Séták a festői tengerparton, a víz felszínén megcsillanó napfény, napfürdőzés, rovarcsípések, ringatózó vitorláshajók, vízibiciklizés, hámló bőr, sziklák okozta horzsolások, kabócák, andalító unalom. A Kyuka – Mielőtt véget ér a nyár a nyaralós hétköznapok jellegzetes rezdüléseit sorjázza, miközben melankolikus képei a tengerparti üdülés utánozhatatlan hangulatát ragadják meg. Charamountanis 2018-ban készült rövidfilmjét (Kioku: Before Summer Comes) fejlesztette egész estéssé, illetve, saját bevallása szerint a Kyuka inkább egy folytatás, egy készülő trilógia második darabja. A rendező a nyaralós miliőt és alapmotívumot, valamint a főszereplő testvérpárt játszó Elsa Lekakou-t és Konstantinos Georgopoulos-t megtartotta, a házi videó jelleget viszont kifinomultabb stilizációs megoldásra cserélte. A Kyuka – Mielőtt véget ér a nyár fakó, nap áztatta, polaroid fotókra emlékeztető, négyzetes képarányú beállításaiba könnyű belefeledkezni.
Charamountanis idilli nyári életképekből építkezik, amiket fokozatosan áztat át egyre fojtogatóbb feszültséggel. A történet egy három tagú család dinamikáját állítja a középpontba: az egyedülálló apuka, Babis (Simeon Tsakiris) vitorlás hajójával a tengerre indul két gyermeke, Elsa és Konstantinus társaságában. A kezdeti egyszerű élethelyzetekből – horgászás, a testvérek közötti bolondozás, séták a parton – idővel régi sérelmek és titkok körvonalazódnak, nem függetlenül egy titkokzatos nő, Anna (Elena Topalidou), és az ő férje, Dmitris (Stathis Apostolou) megjelenésétől. Úgy tűnik, Babis célja túlmutat annál, mint hogy egy egyszerű családi hajós kirándulást szervezzen és persze jókat pecázzon közben.
Fotó: Budapest Film
A parton Babis titokban összefut Annával, akivel egy olyan találkozót szerveznek, amin a két tinédzserkorú gyerek is jelen lenne. Az elliptikus történet egy nagy revelációt készít elő, Charamountanis azonban ravaszabb rendező annál, hogy ezt a magas labdát le is csapja. Így a titok mibenlétét inkább csak sejteni lehet: jó eséllyel Anna a gyerekek anyukája, aki elhagyhatta a családot. A film azonban nem merül el túlzottan a családdrámában, habár egy másik félreértés kapcsán a szereplők végül mégis találkoznak egy furcsa és felfokozott vacsorajelenetben.
A Kyuka – Mielőtt véget ér a nyár legközelebbi rokona Charlotte Wells sokat méltatott elsőfilmje, az Aftersun (magyar keresztségben Volt egyszer egy nyár). A nyári hangulatok érzékletes megjelenítése mellett mindkét rendező a családi dinamikákra koncentrál, igaz, Wells-szel ellentétben Charamountanis nem kalandozik el tudatfilmes irányokba. A görög filmest érezhetően jobban érdekli az évszak egyedi miliője, és a hétköznapi hangulatok, így szinte mindent ezeknek rendel alá. Ennek megfelelően a Kyuka – Mielőtt véget ér a nyár pont akkor működik igazán jól, amikor nem igazán történik benne semmi drámai.
Charamountanis filmje így mozivásznon fejti ki igazán a hatását. Egyszerűen jó érzés belemerülni a görög nyár képeibe, a vitorlázások, fürdőzések hosszú, zenével kísért beállításaiba, a rendező pedig rá is érez erre, így hagyja a filmjét lélegezni, ahol csak lehet. Vélhetően ennek köszönhető az is, hogy eléggé letekerte a történetet, így a dráma helyett inkább a csendes szemlélődésen, a kiforrott karakterek helyett pedig a létállapotok megmutatásán van a hangsúly. Ennek ellenére a film nem tét nélküli, a feszültség, bár eléggé lassan és széttartóan, de mégiscsak épül. A rejtély (azaz, mi a kapcsolat Anna és Babis, valamint a két tinédzser között) feloldatlansága mellett ebben a színészek is sokat segítenek.
Simeon Tsakiris jelenléte természetesnek hat, és nagyon jól áll neki az érzelmeit magában tartó, érezhetően traumatizált szingli családapa szerepe. Babis egy kisszerű, szánni való figura, aki a maga módján próbálja egyben tartani a családját. A törekvései szimpatikusak, azonban a komplexusai rendre gátolják őt abban, hogy sikerrel járjon. A karakterhez jól passzol a filmet végigkísérő horgászás motívuma: Babis ugyanúgy igyekszik nagy halat fogni, ahogyan metaforikusan az életében is, azonban ez az igyekezete is rendre kudarcba fullad. A filmet megkoronázó vacsorajelenet pedig a férfi megrázó morális megsemmisülésébe torkollik, ez pedig szintén a horgász-képességekhez kapcsolódik.
Fotó: Budapest Film
A testvérpárt alakító Elsa Lekakou és Konstantinos Georgopoulos remekül megtalálják az egyensúlyt: néha ismerősen idegesítő kamaszok, amikor viszont kell, képesek érzékeltetni azt a szorongást is, ami a rendhagyó családi alaphelyzet miatt nehezedik rájuk. Így az egész filmet áthatja az a különös melankólia, ami az erős női karakterek, illetve a családokat működtető édesanyák hiányából fakad.
Az életképeket, valamint a családi dinamikát meglepetésszerű, elidegenítő vágások tarkítják. Kostis Charamountanis és vágótársa, Lambis Haralambidis bátran beleállnak radikális megoldásokba, így például Babis és Dmitris veszekedését párhuzamosan szerkesztik egymásra, felbontva a vita linearitását, a két férfi nagyotmondásait egymásnak ütköztetve. E jelenet végén aztán teljesen kiiktatják a hangot, máskor pedig ugróvágások, és egymás után vágott állóképek bontják meg a nyári idillt.
A Kyuka – Mielőtt véget ér a nyár ugyan magán visel elsőfilmes gyermekbetegségeket, ám az egyenetlenségei ellenére is különös élmény, amibe könnyű belesüppedni. Ilyen filmek ritkán találják meg a magyar mozikat, így Charamountanis váratlan megállókat tartogató hajóútjára mindenképp érdemes jegyet váltani.
A Kyuka – Mielőtt véget ér a nyár már látható a mozikban, a Budapest Film forgalmazásában.
