Nem is kell ennél szebb és jobb díszlet egy kilencvenes években játszódó bróker-történethez. Csak hűvösebb lehetne, az üvegpalotán ugyanis nincsenek ablakok és a légkondicionáló sem működik a bezárás óta. Két elgyűrt arcú technikussal kezdek beszélgetni, hogy hol tartanak, hányadik jelenetet veszik ma fel. A srácok rám néznek, megvonják vállukat, nem tudják. Az egyik azért megpróbál segíteni: inkább azt kérdezd, hányszor kapcsolom ki-be a ventillátort, mert az tudom. És hányszor? - teszem fel a megbeszélt kérdést. Ezerötszázszor. A forgatáson elég nagy a feszültség, a legkomolyabb felelősség a két srácon van, mivel ők felelnek a ventillátorokért, ilyenkor senkit nem érdekel, ki rendezi a filmet, csak ők legyenek a helyükön.
„Az ötven napos forgatás mindenképpen kiképzőtábor, de más választásom nincsen, mert csak nyáron kapok meg színészeket” - mondja Török Ferenc, aki egy több országon átívelő történetet igyekszik leforgatni, amelynek középpontjában egy, az időeltolódást kihasználó tőzsdei akció áll. A film főbb szerepeire egy igazi all-star csapatot sikerült összeállítani: Eszenyi Enikő, Bodó Viktor, Máté Gábor, Nagy Ervin, Nagy Zsolt.
 |
| A háttámlás kameraszerkezet előtt Bodó Viktor és Eszenyi Enikő Fotó: Madarász István |
Az irodaházon egyáltalán nem venni észre, hogy hat éve nem használják: mintha egy gyenge katasztrófafilmben lennénk azok után, hogy az emberek elmenekültek az árvíztől/armageddontól/meteortól/ufóktól való félelmükben. A lerobbant állapotokon könnyen tudott segíteni a stáb, és rendkívül színvonalasan építették be a Kontrax aljában lévő óriási termet, ahova legalább negyven darab számítógép állítottak be.
A brókercég tanácskozására érkezünk meg: fekete szobában hatalmas, sötétbarna asztal körül ülnek a színészek öltönyben és nyakkendőben laptopjaikkal, a szoba egyik falán egy másfél méteres plazmatévén a CNN megy felvételről. A jelenetben a szereplők befejezik a tárgyalást, kijönnek, és mindenki megy, amerre lát, kivéve Bodó Viktort, aki Eszenyi Enikőhöz lép, majd a lifthez megy.
Angelusz Iván, producer - Az elkészítéshez szükséges 410 millió forint megvan
A falakon körben plazmatévék, az íróasztalokon telefonok, jegyzetpapírok, egér alátétek, családi fotók: minden tökéletesen be van rendezve, rendező és producer büszkén mutatják, milyen jó munkát végzett a stáb, ebben az érzelmi ingerektől mentes környezetben tesszük fel kérdéseinket Angelusz Iván Katapultos producernek.
filmhu: Kezdjük a legnehezebb kérdéssel: minden rendben a finanszírozással?
Angelusz Iván: Eddig nagyon jól zajlik a forgatás, elkészült időre a díszlet, az irodaház. Technikailag minden sikeresen működik, eleinte voltak finanszírozási gondjaink, nem úgy indulnak be az állami pénzek, mint ahogy számítottunk rá. Emiatt felborult az eredetileg tervezett cash-flownk, és át kellett strukturálnunk bizonyos összegeket. Az elkészítéshez szükséges 410 millió forint megvan. A finanszírozással nincsenek gondok, csak van olyan pénz, ami később érkezik, mint ahogy számítottunk rá. A forgatás első pár hetében nagy összegeket kellett elkölteni az eszközökre és a díszletre. Eredetileg három ország koprodukciója lett volna az Overnight, egy szingapúri partnert is vártunk, aki csaknem az utolsó pillanatban lépett ki. Hiába tűnt nagyon ígéretesnek és kecsegtetőnek sok tekintetben, háromnegyed év után így döntöttek.
 |
| Országokon átívelő időeltolódást kihasználó tőzsdei akció - Nagy Ervin Fotó: Katapult Film |
filmhu: Hogyan került a képbe India?
AI: Körbenéztünk a délkelet-ázsiai térségben, különböző service cégektől kértünk ajánlatokat. Eredetileg a szingapúri költségvetésünk 300 ezer euró volt, amit a szingapúri partner fedezett volna. Az indiai forgatást a már meglévő költségvetésből kell kikalkulálnunk, emiatt egy jóval olcsóbb helyszínt választottunk és egy kicsit szűkösebb anyaggal, kevesebb akcióval és jelenettel szeretnénk megcsinálni. India azonnal szóba jön, hiszen Ázsia legnagyobb filmes infrastruktúrájával rendelkezik, különösen Bombay. Jók a laborok, a kamerák, és jóval olcsóbb szolgáltatási díjakat kapunk. A dramaturgiában más helyzetet eredményez ez, hiszen ez az időeltolódás ötletére alapuló film, de ezt, úgy tűnik, meg tudjuk oldani.
filmhu: Hányan utaznak ki a stábbal?
AI: Előző filmünknél, a Fehér tenyér-nél Kanadába tizenöt fős stáb ment ki. Most kicsit szűkebben tervezzük, 10-15 között.
filmhu: Német koprodukció mit jelent a forgalmazás szempontjából?
AI: Ez a film úgy indul, hogy biztos magyarországi forgalmazója van, a BudapestFilm. Emellett van német forgalmazója és a világforgalmazója is, így két országban már eleve adott a jelenlét. Németországban ez egy húsz kópiával elindítható film, ami idegen-nyelvű közép-európai országból érkező filmek esetében nagyon jó. Ugyanennyivel szeretnénk itthon is indulni Török Feri neve és a korábbi filmjei miatt.
Török Ferenc, rendező - Fehér, kilúgozott tér
„Nem gondoltam, hogy ez lesz az egyik leghosszabb jelenet”- mondja a rendező, miközben újra beáll a stáb a felvételhez. A sötét szobában elbújva figyeli, milyen képeket rögzít az operatőr. Ha valaki elront valamit, nem ordibál, nem káromkodik, csak odalép az illetőhöz, elmondja, mit szeretne. Egy cigarettaszünetben csíptük el a rendezőt néhány kérdésre.
filmhu: A tervek szerint forgattok Németországban és Szingapúrban is. Mikorra tervezitek a külföldi forgatást?
Török Ferenc: Egy-két napot forgatunk egy németországi repülőtéren, készítünk néhány autofahrt-ot is, majd megyünk Indiába legalább nyolc napot forgatni.
 |
| Bodó, mert Bodó - Fotó: Katapult Film |
filmhu: Mennyire növekszik a költségvetés az indiai úttól? Koprodukcióban dolgoztok?
TF: Német koprodukcióban dolgozunk, német és magyar állami pénzből. A szingapúri cég kiszállása miatt a magyarok és a németek közösen oldják meg az indiai utat. Olcsóbb, időzónában Szingapúrhoz hasonló helyszínt és gyártócéget kellett keresni, ami újabb castingot is jelentett. Mondjuk kemény volt, de most már jobban örülök neki, mert igazán a kilencvenes évek elején volt érdekes a Kis Tigrisek piaca, India pedig különösen izgalmas.
filmhu: Az elejétől kezdve a Kontrax épületében akartatok forgatni?
TF: Először azt terveztük, hogy felépítjük az egészet stúdióban, de iszonyatosan drága lett volna, 50 millió lett volna csak a díszlet, amit nem tudtunk volna kifizetni. Ekkor kezdtünk el keresgélni. De igazából, ami jól néz ki, abban dolgoznak is, nem véletlenül építik fel milliárdokért őket. Ez a cég tönkrement hat éve, azóta itt áll ez az épület, és nagy nehezen sikerült elérni, hogy beengedjenek minket. Iszonyú menet volt, de nagyon szeretjük. Ugyan üveg az egész és nagyon meleg van benne, mégis baromi jól néz ki, és gyakorlatilag stúdió körülmények között dolgozunk. Lenyomtunk már több mint egy hét külsőt, most itt leszünk két hétig, kicsit lenyugszik a stáb a nagy hajtásban.
filmhu: A film képi világára mi lesz jellemző? Milyen előzetes koncepciótok volt?
TF: Nyomatjuk ezt a nagyon geometrikus, nagyon ellenőrzött, jelmezközpontú világot, ami Indiában kicsit bonyolultabb lesz. Folyamatosan számokban és számítógépekben, blogokban vagyunk benne. Mindenképpen egy nagyon natúr és színtelen világot akarunk, amit remélhetőleg Bombay ellenpontozni fog. A legfontosabb ennek a világnak a vizualitását elkapni. Nagyon kínálja magát rengeteg geometrikus ötlet a helyszíneken, amelyek egy majdnem kafkai világot hívnak elő. Ha Kafka fekete, akkor ebben a filmben egy fehér Kafkát szeretnénk, fehér, kilúgozott térben.
 |
| Sziluettek a geometrikus térben - Garas Dániel és Török Ferenc Fotó: Katapult Film |
A vonalak és geometrikus formák nem csak helyszínekben fordulnak elő, hanem sokat is játszunk velük. Régóta tervezzük, hogy szubjektíveket veszünk fel, és azokból valahogy megpróbálunk stílust teremteni. Egy jelenetben, mondjuk, ami a tárgyalóban játszódik, igyekszünk feldolgozni azokat a vonalakat, amik megjelennek. Nagyon sok festmény, aukció és műkereskedelem van a filmben, a harmincas évek konstruktivista művészete kicsit rájátszik ennek a high-tech világnak a geometrikus világára. Most az a legfontosabb, hogy tartani tudjuk a stílusunkat.
filmhu: Kafkáról jut eszembe: Bodó Viktor által rendezett Ledarálnakeltűntem című színdarab majdnem teljes csapata játszik a filmben. Mi alapján választottad ki a színészeket?
TF: A Katonásokkal és a Krétakörösökkel nagyon szeretek dolgozni, ez a két műhely termeli a legjobb színészeket. Eszenyivel nagyon jól dolgoztam a Csodálatos vadállatok forgatásán. Nem szerettem volna, ha mindenki húszas-harmincas korosztályból lenne a filmben. Máté Gábor is nagyon fontos lesz, ahogy a Hans Zischler német színész is, aki kurva jó! Kellenek ilyen kaliberű színészek Bodó mellé, hogy megfogják.
filmhu: Miért Bodó Viktort választottad a főszerepre?
TF: Bodó, mert Bodó. Mert egy robbanékony csávó kell, aki ki tudja forgatni sarkából a világot, aki végig tud gondolni egy történetet. Neki ez kikapcsolódás, nem kell annyit gondolkodnia, mint amikor rendez. (nevet)
Tilo Werner, színész- A német akcentusú bankár
Belépek a színészek pihenőszobájába, amikor Eszenyi Enikő rám néz, majd Tilora: „látod, hogy néz. Interjút szeretnél? Tilo menjél”, és Tilo legnagyobb örömömre rögtön jön. A hazai színházi élet érdekes alakja a német Tilo Werner, aki biztos berlini karrierjét adta fel Schilling Árpádért és a Krétakörért.
filmhu: Kit játszol a filmben?
TW: Egy német származású, német akcentusú bankárt játszom, aki a vezérigazgató Richárddal dolgozik együtt, mi jelentjük be a legfrissebb híreket. Ez egy kisebb szerep, csak négy napot forgatok.
filmhu: Hogy tetszik neked a magyar színházi élet?
TW: Nem mernek eléggé kísérletezni, szerintem nyugodtan lehetne többet is. Sok jó színész van a városban, a Krétakört különösen szeretem.
 |
| A hazai színházi élet érdekes alakja a német Tilo Werner Fotó: Madarászi István |
filmhu: Mióta élsz Budapesten?
TW: Négy éve jöttem Budapestre. Az első félévben az volt a frusztrációm, hogy nem tudok egy kávét rendelni. Eleinte angolul játszottam a Hazám, hazám című Krétakörös darabban, és a Siráj-ban beszéltem először magyarul.
filmhu: Hogyan kerültél a Krétakörbe?
TW: Berlinben dolgoztam egy színházban, ahova Süsüt (Schilling Árpád - a szerk.) meghívták egy workshopra. Utána négyen idejöttünk Berlinből, összeraktunk egy darabot, aztán visszamentünk bemutatni. Ekkor kérdezte Süsü, lenne-e kedvem egy darabban szerepelni. Mivel korábban már láttam a Woyzeck-et Berlinben, és nagyon tetszett nekem, igent mondtam.
filmhu: Milyennek látod a magyar filmet?
TW: Láttam a Szezon-t, a Kontroll-t, a Szép napok-at és a Johanná-t. Ebben a fiatal generációban mindenkinek megvan a saját nyelve, ami jó. És van még az a német nevű, aki a Dealer-t csinálta…Fliegauf.
Eszenyi Enikő, színésznő- Férfiak gesztusaiból felépíteni a szerepet
Hirtelen az egyik kellékes öklel fel majdnem: „müzliszelet kell az Encinek. Benne van a forgatókönyvben, de nincs az asztalán.” Tizenöt perc telik el, amikor a dühöngő férfi visszatér a színre: „rajta volt a páncélszekrény, bocs”. És nem mosolyog. Eszenyi Enikő nagy koncentrációban dolgozik: amikor a felvételvezető még csak a ventillátort kapcsoltatja ki, ő már játszik, a fali naptárba firkál. Két felvétel között a stábot megkéri, szerezzenek neki egy gyereket, akik sietve az utcáról be is hoznak egyet, és már készül is a fotó. Innentől Eszenyi karakterének már gyereke is van,
filmhu: Milyen szerepet játszik?
EE: Egy Ági nevezetű brókernőt játszom. Olyannyira, hogy egy brókercéghez el is mentem megfigyelni, hogyan dolgoznak. Sajnos, egy nőt sem láttam, így most a férfiak gesztusaiból próbálom felépíteni a szerepemet.
filmhu: Milyen nehézségeket rejt a szerep megformálása?
EE: Az világos, hogy nők ritkán mennek brókernek, ezt a cégnél is mondták a fiúk. Nyilván ez egy olyan ritka, férfias szakma, amihez a nőknek még akklimatizálódniuk kell.
filmhu: Hogyan építi fel a karaktert?
EE: Még dolgozom rajta, ma van az első napom, ez volt a második snittem. Az első snittben még nem volt gyerekem, a másodikra már volt, mert a kellékesek szereztek egyet, és készítettek egy fényképet, amin már gyerekem is van. Így már érthetőbbé válik, hogy Ági miért hajt rá Bodó Viktor karakterére és a filmbeli Richárdra is.
 |
| Eszenyi Enikő és a spontán gyermek Fotó: Madarász István |
filmhu: A Kontroll-on kívül miért nem láthattuk a filmvásznon az utóbbi években?
EE: Nem forgattam az utóbbi tíz évben sokat, mert nem kaptam olyan lehetőséget, amiről úgy éreztem volna, hogy nekem való. Másrészt mindig tele vagyok munkával, de csak olyan dolgokban tudok részt venni, amiről úgy érzem, annak a munkának is jót tesz és az én művészi továbblépésemet is segíti. Antall Nimród Kontroll-ja volt az, amit hosszú idő után úgy éreztem, el kell vállalnom. Török Ferivel korábban már dolgoztunk együtt a Garaczi László szövegéből készült Csodálatos vadállatok című tévéfilmben. Nagyon izgalmas volt, bár beárnyékolta a forgatást az édesapám halála.
filmhu: Milyen tervei vannak a közeljövőben?
EE: Októberben a Születésnap című dogmafilmet szeretném színpadra vinni a Pesti Színházban Hegyi Barbara, Kamarás Iván és Pindroch Csaba főszereplésével. Nagyon különleges és izgalmas a témája, és külön érdekes, hogyan tud ez a színpadon megélni. A világon sok helyen megy Londontól Prágáig. Utána A nő című önálló estemet rendezem, mert csak ezzel tudok eljutni vidékre. Az est tulajdonképpen a női létről, az egész női gondolkodásról szól. Ősszel még felújítom Prágában A kertész kutyája című darabomat, majd jövő nyáron tervezzük elkezdeni első játékfilmemet, a Baracksziget-et, ami szlovák és magyar koprodukcióban készül. Sajnos, a mostani politikai helyzet nem kedvez ennek a témának.
Garas Dániel - operatőr - Sziluettes lesz
Garas Dániel operatőr vállára egy háttámla segítségével támaszkodik kamera, így a kép végeredményét tekintve egy kicsit steady-camre hasonlít. Újra és újra elpróbálják a jelenetet, a végére egészen szép ritmusban jönnek-mennek a színészek. A harmadik emeleten van igazán elemében az operatőr, és a hatalmas kameratákolmánnyal a nyakában folyamatosan a jó beállítást keresi.
Kicsit később és kicsit lejjebb az első emeleten keresem a következő jelenethez készülő Garas Danit, aki elterülve fekszik a szőnyegpadlón. Teljesen elkészült az erejével, pedig még csak dél van. Nagyon sok dolog érdekelne, de nagyon nehéz szóra bírni, ugyanis a pihenő idejét tényleg pihenésre használja ki. Lefekszem mellé a földre beszélgetni. A kérdés-válasz formát most jobb, ha mellőzzük, mert ahogy mondta: „Nagyon rossz interjúalany vagyok most”.
Miután Török lelkesen ecsetelte, milyen képi világot álmodtak meg a filmnek, ezért megkérem Garast, hogy próbálja meg részletesebben bemutatni az elképzeléseiket, de csak egy rövid választ kapok tőle. „Sziluettes lesz”.
 |
| Garas Dániel operatőr és a filmhu riportere a földön Fotó: Madarász István |
Nem adom fel, és a fekvő interjúalanynak szegezem következő kérdésemet, hogy megtudjam, milyen előzetes terveik voltak a képi világot illetően. Garas Dani rám néz, elmosolyodik, majd válaszol: „Konkrétan nincs koncepciónk. Igyekeztünk minden koncepciót elkerülni, eléggé érzésre megyünk. Nem akarunk szabályszerűségeket felállítani, talán kicsit kevesebb közelit veszünk, mert kevésbé akarunk mindent látni. Ha sokat dolgozik az ember, és rendesen előkészíti, akkor a végére kialakul valami.”
Arra a kérdésünkre, hogy mennyire meghatározóak a tőzsdés filmek az Overnight kialakításában, Garas Dani azt mondta, hogy „Nagyon rossz film a Tőzsdecápák, de megnéztük, mégis ki hogyan gondolja el ezt a világot”.
Az egész film egyik legérdekesebb része a bombay-i és a berlini forgatás, ami az interjú ideje alatt nem különösebben hozza tűzbe az operatőrt. „Eleve óriási külöbnségek vannak Budapest és Bombay között. Fogalmunk sincs, mi fogad majd minket, mert egyikünk sem volt még Indiában. Unalmas helyszín nincs Indiában, azt gyanítom. Most főleg gyógyszerekről és oltásokról van szó, nem a jelenetekről. Megpróbáljuk túlélni”.
