10. Ferrari (r.: Michael Mann)

Már nem kell sokáig várni, mert december 28-án érkezik a hazai mozikba az év egyik legszebb mesterműve, Michael Mann Ferrarija, amit Velencében volt szerencsénk látni. Driver kimagasló alakítást hoz ebben a nem túl összetett szerepben, úgy játssza el a tipikus olasz férfit, a legendás autómágnást, hogy abban nincs semmi sztereotípia, mert különleges fizimiskája, arckifejezései, gesztusai, járása egy teljesen újszerű figura eszköztárába simulnak bele, és többek között ettől olyan fenomenális a Ferrari.

Van ez a történet, amelyből lehetett volna szépen polírozott, kirakatba illő, áramvonalas melodrámát készíteni, de Mann helyette telerakta finom göcsörtökkel, váratlanul napvilágra kerülő, rémisztő titkokkal és éjsötét emberi tragédiákkal. Driver, amellett, hogy teljesen megváltoztatják a filmben a megjelenését, és hátrafésült, ősz hajjal, napszemüveggel eltakart arccal közlekedik, egyszerre kényszerül ebben a szerepben váratlan visszafogottságra és arra, hogy valami teljesen újat szedjen elő magából, egy olyan, hatalommal rendelkező nagypályást, aki a kor és a közeg nemi sztereotípiáinak megfelelően egyszerre takargatja a benne dúló szenvedély és gyötrelem minden viharát, és szép csendben engedelmeskedik is annak. (KK)

 

9. Logan Lucky (r.: Steven Soderbergh)

Az ezerarcú Steven Soderbergh legnagyobb kereskedelmi sikere, a sztárokkal brutálisan megpakolt Ocean’s trilógia után tíz évvel elkészítette az elegáns rablós mozi lepukkant vidéki változatát. Szőnyegpadlós kaszinók és makulátlan öltönyök helyett NASCAR és olajos munkászubbony, ám Soderbergh itt is a karakterekből indul ki. A rendező vélhetően azért vonzódik ennyire a tervezős-rablós sztorikhoz, mert a közös célért dolgozó egyéniségek csapattá érése jól megfeleltethetők a filmkészítésnek.

Itt azonban a választott környezet legalább annyira fontos, hiszen Nyugat-Virginia az elszegényedő rozsdaöv középpontja, a film ráadásul Trump elnökségének első évében jött ki, Soderbergh fókusza így már-már politikai tett. Nem vidéki bugrisokat vagy tanyasi bunkókat mutat be ugyanis, hanem magukra hagyott, de furfangosan visszavágó kisembereket, akik szeretnének ott boldogulni, ahol élnek. Az iraki háborúban karját vesztett veterán testvér szerepe több szempontból is közel áll Driverhez, hiszen Amerika szívében, egy kisvárosban nevelkedett, és évekig szolgált a seregben. Talán emiatt is egyszerre vagány és méltóságteljes az alakítása. (HZ)


8. Llewyn Davis világa (Inside Llewyn Davis, r.: Ethan és Joel Coen)

Nyilván vitatható, mit keres a Coen fivérek egyik legcsodálatosabb filmje egy Adam Driver legjobbjait összegző listán, hiszen egy nyúlfarknyi epizódszerepben tűnik csak fel az önmagába záródó keserédes történetben. A jeges New York kényelmetlen kanapéi és ellenséges kávézói között sodródó Llewyn macskás odüsszeiájában a Driver által alakított Al Cody csak futó ismeretség, a cowboykalapos népdalénekes figurája mégis emlékezetes.

A bariton Al Cody egyrészt ugyanolyan küszködő zenész és a bérleményében ő is az eladatlan lemezeit rejtegeti, másrészt sokkal profibb a stúdiózásban, mint a címszereplő. A lista nyolcadik helyét pedig épp ez az ikonikus lemezfelvétel garantálja, aláhúzva azt a fontos tételt is, hogy kis szerep nem létezik, csak rossz színész. Driver ugyanis olyan fantasztikusan vokálozza és hangfesti a Please Mr. Kennedy önironikus folk-slágerét, hogy nemcsak az egyébként méregerős szereposztásból tűnik ki, de a későbbi karrierje szempontjából is fontos lépcsőfokot jelentett a feledhetetlen uh-ohzása. (HZ)


7. Az utolsó párbaj (The Last Duel, r.: Ridley Scott)

Ebben a Rashomon-hatásra épülő monumentális lovagregényben Driver a törtető nemest, Jacques Le Gris-t játssza, aki szemet vet barátja feleségére. Ridley Scott három fejezetre osztott történelmi #metoo-filmje a nézőpontok váltogatásával igyekszik feltárni egy erőszakos bűntett körülményeit, a 14. századi Franciaországban játszódó sztori pedig számos ponton hordoz aktuális áthallásokat. Ugyanazon eseménysor három verzióját ismerjük meg, a lényeg pedig a kis különbségekben rejlik: a többször is látott jelenetek valamennyire mindig változnak attól függően, hogy épp kinek a nézőpontjából szemléljük az alapvetően a férfi büszkeségről és az ún. “farokméregetésről” szóló sztorit. Így tűnhet az egyik karakter hol esendőnek, hol pedig egy igazi szemétládának.

Ez nyilván a színészek számára is óriási kihívás, Driver azonban jól ráérzett a manipulatív, diplomáciai ügyeskedésben járatos Le Gris karakterére. Jelenléte végig fenyegető, mégis, az ő verzióját bemutató második fejezetben tud mélységet adni a figurának, érthetővé válik a saját igazsága, és kifinomult színészi eszközökkel érzékelteti az apró eltéréseket, amik izgalmassá teszik a rejtélyt és segítik a nézőt a nyomozásban. A film végi brutális párbajjelenet pedig önmagában is emlékezetes. (PVÁ)

 

6. A 40 az új 20 (While We're Young, r.: Noah Baumbach)

A középkorúak válságába beakadt dokumentumfilm rendező és felesége váratlan barátságot köt egy elbűvölő fiatal házaspárral, akik a brooklyni hipszterek archetípusai. Noah Baumbach szatirikus filmjében elsőre valóban úgy tűnik, hogy a kiégett negyvenesek bajaira a gátlások nélkül élő, felszabadult huszonévesek hozhatják meg a gyógyírt (meg egy parádés ayahuasca szertartás), de persze a megoldás nem ilyen egyszerű.

Baumbach nem először osztotta Adam Driverre a brooklyni vagány szerepét, mintha csak a Frances Ha-ban röviden megismert Lev kapott volna egy egészestés lehetőséget a kibontakozásra. Levből Jamie lett, aki lányok helyett a krízisben lévő Josht csavarja az ujja köré, hogy ezzel lendítse előre a saját filmes projektjét. Adam finom eszközökkel, fokozatosan alakul át önzetlen jófiúból egy számító manipulátorrá – idővel nem csak a dumája lesz hamis, hanem az egész tartása, a tekintete is eltorzul, kiüresedik. Bár Driver a rendező aktuális múzsájaként a Házassági történetben teljesedett ki igazán, sokszínűségét már ebben a tanulságos történetben is megcsillogtatta. (PJ)

 

5. Csajok (Girls)

Lena Dunham 2012 és 2017 között futó sorozata üdítő humorával és őszinteségével szócsöve lett az önmegvalósításban megrekedt fiatal nőknek, négy zseniálisan csetlő-botló főszereplőjét – élükön a neurotikus íróval, Hannah-val – minden hibája ellenére csak szeretni lehet. Neki köszönhető emellett az is, hogy Adam Driver neve felkerült a térképre, mert még a pályája elején (frissen hazatérve a haditengerészetből) jó érzékkel választotta ki őt Hannah szerelmének szerepére, akit szintén Adamnek hívtak. Dunham szerint már a nevek egyezése is sorsszerű volt, de ahogy Driver a castingon megnyalta a karját, rögtön tudta, hogy ő lesz a befutó. 

Adam Sackler papíron nem az a férfi, akibe könnyen bele lehet szeretni. Egy bamba képű melák, egy kiszámíthatatlan, öntörvényű ösztönlény, gyógyult alkoholista, aki sosem hív fel vagy ír vissza, és legszívesebben félmeztelenül ácsolgat a lakásában. Ez a szerep bárhol máshol a fura hülyegyerekként lenne elkönyvelve, de Driver annyi szívvel és izgalmas bizarrsággal kelti őt életre, hogy öröm nézni minden mozdulatát, és így végső soron borzasztó egyszerű Hannah-val együtt beleszerelmesedni, majd keserűen csalódni benne. Ritkán adatik meg egy pályakezdő színésznek, hogy egy ilyen humoros, drámai, és a legfontosabb, hogy egy eredeti karakterrel tud berobbanni a köztudatba, de neki ezt is sikerült elcsípnie. (PJ)

 

4. Annette (r.: Leos Carax)

Leos Carax legutóbbi, a 2021-es Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb rendezés díjával kitüntetett művében Driver egy korábban ismeretlen színészi oldalát villantja meg: gyakorlatilag végigénekli a filmet. A Sparks csodás zenéjével készült Annette egy meta-musicalbe oltott, mesterien kivitelezett megőrülésdráma. Születésnaposunk játssza a főszereplő Henry McHenryt, a színpadi komikust, aki újszülött, különleges képességekkel megáldott lányát teszi meg következő előadása fő attrakciójává.

A művészi egomániát, a #metoo-mozgalmat, valamint a szülői szerepek visszásságait és túlkapásait is érintő, a musical műfaját karikírozó filmet egyértelműen Adam Driver viszi a hátán. Hiába Marion Cotillard a partnere és hiába remekel az Agymenőkből ismert Simon Helberg is a zakkant karmester szerepében, Driver mindenkit lejátszik, leglátványosabban egyébként épp Cotillard-t. Talán a színészek közül ő érzett rá legjobban Carax markáns stílusára, így rezzenéstelen arccal asszisztál az Annette legelborultabb, trollkodással felérő jeleneteihez is. McHenry szerepében ha kell, önfeledten vicces, félelmetes, gyámoltalan, agresszív és őrült, ráadásul hihetetlenül magabiztosan vált tónust ugyanazon a jeleneten belül. És mivel mindezt éneklés közben teszi, ez egy jókora színészi bravúr. (PVÁ)

 

3. Némaság (Silence, r.: Martin Scorsese)

Martin Scorsese keresztény mártírokról forgatott filmjében Driver annak ellenére képes megragadni és drámaian rétegzett módon elénk tárni a jezsuita pap portréját, hogy Andrew Garfieldnál jóval kevesebb filmidő jutott számára. Garupe lelki kálváriája szívbe markolóan mesél a hit megpróbáltatásáról és az emberben összecsapó lelki és materiális kettősségről. Miközben tisztában van vele, hogy a feudális Japánban milyen sors vár a keresztényekre, nem csak magát, de a rá felnéző emberek életét is veszélybe sodorja, hogy ráleljen az igazságára, és másokat is elvezessen oda.

Érzékeny alakításában a felszínen egy dogmatikus és a tanításban megingathatatlannak tűnő férfit mutat, tekintete azonban mély dilemmát és szenvedést tükröz: mit tesz egy igaz ember, ha a hite megtagadása vagy a saját és társai élete között kell döntenie? Garupe a Scorsese-életmű egyik legszívszorítóbb jelenetében bizonyítja, az ő hite az életösztönénél is nagyobb erő. Driver több mint 22 kilót fogyott a szerep kedvéért, emellett részt vett egy hét napig tartó jezsuita virrasztáson. Testét és lelkét is extrém hatásoknak tette ki, hogy a lehető legközelebb kerüljön karakteréhez. (FB)

 

2. Paterson (r.: Jim Jarmusch)

Hétfő reggel kikászálódni az ágyból, felvenni a munkát a buszgarázsban, és levezetni ugyanazt az útvonalat. Este szeretetteljes beszélgetés és vacsora a barátnőddel, kutyasétáltatás, egy korsó sör a kocsmában és alvás, mert honlap kezdődik mindez előről. Ez nem egy film - mondhatnánk, hiszen a filmeket pont azért találták ki, hogy kiszakítsanak kiszámítható életünkből. Erre jött Jarmusch, és egy költői, hipnotikus filmmel emlékeztet arra, hogy a napi rutint követve is lehet teljes és boldog életet élni.

A címszereplőt alakító Adam Drivertől itt hiába várnánk nagy kitöréseket, és ez így van jól. Együtt figyelhetjük vele az utasok beszélgetéseit, az elsuhanó várost a busz ablakán keresztül, együtt ülhetünk le vele verset írni a parkban, egyet ábrándozhatunk és lassulhatunk le vele. Nyugalmat és csendes elégedettséget kölcsönöz a buszsőfornek, alakításával odafigyelni tanít a környezetünkre, embertársainkra, szeretteinkre és a belső hangunkra. És olyan megnyerő módon, hogy legszívesebben én is így léteznék.

A Paterson harmonikus eseménytelensége ritka, es emiatt kivételesen örömteli ajándék egy mozifilmtől. (VD)

 

1. Házassági történet (Marriage Story, r.: Noah Baumbach)


Noah Baumbach válásfilmje bemutatkozásakor azonnal helyet foglalt olyan megaklasszikusok panteonjában, mint a Jelenetek egy házasságból és a Kramer kontra Kramer, habár magán a rendezői életművön belül nem is ez volt a legjobban sikerült házasság tematikájú darab, hanem A tintahal és a bálna. Ha alaposabban megnézzük, a Házassági történet nem sok újat vagy eredetit mond el egy család felbomlásának fájdalmas folyamatáról, mégis akkorát üt, hogy nézőként nehéz utána felállni. Ez pedig Driver és Johansson csodálatosan összetett jelenlétének köszönhető.

Mindketten hatalmas sztárok voltak már, amikor ez a film készült, ráadásul a filmbeli karaktereik is ismert személyiségek, kvalitásos művészek, mégis le tudták őket hozni a hétköznapi, mindenféle arcú, mélyen sebzett, sőt a nyílt lelki sebeikkel járó-kelő elvált emberek csupasz valóságához – legalábbis én ezt szerettem a legjobban ebben a filmben. Kétgyerekes anyukaként, egy házassági válság kellős közepén láttam először, és persze gyakorlatilag végigsírtam. Négy évvel később, egy megmentett házassággal még mindig ugyanolyan szívettépőnek találom az első percétől kezdve, és nem hiszem, hogy el lehet mondani őszintébbet a párkapcsolatokról annál, mint ahogy ez a két nagyszerű ember a könnyeitől fulladozik a zárójelenetben. (KK)


Special Mention: Kylo Ren

Természetesen egyetlen Adam Driver toplista sem lenne teljes a legendás űreposzban betöltött szerepe nélkül. Kylo Ren hozta el számára a világhírnevet, és repítette őt a szupersztárok közé. De mivel az új trilógia enyhén szólva is joggal osztotta meg a közönséget; nekünk is komoly gondjaink vannak vele, nem kapott toplistás filmes helyezést, inkább a szerepet szeretnénk külön kiemelni. Driver tündökölve emelkedik ki a káoszból: Kylo Ren mai napig eleven része a rajongói kánonnak, és ez nagyban köszönhető a színésznek.

A teljes Star Wars univerzum egyik legizgalmasabb szereplője, aki a zsarnoki, kegyetlen és félelmetes Darth Vader örökösének tekinti magát, és rá akar hasonlítani (külsejében is erre törekszik), ezzel egyidejűleg azonban egy összezavart, megsebzett lelkű és folyamatosan őrlődő fiú portréja is felsejlik a maszk mögül, aki egyszerre küzd a családja jelentette teherrel és a múltban megélt traumáival. Driver széles gesztusokkal jeleníti meg Kylo Ren labilis lelkiállapotát, őrjöngéseit, merészen eltáncol a manírosság határáig, de sosem lépi át azt. Karaktere olykor vérfagyasztó módon gázol át mindenen, máskor nevetségesen próbál az új sötét nagyúr lenni. De minden cselekedete mélyén egy magányos és összetört ember bújik meg. A teljes franchise legemberibb, legösszetettebb gonosztevője. (FB)

A toplistát Forró Boldizsár, Huber Zotán, Kovács Kata, Pauló-Varga Ákos, Pozsonyi Janka és Varga Dénes állította össze.