A tanácskozás célja a 2001. szeptember 11-e után kialakult helyzet elemzése volt. Mindaz, ami New Yorkban és Washingtonban történt, arra kényszeríti a politika döntéshozóit, a társadalomkutatókat, a média szakembereit és fogyasztóit szerte a világon, hogy ne pusztán nyomon kövessék az eseményeket, hanem kísérletet tegyenek az ahhoz vezető okok minél alaposabb feltárására. Megannyi szempont és kérdés közül a média és terrorizmus viszonyának elemzése tűnik különösen fontos feladatnak - s nem pusztán azért, mert jelen tanácskozás az ELTE Média Szakán került rendezésre. Mindenekelőtt felismerhető, hogy mindaz, ami szeptember 11-én történt, már önmagában is két síkon, egyrészt New York/Washington konkrét társadalmi terében, másrészt egy globális média-térben zajlott le. E média-tér megszállása a terroristáknak éppúgy célja volt, mint maguknak az épületeknek a lerombolására. Egyszerre történt meg tehát a tömeggyilkosság, illetve a szimbolikus agresszió, a mediális figyelem kisajátítása. A terror e két mozzanata elválaszthatatlannak bizonyult egymástól, úgy a szándék, mint a végeredmény tekintetében.

A fejlemények megannyi kihívást jelentenek a globalizáció, a média/demokrácia, vagy a szólásszabadság vitáiban elfoglalt szokásos pozíciók számára:

· Hol ér véget az eseményekről való tudósítás, és hol kezdődik el az eseményekbe való mediális beavatkozás, azaz az eseményeknek a médián keresztül való alakítása? Az események média-megnevezése cseppet sem részlet, ellenben immanens kérdés, ugyanis nem pusztán a terrorizmus reprezentációjáról van szó - leginkább a Nyugat médiumaiban -, ellenben a szabadság reprezentációjáról is - ugyancsak ezekben a médiumokban -, immár nem pusztán a Nyugat számára.

· A demokrácia, mint a kollektív döntéshozatal hasznos víziójának elképzelésére milyen hatással van a média "katasztrófa-maratonja"?

· Az események fényében a szólásszabadság vajon egyike azoknak az eszméknek, amelyeket békés hétköznapokban fontosnak tartunk, ám konfliktus esetén magától értetődően áldozunk fel biztonságunkért?

· Hogyan járultak hozzá a szeptemberi események ahhoz az elképzeléshez, miszerint a média kérdése nem pusztán szakmai, hanem erkölcsi, kultúránk jelen állapotára éles fénnyel rávilágító kérdés?

· A szeptemberi események következtében hogyan látja az Egyesült Államok, az arab világ, és a többi érdekelt fél egymást, illetve saját magát? Itt különösen fontosnak tartjuk a háborún túlmenően - de attól nem függetlenül - annak a kulturális reprezentációnak a kialakulását (magyar nyelven is), amely összefügg az iszlámmal, illetve az arab nyelvű kultúrákkal. A kulturális relativizmus, továbbá az orientalizmus kérdése mindenképp új fényben tűnik elénk.

· A magyar reakciók elemzése: Miként vizsgáztunk mi magunk ezekben hónapokban, hetekben? Sikerült-e meglelnünk a kellő arányt a pártatlan és kritikus beszámoló és mások érveinek kritika nélküli ismétlése között? Miként alakította a média saját önképét, s ezen keresztül miként befolyásolta a közvéleményt? Mit jelentett számunkra a CNN és mit a BBC - illetve annak hiánya? Mit jelentett, hogy az amerikai percepció dominált, s nem az európai - ha igaz ez a hipotézis egyáltalán.

Ezt a kérdéskört beszélték meg a kerekasztal során. A rendezvény kerekasztal-formátumát a lehető legkomolyabban gondoljuk, ugyanis - mint ahogy azt a rendezvény címe is jelzi -, ha lehetőség volna a témában megnyugtató, autoritatív jellegű előadásokat tartani, akkor nyilván magára a tanácskozásra sem lenne szükség. Reményeink szerint a kérdéskör mediális, erkölcsi és politikai vonatkozásainak újszerű kapcsolatainak feltárásával talán megfogalmazhatunk sejtéseket azzal kapcsolatban, hogy milyen kérdések is voltak azok, amelyekre a válasz az égő amerikai épületek képe volt képernyőnkön.

A részletes program