Az MMA szerepérôl


A Producerek Szövetségének szilárd meggyôzôdése, hogy a továbblépés lehetséges útjainak felvázolásakor elengedhetetlen a közelmúlt történéseinek (legalább vázlatos) elemzése. A magyar filmgyártás történetében az MMA megalakulásakor gyökeresváltozás következett be. Megszűnt a közvetlen felügyelet és beavatkozás lehetôsége, azonban ezzel együtt elveszett a teljeskörűállami finanszírozás is. Az MMA elsô néhány éve mindössze az új játékszabályokkal való ismerkedést jelentette a piac hagyományos szereplôi (állami stúdiók) számára, a csomagtervek támogatása (azonnal lehívható rezsihányaddal), valamint a Mafilmen belül élvezett kedvezmények (pl. alacsonyabb árú irodabérlet) továbbra is védettséget jelentettek. A változás a független producerek megerôsödésével kezdôdött mind a piacon, mind a támogatási rendszerben. A piaci változás elsôsorban azt jelentette, hogy az állami stúdiók minden versenyterületrôl (reklám, nemzetközi munkák, műsorgyártás a kereskedelmi TV-knek) kiszorultak, az MMA alapítói köre pedig elfogadta a pályázati esélyegyenlôséget, megszűnt a csomagtervek támogatása. Nyilván ezt a tendenciát sokan a korábbi kedvezményezettek közül úgy értékelték, mint az MMA működésének elégtelen voltát. Érdemes megjegyezni, hogy az MMA története mindvégig az alulfinanszírozottsággal párosult, s ez különösen 1993 és 1998 között volt szembetűnô, hiszen 1992-ben nominálértékben is magasabb volt a játékfilmtámogatási összeg az említett évekbelinél, miközben az infláció 30 %-ról csak lassan ereszkedett le 12-14 %-ra. Ilyen helyzet-ben egy támogatásokat osztó szervezet állandó kritikák kereszttüzében kénytelen dolgozni. Ennél már csak az súlyosabb, ha idôrôl idôre bizonyos csoportok a felszámolását szeretnék elérni.
Nos, lássuk, hogyan élte meg az MMA ezeket az éveket. Nem szabad elfelejteni, hogy a játékszabályokat mindvégig maguk az alapítók szabták meg saját maguknak (noha errôl sokan hajlamosak megfeledkezni), így sok mindent saját magukon kellene számonkérniük.


Mi itt most az MMA felelôs vezetôirôl ejtenénk néhány szót. Ôk voltak azok, akik a nehezedô helyzetben folyamatosan dolgoztak aforrásbôvítésen. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy az összeomlás elkerülése az ô áldozatos munkájuknak köszönhetô. Megállapodást kötöttek a Magyar Televízióval (ennek eredménye 1997-1999 között kb. 650 millió Ft filmtámogatás), mindkét kereskedelmi televízióval (TV2 98-99 = 346 millió, RTL = 168 millió), bevonták a finan-szírozásba az ORTT-t (98-99 = 315 millió) , a MTFA-t és az NKÖM-et. Az Eurimages-ban az elmúlt tíz esztendôben a magyar részvételű tervek mindvégig sikeresek voltak, az ezeknek megszavazott támogatás összességében a befizetett tagdíj közel tízszerese volt, a magyar delegált producerek esetében is közel háromszoros.

Az MMA idôszakában indult el (alapítványi támogatással) a közönségfilmek új hulláma (Sose halunk meg, Csinibaba stb), tudtak évrôl évre a legnézettebb tízbe kerülni magyar filmek, s nemzetközi fesztiválokról (például) a következô filmek hoztak el legalább három díjat: Bolse Vita, Gyerekgyilkosságok, Haggyállógva Vászka, Vörös Colibri, Woyzeck, Hosszú alkony, A játékos, Presszó, Romani Kris, Simon Mágus, Szenvedély, Az út, Witman fiúk.

Ez az írás természetesen nem az MMA – MMK apoteózisa kíván lenni, egyszerűen csak rögzít néhány fontos tényt.

Végezetül néhány számadat: a 29., a 30. és a 31. Magyar Filmszemlén bemutatott játékfilmek finanszírozási hátterérôl:

- 29. össz támogatás: 649 millió, ebbôl MMA 188 = 29%
- 30. össz támogatás: 2086 millió, ebbôl MMK 350 = 17%
- 31. össz támogatás: 1910 millió, ebbôl MMK 391,5 = 21 %

Ugyanezen idôszak úgynevezett egyéb forrásai (saját befektetés, szponzor, hitel), valamint a külföldi koprodukciók hozzájárulása következôképpen alakult:

- 29. Filmszemle: 36 % (234,5 millió Ft)
- 30. Filmszemle: 49 % (1007 millió Ft)
- 31. Filmszemle: 40 % (745 millió Ft)

(Forrás mindvégig: Magyar Mozgókép Közalapítvány 1997-1999)

Producerek

A középsô évet tekintve láthatjuk, hogy a vizsgált két terület (egyéb + külföldi források) hozzájárulása majdnem 50%, s ez egyértelműen a producerek aktív munkáját dicséri.

S itt érkeztünk egy másik lényeges momentumhoz: az elmúlt tízesztendôben megjelentek Magyarországon a producerek. A különbözô támogatást nyújtó szervezetek a filmek producerével kötnek szerzôdést, az anyagi felelôsséget kizárólag a producer viseli. Ez így van rendjén, így látjuk szerte a világban, a szerzôi jogi törvény szerint is a film elôállítója a producer. A filmek gyártása a produceri irodáknál zajlik, ezt az elmúlt tíz esztendô spontán/piaci fejlôdése eredményezte, ezt látjuk természetes folyamatnak, nézetünk szerint ezt a fejlôdési irányt kell erôsíteni. Ennek elengedhetetlen feltétele az esélyegyenlôség, az átlátható pályázati rendszer, kiszámítható számviteli és adótörvények, folyamatos forrásbôvülés. Ezen feltételek teljesülése esetén megkövetelhetô az áttekinthetô, ellenôrizhetô gazdálkodás, s ezt a producerek készséggel vállalják.

Egy rövid kis kitérôvel szeretnénk utalni a filmgyártás egészének másik két fontos területére, a reklámfilmek gyártására és a külföldi szolgáltatások teljesítésére. A reklámpiac (s ezen belül a gyártás) az elmúlt tíz évben töretlenül fejlôdött, új filmes generációt nevelt ki, szolgáltatási hátterek egész palettáját teremtette meg (magántôkébôl származó beruházással). Noha a nagy külföldi filmek elkerülték Magyarországot, egy szerényen bôvülô piaci rendelésállomány itt is megfigyelhetô. Mindkét terület azt bizonyítja, hogy a folyamatos megrendelések munkahelyeket teremtenek, fejlesztéseket generálnak, segítenek egy másik terület túlélési harcában, a szakemberek a máshol megszerzett tudást képesek átvinni a játékfilmgyártásba. Az igény kialakítja a szükségleteket, a piac reagál, és életrehívja a megfelelô szolgáltatási hátteret. Röviden: filmekre, filmekre és filmekre van szükség, ezt nem lehet modellezni, vagy befűzhetô a celluloid a vetítôgépbe, vagy nem.


Piaci verseny



Ennyi bevezetô után tulajdonképpen elérkeztünk a kiindulóponthoz: a filmek nem központokban, alapítványoknál, hatóságoknál születnek, hanem producereknél. A külföldi partner nem tisztviselôvel akar tárgyalni, hanem a film producerével. Minden olyan elképzelés, amely elveszi az alkotás és döntés jogát és felelôsségét a producertôl, az ellentmond a természetes fejlôdésnek. Egy védett, eleve kiváltságos helyzetbe hozott állami stúdió (Mafilm Rt. 1 milliárdja) a többiek fölé helyezi magát, lassan megfojtja ôket, nem függ senkitôl és semmitôl, elkényelmesedik, s ez nem fog használni az ott születô műveknek. A verseny hiánya egyenesen fog a csôdhöz vezetni. Szeretnénk megismételni: a reklám- és külföldi filmek kiszolgálásának legfôbb hajtóereje a megfelelô mennyiségű pénz megjelenése a megrendelôi oldalon, az igényeknek való megfelelés versenye a másik oldalon.

A producerek az elmúlt években sok tízmilliós befektetésekkel tôkeerôs társaságokat hoztak létre, most érkeztek el igazán ahhoz az állapothoz, hogy az építkezés után teljes fegyverzetben képesek a kihívásoknak megfelelni. Független producerek oktattak és oktatnak a Színház – és Filmművészeti Egyetemen, szerveznek Sundance Forgatókönyvíró Műhelyt, dolgoznak a hazai költségvetési rendszer egységesítésén, sikeresek Eurimages pályázatokon. Rendezôk választása is hitelesíti a függetlenek munkáját. Végül még egy fontos momentum: a fiatalok beleszülettek a produceri rendszerbe, láthatóan jól érzik magukat benne, néhányan már egyetemi éveik alatt külföldi fesztiválokra járnak. Ki meri vállalni azt a felelôsséget, hogy ezt a természetes fejlôdést megtörje?


Központ? Filmalap?


Milyen támogatási rendszert szeretnének a producerek? Szabályozottat, esélyegyenlôséget biztosítót, fejlôdési perspektívát nyújtót.Ennek garanciája csak a Filmtörvény lehet. Új szervezet létrehozása egy ilyen kis piacon felesleges luxusnak tűnik, véleményünk szerint egy új alapítói körrel (NKÖM, Filmművész Szövetség, Filmforgalmazók Egyesülete, Producerek Szövetsége) az MMK-ból újraformált Játékfilm Alapítvány el tudja látni az alábbiakat:


- szelektív pályázatok elbírálása
- filmdiplomácia
- hazai és külföldi fesztiválokon való jelenlét
- Film Commission fenntartása
- naprakész adatbázis a gyártókról
- magyar filmek külföldi forgalmazásának ösztönzése
- bankok bevonása a finanszírozásba – piaci alapon
- biztosítótársaságok bekapcsolása (befejezési garancia)
- normatív alapok működtetése
- források koordinálása

Kissé részletesebben a fentiekrôl: a Játékfilm Alapítvány képes fogadni a költségvetési támogatást (ÁFA veszteség nélkül), a járulékokat, a befektetési kedvezményeket, s el tudja osztani a pénzt a producereknek. Az Alapítvány kuratóriuma 5 fôbôl állna, a négy alapító delegáltjából és az Alapítvány adminisztratív vezetôjébôl. Ez a testület hozna minden stratégiai döntést, s legalább évente egyszer értékelné az Alapítvány munkáját. Az Alapítvány a fent felsorolt feladatok ellátására létrehozna egyfajta Filmközpontot, ahol kis, operatív egységek fednék le a munkaterületeket. Így minden filmmel kapcsolatos hazai és külföldi esemény, döntés, információ átláthatóan követhetô, ellenôrizhetô lenne.A producerek szerint a teljes filmipari vertikum létrehozása (nagyon hatékony, operatív, önálló kis egységek egy nagyobb egészen belül) és piaci alapon történô működtetése a feladat. Egy dolog elkerülhetetlen, ez pedig az állami szerepvállalás afinanszírozásban, hiszen a piaci bevételek visszaforgatása önmagában elégtelen a gyártás folyamatosságához és a finanszírozáshoz.

Az ígért 3 milliárd forint költségvetési támogatás felosztásának lehetséges modellje:

- 1200 millió – szelektív pályázatok útján a Játékfilm A-nál
- 700 millió – normatív támogatás szigorú pontrendszer alapján
- 300 millió – elsôfilmes alap
- 300 millió – koprodukciós alap
- 500 millió – NKÖM miniszteri keret – pályázható

Az ellenôrzés teljeskörűen ellátható a Játékfilm Alapítvány apparátusával.

A producerek szemmel láthatóan sokkal kevesebbet foglalkoznak már meglévô, vagy újonnan létrehozandó szervezetekkel, hiszen – ismételjük – a filmek létrehozása az írók, rendezôk, producerek dolga, s közülük senki nem fog semmilyen központban állást betölteni, hiszen akkor már nem azon a helyen lesz, ahol a művek születnek. Mindenesetre leszögezzük: olyan, hosszú távra jól megalapozott, törvényi garanciákkal működô, a filmszakmát irányító szervezetre van szükség, amely nem kínál lehetôséget semmilyen direkt beavatkozásra.

Rövid reagálás az MRC javaslataira: nagy bátorságra vall a francia példa idézése, egy olyan országé, ahol hatalmas belsô piac van, ahol mindig is voltak producerek, ahol volt egy Jack Lang nevű kulturális miniszter, akinek intézkedései máig hatóak. Csalóka dolog dán modellt emlegetni (Európa egyik leggazdagabb országa), meredeken felfelé ívelô filmgyártással, kiemelkedôen sikeres alkotókkal, hatalmas pénzeket kezelô, egész Skandináviára kiterjedô Filmalappal. Egyébként pedig vizsgáljuk meg tüzetesen a két elénk állított példát (ki gyakorolja a tulajdonosi jogokat, pontosan milyen a működési és döntési mechanizmus), ne csak azt emeljük ki belôle, hogy legyen nálunk is három csúcsproducer. Lars van Trier utolsó filmjének fôcímén kb. húsz támogató neve olvasható, nagyon csodálkoznánk, ha velük nem a film producere kötött volna szerzôdést, hanem mondjuk a Dán Filmalap tisztviselôje.

A Mafilm RT szerepérôl: a producerek egyértelmű álláspontja, hogy nem vegyíthetô a szolgáltatói és a produceri szerep. Teljes mértékben támogatjuk a szolgáltató Mafilm megerôsítését, ez minden producer érdeke. Az elmúlt tíz esztendôben a Mafilmben semmilyen fejlesztés nem történt, alig egy- két területen maradt versenyképes (hazai piacon), műtermei elavultak, a külföldiek messze elkerülik. Az elôzô management a fejlesztések helyett producerkedni kezdett, s két produkcióval (hírek szerint) súlyos adósságokat halmozott fel. Az általunk felvázolt támogatási rendszer egyik legfôbb kedvezményezettjévé egyértelműen a Mafilm válhat, amennyiben vonzó szolgáltatásokat kínál a megrendelôknek. A pénz körforgása az alábbiak szerint írható le: a Játékfilm Alapítvány támogatást ad a producereknek, akik megrendelôként megjelennek a Mafilmnél, ahol annyi pénzt költenek el amennyire versenyképes ajánlatot kapnak, így az állami támogatás egy állami tulajdonú Rt-nél landol, biztosítva a folyamatos működést, a fejlesztéshez szükséges pénzalapot. A vezetés legfôbb teendôje – biztos pozíciójú, megkerülhetetlen szolgáltatóként – a kínálati skála szélesítése, vonzóvá tétele.


Budapest, 2001.03.07.


Független Magyar Producerek Szövetsége