megjelent életrajzi könyvét, amely a Pressburger Imre - Egy forgatókönyvíró élete és halála címet kapta. 

Kevin Macdonald: Angolabbá vált az angoloknál, csodálom Emeric Pressburgert és a teljesítményét

Kevin Macdonald a kilencvenes évek elején útnak indult, hogy megismerje a családja múltját, és felkutassa a 120 éve született nagyapja, az Oscar-díjas forgatókönyvíró, Pressburger Imre gyerekkorának helyszíneit. Járt Miskolcon, nagy hatást gyakorolt rá a súlyos traumákból ébredező Románia. A szintén Oscar-díjas skót rendező mesélt arról, melyik filmben látta meg a nagyapját, a menekültlét hogyan hatott a Piros cipellők írójának munkásságára, és örömmel számolt be arról, hogy idén újra felfedezték és kisebbfajta mesterműnek tartják Pressburger második regényét. Macdonald nagyapjáról írt életrajzi kötete jövőre jelenik meg magyarul.

Forrás: The Film Stage / borítókép: Michael Powell és Emeric Pressburger (NFI)