Négy évvel a Rengeteg – Mindenhol látlak után új játékfilmmel tért vissza Fliegauf Bence: a Jimmy Jaguár nemzetközi premierjét az 59. Karlovy Vary Filmfesztivál versenyprogramjában tartották. A kísérletező szellemű filmes előszeretettel vájkál az emberi psziché mélységeiben, kollektív és egyéni bűnösségről, szociálisan érzékeny témákról, felborult viszonyokról és eltorzult családi dinamikákról gondolkodik. A Rengeteg 2. realista kapcsolati antológiafilmje után a Jimmy Jaguárban a racionális és logikára épülő valóságtól jóval elrugaszkodottabb metafizikai térbe helyezi a történetét, ahol a szálakat egy erőteljes maszkulin energia, egy szabad szemmel nem látható lidérc, Jimmy Jaguár, alias Dzsé irányítja.
Egy titokzatos bűncselekmény során Balfi Marci (Peer Krisztián), ismert budapesti értelmiségi és költő, és Tojás, egy szerény vidéki géplakatos (Major Erik) Dzsé delíriumot okozó irányítása alatt elfog és megkötöz egy öregembert, majd csónakba rakva leereszti őt a Tiszán. A férfi túléli az esetet, sőt az is kiderül róla, hogy valójában egy Magyarországon bujdosó szerb háborús menekült, akit évtizedek óta kerestek az általa levezényelt szörnyű gaztettek miatt. A bűnesettel egy filmes stáb és egy újságírónő, Léna (Jakab Juli) is aktívan foglalkozik, utóbbi be is épül Balfi szektájába, ahol Dzsé hamarosan őt is hatalmába keríti.
Jimmy Jaguár úgy kúszik be a tudatalattiba, mint a gyerekkorunkból jól ismert, fülbemászó dalocska („Gör-gör-göri, a göri-göri, Szu-szu bébi, a mexikói…”) – bárki, akivel kapcsolatba kerül, idővel az ő parancsait kezdi teljesíteni. A médiában és a tudományos világban is nagy port kavaró entitásnak nők és férfiak, fiatalok és idősebbek is a hatása alá kerülnek, és a nevében bosszúhadjáratot indítanak az elnyomó hatalmak ellen. A dokumentumfilmes csapat éveken át kapcsolatban marad a szektába tömörülő, majd felbomló radikális igazságosztók néhány tagjával, miközben kívülálló szakértőkkel próbálják feltárni Dzsé titkát.
A Jimmy Jaguár legérdekesebb felvetése, ahogy a különböző álláspontok egymásnak ütköznek egy ismeretlen szándékú démoni erő jelenlétével kapcsolatban. Más szempontot képvisel a racionális rendőrség (Balla Eszter, mint nyomozónő), a tudatalattit vizsgáló pszichológia (Feldmár András, Sík Endre és Bánki György alteregói), az antropológia (Főzy Vilma) és a forgató stábon kívül a mainstream média (Gulyás Márton) is képviselteti magát. Mit kezd magával a magyar, ha egy földöntúli erő jelenik meg a közösségi médiában? Mit tud kezdeni a rendőrség egy idegen entitással, aminek a létezésére nincs kézzelfogható bizonyíték?
Milyen lelkiállapotban van, akit beszippant Dzsé és mi késztet bárkit arra, hogy hirtelen háta mögött hagyja az őt megszálló erőt? Izgalmas kérdések, amikre csak részben, vagy sajnos egyáltalán nem ad választ a film, mint ahogy az sem derül ki, hogy kik ezek a riporterek, mit forgatnak, és fordítva, miért jó a szóban forgó szektának, ha egy filmes stáb ki-be járkál a zárt közösségükből.
A film hézagos jellegére mentségül szolgálhat egy olyan információ, ami csak egy kis utánaolvasással derül ki: a nyitó képsorokon feltüntetett ‘1. fejezet’ (2. fejezet nincs) és az író-rendező nyilatkozatai is arra utalnak, hogy a Jimmy Jaguár eredetileg egy sorozat pilotjának készült, és talán még most is fenntartják a lehetőséget a történet több epizódban való további kifejtésének.
Ennek tudatában megengedőbbek lehetünk a hiányosságokkal, de a semmiből behozott és elengedett történetszálakra – mint Kizlinger Lilla és Sólyom Alíz állatmenhelyes minisztorija – akkor sincs magyarázat. Dzsé mitikus alakjában pedig rengeteg kiaknázatlan lehetőség maradt, meg lehetett volna ágyazni a jelenlétét egy fiktív magyar mondavilágban, végigkísérni őt a magyar történelem katartikus pillanatain, eljutva vele az ország aktuális állapotához.
Szintén a nyilatkozatok között olvasva derül ki a film írásának és fejlesztésének folyamata, ami több éven keresztül zajlott, a legfőbb irányvonalak a forgatás során alakultak ki, nem volt egy előre megtervezett, egységes történet. Ez a rögtönzött jelleg érhető tetten a Jimmy Jaguár teljes egészén, és mivel a szerkezetéből adódóan egy riportfilmet nézünk (sőt sokszor inkább annak a nyersanyagát, amit a szereplők letiltanának), a cselekmény javarésze elmondások alapján, a képen kívül történik, ami sokszor a feszültség rovására megy.
Gyuricza Mátyás operatőr beállításainak szerencsére kellően baljós a hangulata, különösen a megszállott arcközelik váltanak ki kényelmetlenséget, de a sötét erdőben való bolyongás, a szétmálló ház a magyar pusztában és a végén érkező kis csoda képesek előhívni azt a bizarr hatást, amit egy démoni erőről szóló filmtől elvárunk.
Egy ismeretlen erő által megszállott hangtalan közösség képes kitörni és radikális eszközökkel szembeszállni az igazságtalansággal – Fliegauf politikai metaforája tisztán kirajzolódik a misztikus keretből. Kísérleti filmes eszközökkel beszélni a mai Magyarországról izgalmas vállalás volt, és bár az eredmény félsiker, a tervben lévő folytatás a bent ragadt kérdésekre is választ adhat majd.
A Jimmy Jaguár-t az 59. Karlovy Vary Filmfesztiválon láttuk. A film a magyar mozikba szeptember 11-én érkezik, a Mozinet forgalmazásában.
