„A forgatókönyv harmadik változatát a Filmszakmai Döntőbizottság elfogadta, a fejlesztési folyamatot lezárta.” Ez a mondat rendszeresen feltűnik a döntőbizottság határozataiban, legfeljebb a forgatókönyv változatának a száma változik benne. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ötfős döntőbizottság szavazással döntött arról, hogy elfogadja véglegesnek az egy vagy több fejlesztési körön végigment forgatókönyvet.

A véglegesített forgatókönyv azonban még messze van a kész filmtől, a munkafolyamatnak itt egy újabb szakaszba kellene lépnie, és a Filmintézet rendszerében ez a pályázás a gyártás-előkészítési támogatásért. Amíg korábban bőbeszédűbben fogalmaztak a határozatok, és a forgatókönyv elfogadásoknál sokszor odaírták, hogy a Filmintézet „...a fejlesztési folyamatot lezárta, a film megvalósítását nem támogatja”, manapság már közvetlenül az alkotóktól kell megkérdeznünk, mi történt pontosan a filmtervükkel, van-e lehetőségük pályázni gyártás-előkészítésért. Mi pontosan ezt tettük.

A Filmszakmai Döntőbizottság január 11-i döntése kapcsán a Petőfi-film példátlanul magas, 4,5 milliárdos gyártási támogatása kapta a legnagyobb sajtóvisszhangot. Ezekben a határozatokban azonban mindig érdemes lejjebb görgetni, hiszen onnan tudhatjuk meg, milyen filmtervek vannak fejlesztések alatt, vagyis milyen magyar filmek érkezhetnek a moziba a távolabbi jövőben.

Ugyanebben a határozatban szerepelt Dobronay László Arcadash, Kovács István Ostrom és Lakos Nóra Véletlenül írtam egy könyvet filmterve, mindhárom esetében lezárult a forgatókönyv-fejlesztés. (Az egyszerűség kedvéért a rendezővel kötöttük össze a projekteket.) Miről szólnak ezek egyáltalán? És ebből vajon hány mehet tovább gyártás-előkészítésért?

Mielőtt válaszolnánk ezekre a kérdésekre, érdemes felidézni Reisz Gábor Jakab Julival közösen írt filmtervét, a Dob-Klauzál sarkot. Több körös fejlesztés során 7,5 millió forintot kaptak a forgatókönyv különböző változatainak a kidolgozására, a támogatást a forgatókönyvírás mellett, dramaturgra, fordításokra, kutatási, adminisztrációs és irodai költségek kifizetésére használták fel. Majd 2021 júniusában megvonta tőlük a bizalmát a Filmintézet.

Reisz Gábor / Fotó: Vajda Réka

A határozatban a cikk elején idézett mondat szerepel, Reisz Gábor pedig elmondta nekünk, hogy a nekik megküldött írásos indoklásban már az is benne van, hogy a Filmintézet „a filmalkotás megvalósítását nem támogatja”. Hozzátette, hogy a fejlesztés folyamán csupa pozitív visszajelzést kaptak, így meglepődött, amikor az indoklásban azt olvasta, hogy a kezdetben „ígéretes vízió” idővel „erejét vesztette”, és a végső változatban nem történt előrelépés. 

Innentől kezdve ő csak találgatni tud az elutasítás okával kapcsolatban. Kapott olyan visszajelzést, hogy ennek köze van ahhoz, hogy kiállt az SZFE erőszakos átalakítása ellen, illetve az is közrejátszhatott, hogy a Filmintézetnek nagy történelmi projektekre kellett a pénz. A döntőbizottság 2021/8-as határozatában szerepel a Hadik 1,6 milliárdos támogatása, majd két hétre rá jött a 9. határozatDob-Klauzál sarok “lezárásával”, azaz elutasításával. Reisz azóta a Szép című romantikus drámával is próbálkozott, de azt már forgatókönyv-fejlesztésre sem fogadta be a Filmintézet. 

Kazah kaland

Az Arcadash című romantikus kalandfilm alapötlete a leendő rendezőtől, Dobronay Lászlótól származik. Goldberg Emília és Móray Gábor íróként kapcsolódott be az alkotói folyamatba. „A film egy magyar srác, Tamás és egy titokzatos kazah lány, Maia szerelméről szól” – árulta el nekünk Emília. „Magyarországon ismerkednek meg, de amikor a lány kincset érő vadászsólymát egy gengszterbanda megpróbálja elrabolni, Maia a madarat menekítve visszautazik Kazahsztánba, és eltűnik Tamás szeme elől. A srác azonban nem adja fel, elutazik a lány után, és egy helybéli sráccal az oldalán nekivág a végtelen sztyeppének, hogy megtalálja szerelmét.

Goldberg Emília és Stork Natasa a Világos egyértelmű átállás című rövidfilm forgatásán

A forgatókönyvön már hosszú ideje dolgozik Emília az alkotótársával és egyben férjével, Móray Gáborral, a Filmintézeten belül pedig több mint egy éven át, három körben fejlesztették Jakab Julival. Örül annak, hogy ilyen sok idejük volt rá: „Egy ilyen erős műfajisággal rendelkező filmnek kifejezetten jót tesz, ha van idő fejleszteni, érlelni az anyagot.” Megerősítette nekünk, hogy a forgatókönyvet elfogadták, „tehát a Filmszakmai Döntőbizottság final draftnak tekinti az anyagot.

Azzal együtt, hogy nagyon pozitív visszajelzést kaptunk a könyvre, ami kifejezetten jól esett, hiszen nem sűrű az ilyesmi ebben a szakmában, jelenleg nem tudják támogatni a film megvalósulását” – tért át a rossz hírre Emília. „A film magyar-kazah koprodukcióban tud csak elkészülni, viszont az elmúlt hónapok erőszakba torkolló tüntetései, politikai történései felborították Kazahsztán működését.” Jelenleg a közép-ázsiai országban súlyosabb a helyzet annál, minthogy egy nemzetközi koprodukciót le lehessen ott biztonságos körülmények között vezényelni. 

Kazahsztán

Biztos vagyok benne, hogy kevés ember követte olyan izgatottan nyomon a kazah eseményeket itthon, mint a rendezőnk és mi” – tette hozzá Emília. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Arcadash végleg a fiókba kerül: „A Filmintézet a későbbiekben, ha a kinti helyzet rendeződik, lehetőséget biztosít gyártás-előkészítő pályázat benyújtására, és akkor ott tudjuk majd folytatni, ahol most abbahagytuk.” 

A könyv orosz fordítása elkészült, a helyben jó kapcsolatokkal bíró Csáky Attila producer –  aki a szomszédos Kirgizisztánban forgatta Mészáros Márta önéletrajzi filmjét, a Kisvilmát – és a régióban szintén otthonosan mozgó rendező aktívan dolgozik a produkció létrejöttén, van szándéknyilatkozat a kinti koprodukciós partnertől, folyik a kazah szereplők és helyszínek ajánlása.

Szarajevó ostroma és írói álmokat szövő kislány

Az SZFE-n, Enyedi Ildikó rendezői osztályában végzett Kovács István diplomafilmje, az Ostrom 2018-ban az Amerikai Filmakadémia Bronz Diák-Oscarját nyerte el. Az azóta eltelt időszakban a rendező és D'Intino Patricia producer azon dolgozott, hogy nagyjátékfilmmé bővítsék a rövidfilmet, amely 1994-ben, a háború sújtotta Szarajevóban játszódik. Főhőse egy magányos bosnyák nő, aki elindul, hogy vizet találjon magának, és végre hajat mosson, életveszélyes terve végrehajtásától senki sem tudja eltántorítani. 

“A Filmintézet jelen állás szerint nem támogatja tovább a projektet, mivel nincs magyar szál a történetben. Az első draft elkészítésére kaptunk támogatást” — válaszolták az alkotók a Filmhu megkereséséreA filmet túlnyomórészt magyar helyszíneken és magyar kreatív stábbal tervezik felvenni. (A rövidfilmben bosnyák, szerb és magyar színészek is szerepeltek.)

Kovács István a Diák Oscar-díjátadón

A jövőbeli terveikről is beszámoltak: “Természetesen tovább dolgozunk a terven és a második draft már készül. Közben a Trieszti When East Meets West koprodukciós fórumon mutattuk be a tervünket, ahol 435 nevezett produkcióból válogatták be az Ostromot 12 kiválasztott fikciós filmterv közé. Sikeres, külföldi tárgyalásokon vagyunk túl, és bízunk abban, hogy újra elindulhat itthon is egy párbeszéd arról, hogy milyen formában és finanszírozási struktúrában valósíthatjuk meg a filmet. Úgy gondoljuk, az Ostrom hiánypótló, fontos film.”

Arról is kérdeztük az alkotókat, a hosszán kívül még miben lenne más a nagyjátékfilm:  „A kisfilm egy pillanatnyi állapotát írta le a főhősnek, egy kitörést. Ehhez képest a nagyfilmben kitárjuk Thea, Szarajevó és a konfliktus világát, méghozzá úgy, hogy ez továbbra is egy intim történet maradjon egy gyászoló nőről” – válaszolták. “„Azon dolgozunk, hogy a film ne a kisfilm feldúsított változata legyen, hanem teljesen más. A tétek sokkal nagyobbak lettek és a kisfilm szüzséje tulajdonképpen egy mellékszál, ami elvezet a végső megoldáshoz.”

Lakos Nóra a HAB forgatásán / Fotó: Pozsonyi Janka

Hogyan írtam véletlenül egy könyvet című holland, sokszoros díjnyertes kisregény filmes adaptációját fejleszti Lakos Nóra, a Hab rendezője. A készülő családi film arról szól, hogy az írás hogyan tud átlendíteni a legnehezebb időkben is. A főszereplő, Katinka még csak 12 éves, de már tudja, hogy író szeretne lenni, méghozzá híres író. Ebben a szomszédjában élő, épp alkotói válságban szenvedő írónő segít neki, némi kertészkedésért cserébe. Miközben Katinka írni tanul, felfedezi családjának történetét, megismeri önmagát és feldolgozza anyukája elvesztésének traumáját, míg azon veszi észre magát, hogy az életéből egy kalandokkal teli, izgalmas könyv lett. 

A filmterv a Cinekid Professionals szakmai fórumon elnyerte az Eurimages koprodukciós fejlesztési díjat, mellyel 20 ezer euró pénzjutalom jár. Az esetükben gőzerővel folyik tovább a munka, a forgatókönyv végső változatának elfogadása után beadták a gyártás-előkészítési pályázatot. A projekthez egy holland koproducer is csatlakozott, tehát magyar-holland összefogásban tervezik elkészíteni. Hazai oldalról Sümeghy Claudia, Topolánszky Tamás Yvan és Lakos Nóra a producerek.

Címlapfotó: Kovács István - Ostrom