Az MMK 4 K kuratóriumának felkérésére rendezte meg március 1-3 között az Inforg Stúdió A magyar film a rendszerváltozás után című tudományos szimpóziumot Debrecenben. Az eseménynek a Kossuth Lajos Tudományegyetemen adott otthon. A 4 K kuratórium elnökét, Lányi Andrást faggattuk egy rövid telefoninterjú keretében a konferencia tapasztalatairól.

- Mennyiben segített a szakmai kérdések tisztásában a debreceni konferencia?

- Okvetlenül. Nagyon fontos alkalom volt ez a hazai filmes közéletben, hiszen most szinte a nulláról kellett indulnunk. A rendszerváltás óta a magyar filmtudomány nem foglalkozott ilyen széleskörű és átfogó módon a kortárs magyar film helyzetével, problémáival, aktuális kérdéseivel. Az elmúlt évtizedben drámai változások történtek, amelyek alapvetően befolyásolták a magyar film helyzetét. Csak néhány ezek közül: a körülmények vészesen romlottak, elvesztek a vidéki mozihálózatok – a budapesti helyzet nem ennyire rossz, de azért itt sem rózsás a helyzet. A filmgyár megszűnése szintén súlyos csapás volt, emellett az értelmiségi közgondolkodásban némileg háttérbe szorult a magyar filmről való beszéd. A filmtámogatásra fordított összegek az idővel folyamatosan összezsugorodtak. Veszélybe került a művészi függetlenség, a közpénzekből elsősorban költséges állami produkciókat támogatnak.

Mindezzel együtt a filmtermés egészében véve nem rosszabb, mint a megelőző évtizedekben. Jelentős műfajbeli változásoknak lehettünk szemtanúi. Kikopóban van például az akadémizmus, friss, új hangok, egy teljesen új nemzedék jelent meg a színen, akik tüntető, provokatív módon szakítanak számos régi beidegződéssel, új témákkal és stílusformákkal találkozhattunk (Mundruczó Kornél, Hajdu Szabolcs, Pálfi György). Ezekben a fiatalokban közös a tehetség, de nagyon sok mindenben különböznek egymástól. Szintén érdekes tendencia, hogy a varázstalanítás helyett újra megjelent az elvarázslás szándéka.
Mindez azt vetíti előre, hogy a magyar filmre a jövőben is a sokszínűség lesz jellemző.

- Hogyan ítéli meg – a konferencia tanulságai alapján is – változott-e az elmúlt évtizedben a kritika, a filmelmélet, a filmről való beszéd jellege, minősége?

- A filmről való beszéd színvonala nálunk továbbra is magas színvonalú. A Filmvilág például Európa egyik legszínvonalasabb filmszakmai folyóirata, új fórumok is megjelentek: mint a Filmspirál vagy a Metropolis. Megindult egy pozitív folyamat a középiskolákban a vizuális kultúra tantárgyának bevezetésével, ehhez kapcsolódva a felsőoktatásban is történt előrelépés. Sajnos a magyar film jelenleg kevésbé divatos téma, jellemzően a külföldi alkotásokkal foglalkoznak a filmírók.

- Ez összefügg esetleg a magyar film jelenleg talán hűvösebb külföldi fogadtatásával?

- Úgy gondolom, ott vagyunk a nemzetközi élvonalban, gondolok itt többek között Fekete Ibolya második filmjére, Jancsó trilógiájára. Vannak olyan alkotóink is, mint például Almási Tamás, akinek dokumentumfilmjei, ha megfelelő támogatást, menedzselést kapnának szintén ott lehetnének a legjobbak között a nemzetközi mezőnyben. Ugyanez vonatkozik a magyar animációs műhelyekre. Minimális segítséggel fel lehetne futtatni őket, hogy ne csak külföldi bérmunkákat végezzenek ezek a nagyon tehetséges alkotók.

- Mi várható a jövőben? Lesz-e később, valamilyen formában folytatása ennek a konferenciának?

- A 4K kuratórium célja az volt, hogy ezzel a konferenciával beindítson egy folyamatot, hogy meginduljon a magyar filmről való közbeszéd, kedvet szerettünk volna csinálni a hazai filmhez. Reményeink szerint elindul ez az önszerveződési folyamat, és számos ilyen találkozó, tanácskozás lesz az elkövetkező években, s a mi dolgunk csupán az lesz, hogy elősegítsük, támogassuk ezek létrejöttét.