APOKALIPSZIS MOST
A 9/11-nek köszönhetően új lendületet kapott műfaj az évtized legvégére már korántsem a leomló tornyok sokkhatásából és a velük együtt megroggyant összamerikai önbizalomból táplálkozik: Az út, az Éli könyve, a Légió vagy akár a látszólag könnyed 9 egyszerre éneklik a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom végső széthullását, a válságot a saját bőrén érző átlagpolgár békaperspektívájából vizionálva egy globális kudarc utáni átokföldjét és a továbblépés lehetséges irányait.
BERLINI RETRO
A berlini fal a hidegháború és a kettéosztottság jelképe. Keleti oldal, nyugati oldal -- Berlin példaváros, kettévágta az ideológiák betonfala, ott ért véget Nyugat és kezdődött Kelet (a geopolitikai hűség kedvéért: a szocialista tömbbe beékelődött egy darabka szabadság). Berlin a falomlás után is példaváros maradt, itt a legkézzelfoghatóbb a változás és a változatlanság, az összeolvadás és az elkülönülés. – Filmek Berlinről.
SZELLEMJÁRTA KÉPERNYŐK
Válság idején az emberek nem tudományra, hanem csodára várnak. Ez a társadalomlélektani környezet a kereskedelmi médiának mindenesetre busás profitot hoz. Esténként halottlátó médiumok, szellemekkel suttogók, távgyógyászok és kártyavetők lepik el a szobánkat. Létezhet-e hasonlóan hatásos és népszerű tudományos ismeretterjesztés a televízióban és az interneten?
FILMSZEMLE UTÁN
A Filmszemle idején újra és újra végig kell gondolni, tud-e a magyar dokumentumfilm hatni és értéket teremteni, ha valójában nincs rá kereslet, társadalmi megrendelés. Miért hiányzik mindez, miközben lennie kellene?
Először is, persze hogy tud! Hiszen a gyorsleltár idén is igen pozitív. A Hunky Blues és a Puskás Hungary vitán felül rendkívüli teljesítmények. A rákosista-kádárista szocializmus és a magyar katolikus egyház viszonyát feldolgozó Hitvallók és ügynökök mérföldkő a múltfeltárásban. A Barlang radikális minimalizmusával vagy a Pozitív sokk sugárzó optimizmusával új diskurzusok kezdetét jelenthetik a roma témában. A Mátyás, Mátyás című mulatságos doku-animáció – ki mit tud a nagy királyról a szülővárosában --, vagy a szocialista skanzenként ábrázolt Miskolc melletti Bádogváros termékeny műfaji határátlépések. A Házi paradicsom illetve a Bernadett és Sanju – magyar lányok külföldiekkel kötött házasságáról pedig arra példák, hogy a fiatalabb generáció dokumentumfilmjeink döntően szocio-historikus megközelítésétől talán végre ellép a középosztály ismeretlen privát világai felé.
A teljes kép azonban, mely a másfélszáz nevezett film megtekintése után feltárul -- slendrián, nehézkes töltelék-filmek tucatjai -- hosszú évek óta alig változó gondokra mutat. Mindenekelőtt a pénzhiányra, mely voltaképp relatív, csak fel kellene vállalniuk a kurátoroknak, hogy bizonyos témák, megközelítések, alkotók akár nagyságrendekkel többet, mások kevesebbet érdemelnek. Ezzel szoros összefüggésben a módszer, értsd kreativitás hiányára, mely nélkül a legjobb téma is érdektelenségbe fúl. A producerek és a műhelyek hiányára -- tulajdonképpen ez is pénzkérdés -- ők szavatolnának ugyanis a tehetségért, közvetítenék a tradíciót. Végső soron pedig a bátorság hiányára, melynek fel kellene törnie a morál, a pénz és a politika két évtizede kibeszéletlen tabuit.
