Szeretnék tiszta vizet önteni a fejekbe - Lakatos Iván a műfaj helyzetéről

A fődíjas
Molnár Attila Dávid: Farkaslesen
Az első három díjjal pénzjutalommal is jár, ezeket a Farkaslesen mellett a Pieter Huisman a Nagy Korallzátony jövőjét firtató műve kapta, a harmadik díjat pedig a meglepett Kardos Sándor vehette át Résfilm című kísérleti filmjéért. Ami a díjazás szempontjait illeti, Paksi Csaba fesztiváltitkár később elmondta, hogy a zsűri összetételét tudatosan állították úgy össze, hogy tagjai a tudományos és a filmes szempontokat egyaránt képviseljék.

Lakatos Iván, a Krónika Alkotóközösség alapító tagja a Duna Tv díját kapta. Az alkotó, aki szerint a Vizipók Csodapók az elmúlt évtizedek egyik legjobb tudományos ismertterjesztő sorozata volt, a díjátadó előtt nyilatkozott az ismeretterjesztő filmek terjesztésének lehetőségeiről.

filmhu: A Krónika Alkotóközösség már tizenöt éve létezik. Milyen csatornákon tudnak a filmjeik a közönséghez eljutni?

Lakatos Iván: Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy minden filmünket adja a Duna TV, ami ráadásul műholdas is, és kapunk visszajelzéseket Izraeltől Kanadáig mindenhonnan, ahol nézik a Dunát. A Duna komolyan veszi saját közszolgálati feladatát, ezért szeretjük őket. Ami pedig a leglényegesebb, hogy az oktatási területre elég szépen be vagyunk épülve, a filmjeink az iskolák számára megrendelhetők DVD-n és VHS-en, és most úgy tűnik, hogy sikerül olyan kapcsolatot teremtenünk, hogy gyakorlatilag az ország összes kerületi és kábeltévéje is játszani fog minket. Természetesen ingyen rendelkezésükre bocsátjuk a filmjeinket, mert nekünk az a lényeg, hogy nézzék őket.

filmhu: A Magyarországon fogható tematikus csatornákkal nem próbáltak kapcsolatba lépni?

L.I.: Próbáltunk, de egyikkel rosszabb volt az eredményünk, mint a másikkal. Nagyon érdekes dolog, hogy az egyik természetfilmünk éppen a National Geographic díját kapta. Ezután természetesen felvettük a kapcsolatot a National Geographic-kal, namost egészen érdekes szerződéseik vannak. Úgy vesznek át filmet, hogy gyakorlatilag azt csinálnak vele, amit akarnak, csonkítva is vetíthetik, kivehetnek belőle, átépíthetnek más filmekbe. A Spektrummal meg az a baj, hogy Palmer, a tíz évvel ezelőtti nagykövet, aki azóta üzletember lett, átvitte Prágába a központot. Ott válogatnak, ott döntenek, így aztán minden cseh csőszkunyhóról van egy kisfilm. Nem nagyon szoktak átvenni magyar filmet.

filmhu: Nem gondoltak rá, hogy interneten hozzáférhetővé tegyék az anyagokat, főleg ha esetenként ingyen is odaadják a filmjeiket?

L.I.: Meg fogjuk próbálni. Csak az az igazság, hogy én jobban szeretem rajta tartani a szemem azon, hogy kik nézik a filmjeinket.

filmhu: A kortárs multimédia eszközöket, mint az animáció, a 3D animáció mennyiben igyekeznek beépíteni a filmjeikbe?

L.I.: Bizonyos esetekben igen. Ugyanakkor én nagyon sok játékfilmben dolgoztam operatőrként meg asszisztensként is, és a fimjeimnek ezáltal van egy kis játékfilmes beütése, néha szinte egy hangjáték megy nagyon jó színészekkel a képi oldallal párhuzamosan, kísérőszövegként. Ami a filmnyelvet illeti, szeretnék tiszta vizet önteni a fejekbe: a tudományos ismeretterjesztő film nem műfaj, hanem a filmszakmának egy olyan önálló ágazata, amelyik minden műfajnak az eszközeit használhatja, a dokumentumfilm eszközeit, a játékfilm eszközeit, az animációs film eszközeit. 


Visszatérhet a moziba a dokumentumfilm- Demeter István a szemléről
 

És a második helyezett
Pieter Huisman: Nagy Korallzátony
Ezzel együtt az Urániában a korábbi évek legjobbjainak vetítésén a dokumentumfilmek voltak túlsúlyban, azok belül is elsősorban a természetfilmek, melyek között a líraibb művek, mint a Tiszavirágzás jól megfértek a szigorúbb tudományossággal eljáró, ugyanakkor izgalmas és minőségi vizuális élményt nyújtó darabok. Az utóbbira Moldoványi Judit két természetfilmje a legjobb példa, bár a szitakötők életciklusát végigkövető Az álruhás királyfi méltatlanul pocsék minőségben került az amúgy is kisméretű vászonra. A késői helyszínváltozás kellemetlen velejárója volt, hogy az alkotók kisebb létszámban képviseltették magukat, így nem volt lehetőségük úgy összemelegedni, mint a korábbi szolnoki szemléken. A forgalmazók részéről azonban idén is volt érdeklődés, tudtuk meg Demeter Istvántól, a szemle igazgatójától, aki ’88 óta vesz részt a szolnoki szemlék szervezésében.

filmhu: Mennyiben szerepel a szemle feladatai között, hogy az alkotók és a tévécsatornák, forgalmazók közötti együttműködést segítse?Mik a tervek, eredmények?

Demeter István: Ez a kapcsolat létezik régebb óta, ezen a fesztiválon két konkrét beszélgetés zajlott, egyrészt a Duna Tv érdeklődött a bemutatott filmek iránt, és egy európai tudásközpont képviselője keresett meg azzal az ötlettel, hogy mi lenne, hogyha ezekből a filmekből próbálnánk meg válogatást DVD-n megjelentetni, és az európai MEDIA Desk honlapján van is erre pályázati lehetőség.

filmhu: Lakatos Iván említette, hogy a tematikus csatornákkal nem tudtak zöldágra vergődni, a többi alkotóról tud valamit, nekik sikerült?

D.I.: Igen, régebben az első két filmszemlén a National Geographic-kal konkrétan kapcsolatban álltunk, díjjal támogatták a fesztivál megrendezését, de nem vásároltak a fesztivál filmjeiből. Ők elsősorban a saját gyártóik produkcióit vetítik le. Általában azt lehet elmondani, hogy a tematikus csatornák rosszul fizetnek, és nem szívesen vásárolnak, magyar alkotóktól nagyon keveset.

filmhu: Az utóbbi időben a dokumentumfilmeket fokozott figyelem kíséri, az Új Eldorádó is szép karriert futott be. Látja esetleg annak jelét, hogy a magyar ismeretterjesztő-, vagy dokumentumfilmek filmek népszerűbbé válhatnak?

D.I.: Látok rá egyfajta igény és egyfajta törekvést, és bízom benne, hogy ez sikerre fog vezetni. Azt szeretnénk elérni, hogy a mi fesztiválunkon vetített korábbi és mostani filmekből egy válogatást eljuttassuk a mozikba, mert azt látjuk, hogy ha megfelelő promóciót kapnak, és elő vannak készítve, akkor azért ezeknek a filmeknek megvan a közönsége. Nagyon kevés az a hely, ahol a nézők hozzájuthatnak ezekhez a filmekhez, esetlegesen a közszolgálati csatornákon, de ott meg az időpontok kiválasztása nem a legegyszerűbb. A tematikus csatornákról meg az a véleményem, hogy ott egy igen jelentős kommercializálódás ment végbe az utóbbi években. A filmek egyre kevesebb használható információt közvetítenek, és egyre látványosabbak, akciódúsabbak. Azt gondolom, hogy a törekvések a filmszakmát támogató intézetek részéről is támogatásra találnak, és úgy látom, hogy igen, akkor visszatérhet a moziba a dokumentumfilm.

filmhu: Az itt vetített filmek ön szerint elérik azt a színvonalat, hogy érdemes moziban bemutatni őket?

D.I.: Ha a most futó Pingvinek vándorlásával akarom összehasonlítani a magyar filmek büdzséjét - ami nagyban meghatározza a filmek nézőkhöz való eljuttathatóságának esélyét -, akkor ez egy nonszensz helyzet. Olyan kis pénzből dolgoznak a magyarok, hogy ilyen áttörés egyelőre nem várható. Ettől függetlenül jó néhány filmben benne van a lehetőség, ez elsősorban a feldolgozott témán múlik.

(A Tudományos Filmszemle remélhetőleg a nehézségek ellenére a jövőben is az eddigi rendszerességgel fog jelentkezni, és Paksi Csaba azt is elmondta, hogy remélik, az átalakulóban lévő támogatási rendszer kedvező fordulattal zárul majd, ami természetesen a szemlének is jót tenne.)