„ A filmes újságok tetszhalott állapotban léteznek. A hazai piacra bőven elegendő két darab újság (VOX, Filmvilág). Az egyik lefedi a nagyközönséget, míg a másik azt a száraz szakmaiságot hozza, amire inkább a bölcsészvonal szomjazik. Az online oldalakból talán több is van, mint kellene. A nagyobb oldalak hátszél nélkül többnyire csak hobbi oldalak maradnak, és idővel elhalnak. Mi közel öt esztendeje szerelemből kezdtük el a Hetediksort, filmes újságírói múlttal rendelkeztünk a nyomtatott sajtóban. Alapítótársam két hónapja kiszállt (elfáradt, belefásult), jelen pillanatban a dolgok 70 százalékát egyedül látom el néhány lelkes bedolgozóval, akiket legfeljebb a 7600 facebook lájkoló közönség és a mozi-szeretet motivál. Májusig látom ebben a formában kihúzhatónak” – osztotta meg velünk az (online) filmes lapok helyzetével kapcsolatos véleményét, és saját tapasztalatait Csizmazia "Cheese" Gábor.
A Hetediksor külső pénzügyi forrásokkal nem tud számolni („Sajnos csak barter működik a forgalmazókkal mozijegyekért és egyéb filmes ajándékokért. Rendeztünk saját kisfilmpályázatot, de hiába pályáztunk karöltve támogatásért egy másik kulturális oldallal közösen, sosem kaptunk pénzt, végül 0 forintból megrendeztük.”), emiatt a filmes szaksajtó támogatási forrásainak megcsappanása sem rázta meg őket (mivel „addig sem kaptunk”). Olvasóik a minél gyorsabban fogyasztható vizuális dolgokat, vicces filmes képeket vagy saját készítésű videókat kedvelik, és „olykor működőképes még az olvasók kommunikációra, vitára hívása eredeti kérdésekkel”. Ha hirtelen egy nagyobb összeg pottyanna az ölükbe, akkor lenne mire költeniük, hiszen rengeteg tervük van, „könyvtől az állandó webvideó műsorig, emellett természetesen az oldalra ráférne a technikai frissítés, és valószínűleg korábbi íróinkat is sikerülne fizetésért visszacsábítani”.
Filmtekercs.hu
„Nincsen könnyű helyzetben, aki ma online filmes magazint szeretne felfuttatni, ennek oka elsősorban az Origo filmklub és a Cinematrix privilegizált helyzete, a mögötte álló két nagy és tőkeerős médiavállalattal” – véli Sergő Z. András, a Filmtekercs.hu főszerkesztő-helyettese. Ettől függetlenül – állítja – lapjuk „túlélte, sőt erősebben került ki a válságból, bővülő szerkesztőséggel, olvasótáborral és tartalommal. A tavalyi év a szervezeti fellendülés jegyében zajlott, amelynek pozitív hatásai az idén is folytatódnak. Büszkén mondhatjuk, jó kilátások elé nézünk 2014-ben”. A Filmtekercs.hu fennállása óta nem támaszkodott külső pályázati forrásokra („fennmaradásunkat elsősorban a szerkesztőség tagjainak odaadó hivatástudatának és a reklámbevételeknek köszönhetjük”). A lap munkatársai szerint azonban az idei évben mindez változás előtt áll, „előre azonban nem innánk a medve bőrére, így pusztán a jelenlegi tapasztalatainkra korlátozzuk a választ”.
A szerkesztőség jelenleg 22 tagból áll („az egyes írók természetesen változó erőbedobással veszik ki részüket a munkából”), a rovatvezetői rendszer révén néhány munkatárs kiesése nem okoz leállást a magazin életében. A portál olvasói leginkább a kritikákat, az elemzéseket, a filmes tendenciákra rávilágító írásokat kedvelik, de népszerűek még a toplisták, a kultfilmekkel és rétegterületekkel (például animáció, távol-keleti filmek stb.) kapcsolatos hírek, és a rendezők pályafutását, munkásságát bemutató, kicsit „filoszosabb” jegyzetcikkek is. Ha most egy nagyobb támogatási pénzösszeg hullana az ölükbe, a Filmtekercs.hu stábja az összeget biztosan feldarabolná („az alapítók ugyanis elég sok tőkét fektettek bele a Filmtekercs.hu-ba, ezért a bevétel egy részét hálából ők kapnák”), a maradék részéből pedig az írók saját költségeit térítenék meg, illetve tennék fenntarthatóvá hosszú távon.
Filmtett.ro
„Túl szűk a magyarországi préri ennyi musztángnak. Értsd: csupán klikkvadászattal nem lehet megélni, de talán nem is érdemes. Viszont Erdélyben mi vagyunk az egyetlen ilyen jellegű kiadvány. Tudjuk, hogy mire vagyunk képesek, és tudjuk, hogy csak támogatással lehet azt megvalósítani” – fejtette ki Jakab-Benke Nándor, a Filmtett.ro munkatársa, amikor arról faggattuk, mit gondol általában az online filmes lapok, és ezen belül a saját lapjuk helyzetéről és kilátásairól. Hozzátette: a lelkesedés nagyon jó kezdő-üzemanyag fiatal 1-2 flekkes bloggerek számára, de egy komoly szaklapot, amely túlmutat a napi filmajánlókon, nem lehet baráti vállveregetésekkel megoldani. „A Filmtett hat év nyomtatott lap után váltott át kizárólag netes megjelenésre, erőteljesen próbáltunk ellenállni a bulvárosodásnak, de ez nem egyszerű dolog. 2014-re már tisztábban látható, hogy miért jobb az online felület bizonyos tartalmaknak, és miért jobb a print másoknak – sokszor hiányzik a nyomdaszag, és nehéz tartani neten az egyensúlyt, a minőséget (éppen ezért adunk ki időnként könyveket)”.
Tapasztalataik szerint gyors nézettséget a kritikák hoznak, illetve az olyan szövegek, melyek személyesebben érintik az olvasót (például ha a saját városa mozijáról van szó benne), ezzel szemben a portrék, interjúk, filmtörténeti tanulmányok „lassan, de biztosan” vonzzák a közönséget. „A könnyedebb és fajsúlyosabb anyagokat most már nem tudjuk elképzelni egymás nélkül”. A portálnál ketten teljes munkaidőben, egy szerkesztő félnormában dolgozik. „Nincs lehetőség a szerkesztői csapat növelésére, viszont nagyon sok szerzőt foglalkoztatunk határon innen és túl. A lapot működtető egyesületnek van egy kolozsvári és egy budapesti ügyvezetője is” – hangsúlyozta Zágoni Bálint, a lap munkatársa. A Filmtett.ro-t szinte kizárólag alapítványi támogatásokból próbálják fenntartani, és bár vannak olyan alapítványok, amelyek az utóbbi években rendszeresen támogatták az oldalt, mindig bizonytalan a portál költségvetése.
„A legaktuálisabb példa a Nemzeti Kulturális Alap, amely közel tíz éven keresztül támogatta a szaklapot, idei döntését azonban halasztotta, így február-márciusban tudjuk meg, hogy miből gazdálkodhatunk.” A filmes szaksajtó támogatási forrásainak megfogyatkozása nagyon komolyan érinti őket, hiszen az utóbbi négy év alatt harmadára csökkent az állami támogatás mértéke. Az utóbbi években minden évben veszteséges volt a lap. „Jelenleg is bizonytalan, hogy az elkövetkezőkben is tudjuk-e még ilyen formában megjelentetni a lapot.” Ha egy nagyobb összeghez jutnának, akkor növelnék a megjelent anyagok számát, a szerzői honoráriumok összegét, optimalizálnák a honlapot. Emellett „a régebb kényszerből pihentetett rovatok (stúdiótörténet, Oscar-maraton stb.) új löketet kapnának, s talán promóköltségre is futná.”
Filmvilág
„Már a többes számon is el kell gondolkoznunk. Egyrészt, mert az elmúlt három évben több nívós filmművészeti lap vérzett el (Mozinet, Prizma), mostanra a Metropolis is végveszélybe került. Ma a Filmvilág az egyedüli nyomtatásban megjelenő filmművészeti folyóirat” – hangsúlyozza Schubert Gusztáv főszerkesztő, mikor a filmes lapok helyzetéről faggatom. Szerinte a szaksajtó helyzete teljesen kilátástalan, ugyanakkor egyetlen tollvonással megoldható, épp csak (kultúr)politikai akarat kellene hozzá. „Ráadásul még a szűkös kulturális költségvetéshez képest is nagyon csekély összegből, évi 30-35 millió forintból, meg lehetne menteni a pusztulástól a magyar filmes szaksajtót. A filmkritikai, filmtörténeti, filmesztétikai műhelyek sorsa egyáltalán nem mellékes kérdés, nélkülük a magyar filmművészet is elsorvad. Úgy kell neki, gondolják aránytalanul sokan, de ez nem csak végtelenül primitív, de öngyilkos gondolat is, művészet nélkül soha nem létezett emberi közösség, vagy ha mégis elvesztette a kultúráját, hamarosan belepusztult.”
Schubert Gusztáv úgy látja, 2010-ben „tektonikus kataklizma” történt, mely a magyar filmlapok addigi viszonylag biztos és kiszámítható forrásait elrekesztette: „Nem feltétlenül szándékosan, a filmkritika a politika szemében nem oszt, nem szoroz. A filmművészet se nagyon, de ez a történet inkább a filmgyártásról, azon belül is elsősorban a játékfilmezésről szólt. A szaksajtó mintegy mellékesen került a kukába. A filmlapok egyik pillanatról a másikra, elvesztették támogatásuk kb. 3/5-ét. Ez nagyon brutális változás, nem lehet hozzá alkalmazkodni”. A „négy szűk esztendő” leépítéseket, maximális takarékosságot eredményezett: „Csont és bőr lettünk, de élünk, mert tudjuk, hogy szükség van ránk, feladatunk van, akkor is, ha azoknak, akiknek ezt hivatalból tudniuk kellene, fogalmuk sincs, hogy miért kellenek szellemi műhelyek”. A művészeti folyóiratok számára ma az NKA az egyetlen komoly pályázati lehetőség, de mivel az összes művészeti ág írott sajtója ott pályázik, a támogatási összeg szétaprózódik. „Nem lenne ez baj, ha lenne erős magánmecenatúra, de nincs, nálunk magántőke a kultúrán belül kizárólag ott segít, ahol profitot remélhet (mindenekelőtt a műkereskedelemben). A rendszerváltás nem teremtett igazi polgárságot, ha lenne erős és művelt középosztály, akkor ma nem kellene aggódnunk a kultúra műhelyeiért” – teszi hozzá a főszerkesztő.
A Filmvilágnál mindössze két főállású újságíró dolgozik, és egy külsős munkatárs, aki az online archívumot gondozza és a blogot szerkeszti. „És persze a sok lelkes szerzőnk is segíti a műhelymunkát.” Schubert Gusztáv szerint „a Filmvilág nagy szerencséje (ami persze a tudatos szerkesztés következménye)”, hogy minden korosztályban vannak lelkes olvasóik. Az idősebbek a filmtörténeti írásokat, a középkorúak a filmek társadalomképét elemző esszéket, a fiatalok főleg a zsánerfilmes összeállításaikat, az új raj rendezőinek portréit kedvelik. Ha most kapnának egy nagyobb összeget, akkor legalább egy új szerkesztőt felvennének. „És az is abszurd, hogy egy igényes kulturális folyóiratnak sohasem lesz annyi pénze, hogy reklámra költhessen. A kultúrpolitikai persze itt is segíthetne, de tényleg ne álmodozzunk, látott valaki az elmúlt negyedszázadban Holmi-, Új Művészet- vagy Filmvilág-reklámot a köztelevízióban?”
Mozi24
„A nyomtatott sajtó nehézségeit aligha kell bemutatni bárkinek, a kulturális, filmes témában író lapok helyzete sem más. Az online tér más, ott egy új oldal indításához valamivel kevesebb feltételre van szükség, így aztán elég sok kulturális témájú médium létezik, sokan üzemeltetnek kisebb-nagyobb filmes oldalakat, a blogokról nem is beszélve. A legfőbb kihívás viszont ugyanaz a nyomtatott és az online médiumok esetében is: mégpedig, hogy a tartalmaikhoz meg tudják-e találni a közönséget. Mi természetesen úgy gondoljuk, hogy létezik ez a közönség, hiszen ha nem hinnénk ebben, akkor nem indítottunk volna el egy nagy közönségnek szóló mozis oldalt” – tudtuk meg Tinnyei Istvántól, a Mozi24-et üzemeltető Sanoma termékfelelősétől. A portál egyébként tavaly decemberben komplett megújításon esett át, és az idei évnek új designnal, új szerzőgárdával és új koncepcióval vágott neki.
Az oldalt jelenleg „három kolléga menedzseli”, és öt külsős szerzőt foglalkoztatnak. Olvasóik leginkább a filmes rendezvényekkel, díjakkal kapcsolatos beszámolókat kedvelik, de népszerűek még azok az anyagok, melyek a kulisszatitkokba engednek bepillantást, illetve az „értő és érthető, egyéni hangvételű kritikák, sok képpel ellátott híranyagok és összeállítások”. Ha hirtelen egy nagyobb összeget fordíthatnának az oldal fejlesztésére, akkor azt nemzetközi kapcsolatok javítására költenék, illetve fontos szempont lenne még „a kettős kommunikáció kialakítása és minél mélyebb beágyazása, a magyar anyagok népszerűsítése külföldön, és külföldi anyagok bevonása itthonra”.
Mozinet.hu
„Az elmúlt évek során számos lap indult, de jellemző módon a kezdeti lelkesedés egy-két éven – esetenként néhány hónapon – belül alábbhagyott, vagy elapadt a financiális háttér. Számos színvonalas rajongói blog is megjelent a piacon, ezek inkább könnyed hangvételű kritikákkal és gyorsaságukkal tesznek szert népszerűségre. A Mozinet bő másfél évtizede van jelen, ez a gazdag archívumnak köszönhetően olyan előny, mellyel csak néhány hasonló oldal dicsekedhet” – véli Szalóky Bálint, a Mozinet.hu főszerkesztője.
A 2004-ben indult, nyomtatott Mozinet Magazin alapvetően négy forrásra támaszkodott, a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatására, az értékesítésből származó bevételre és a filmforgalmazóktól érkező hirdetési bevételekre. A Magyar Mozgókép Közalapítvány csődjével az artfilm-forgalmazók is nehéz helyzetbe kerültek, a hirdetési bevétel is töredékére esett vissza, így 2010-től jelentős veszteséggel tudták csak a Mozinet Magazint kiadni. 2011-ben kénytelenek voltak megszüntetni a nyomtatott lapot: „az elmúlt években lényegesen kisebb költségvetéssel dolgoztunk az interneten, mely sajnos jelentősen korlátozza a lehetőségeinket. Az NKA-tól évről-évre egyre alacsonyabb összeget kaptunk, ami miatt az idei évre már nem is pályáztunk – képtelenség lett volna a kiírás feltételeinek és a saját magunk által támasztott igényeknek megfelelni. További probléma, hogy egy kizárólag filmszakmai, illetve filmszerető közönséget megcélzó honlapnak lehetetlen a piaci alapon történő eltartása, hiszen jelentős hirdetési bevételekkel sem számolhat”.
Szalóky Bálint szerint a lap fénykorában havi szinten 25 íróval számolhattak, mostanra azonban csak néhány szerzőnek tudnak munkát adni. A bővítésre a jelen körülmények között a főszerkesztő nem lát lehetőséget. Az olvasók körében a kritikák és nagyobb tematikus összefoglaló és elemző írások mellett különösen népszerű volt a Zsánerben elnevezésű rovat, mely tanévenként közölt a középiskolások számára írt, szakmailag szigorúan ellenőrzött tudományos-ismeretterjesztő tanulmányokat. A tavalyi évben a terjedelmes írások helyett egyenként félórás terjedelmű – éppen ezért a tanórák szűkös időkeretébe is könnyedén beilleszthető – videóanyagokra váltottak. A 2012/2003-as tanév átfogó témája az animáció, a mese és az ehhez kapcsolódó szimbólumrendszerek voltak, amihez sikerült megnyerniük Jankovics Marcellt. A rovathoz a középiskolásoknak szóló, levelező verseny kapcsolódott. A programba a 2006-os indulása óta mintegy 730 iskola regisztrált, a megfelelő anyagi források hiányában azonban a 2013/14-es tanévben ezt már nem tudták folytatni. Éppen ezért, ha most kapnának egy nagyobb összeget, akkor azt elsősorban a Zsánerben rovat újraindítására és egy komoly stáb felépítésére fordítanák.
