Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Kőszegi Edit: Az az igazság, hogy egyszerre több filmünk is forog, s az készül el, azt fejezzük be, öntjük végső formába, amelyik mint a gyümölcs „megérett”, illetve amelyiket már nem lehet tovább –sem dramaturgiailag, sem fizikailag- húzni-halasztani, tovább forgatni. Így volt ez a „Menekülés a szerelembe” filmnél Etával, akinek halála vetett véget a drámai történetnek, s így van ez a Három nővérrel is, amelyben az addig nővéreiről gondoskodó Gizi, vagyis Marka („valaki kell, hogy gondoskodjon róluk”) egészségileg megroppan, és ő válik kiszolgáltatottá, és róla kell gondoskodnia a többieknek. Aztán Gizi is elment végleg közülünk Mindenképpen úgy éreztük, hogy neki tovább kell élnie, és ennyivel mindenképpen tartoztunk neki barátságáért.. Producerünk (Surányi András) pedig mióta először meglátta a lányokat azóta mondja, róluk szeretnék látni egy filmet. Hát megcsináltuk,és Ő lett a producer.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
K.E.: Forgatni már másfél évtizede lényegében egy stabil csapattal járunk, Szuhay Péter,és Kőszegi Gyula úgymond állandó tagok. Mivel a filmezés során a legfontosabbnak a szereplőinkkel kialakult viszonyt, barátságot tartjuk ezért ez a legfontosabb szempont .Ezt valószínűleg Péter (antropológus és szociológus) szemléletének köszönhetjük. Állandó a gyártásvezetőnk is (Solymosi Norbert).aki kellő rugalmassággal kezeli máról holnapra adódó forgatási helyzeteinket ..A megújulást talán vágónk Nemes Oresztész igencsak fiatal barátunk biztosítja. aki korosztályának kritikus szemével méri a jelenetek, ,szituációk vagyis a film hosszát.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
K.E.: Ennek a filmnek valójában a költségvetése, folyamatosan alakult, hiszen a forgatás másfél évtizedet ölel fel, és mindig volt rá valamilyen saját forrás, hogy minden számukra vagy számunkra fontos eseményt szituációt rögzítsünk.. Aztán már a leforgatott hasznos anyag láttán, más filmes vállalkozások segítségét igénybe véve, digitalizáltuk a korábbi felvételeket, hogy az anyagot megszerkesszük, és megvágjuk.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
K.E.: Amikor hosszú évek után Gizi beengedett „múzeumi szobájába”, amit addig soha nem nézhettünk meg. Kerékpárral mentünk ki a tanyára, váratlanul érkeztünk, meg is örültek nekünk, s mert nem sokkal azelőtt halt meg Gizi legkedvesebb bátyja, Mutu, hát bevitt minket a tisztaszobába, hogy megmutassa a bátyja után maradt ereklyét, annak kalapját, amely ott sorakozott másik két testvére kalapja mellett. S persze mert nem kamerával érkeztünk, tisztelgő látogatáson voltunk, csak fényképezőgéppel rögzíthettük a mesebeli helyzetet. De már csak így van ez, a legkedvesebb pillanatok az ilyen intimitásokban jönnek létre. De legalább megéltük s építkezünk belőle.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
K.E.: Amikor az egyik gazda, a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek munkaadója elmesélte, hogy a csibészek, a „kétlábú rókák” örökre eltüntethetők, ha a disznók elé vetik a kihűlt tetemet. A sertések még a csontokat is elropogtatják.
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
K.E.: Valójában minden dokumentumfilm „munkakörömből” adódóan érdekel. Egyikből megerősödöm, hogy talán mégiscsak jól csináltuk a filmünket, a másikból tanulok, hogy legközelebb még jobban csináljam. Egyébként pedig jó filmeket várok, amelyekből valóban látszik, hogy készítőiket érdeklik hőseik sorsa, s képesek voltak készítők és „szereplők” egyenlővé válni, vagyis mindketten maximálisan nyertek a forgatáson, a filmen.
A három nővér
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
K.E.: Ezen nem gondolkoztam. Talán Gizi nyerné el a legbölcsebb asszony, a legkedvesebb dokumentum-filmhős díját.
Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
K.E.: „Mert mi nem vagyunk ám olyan csavargó cigányok, azok mennek, mennek. Ahun éri őket az eső vagy az este, lefekszenek a bokrokba is. Olyanok, mint a nyulak. De akinek van számja, házszám, az mindig ember. Ember a talpán. És aki tart egy kis jószágot. Így van ez kérem.”
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
K.E.: Ilyen nincs, mindent csak egyszer veszünk felszaladunk az események után.
Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
K.E.: A hamadik világban, ha van még értelme ennek a megkülönböztetésnek. Indiában, a Távol-Keleten, vagy Dél-Amerikában biztoson rengeteget tanulnánk egy-egy fesztiválon, különös az ottani térség filmjeiből, hogyan is jelenítik meg az ottani alkotók saját társadalmukat, milyen képet konstruálnak saját kultúrájukról.
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
K.E.: Nem tudom....Persze, ha a ha a lépcsőn is ülnének, de a tréfát félretéve, van mikor egy pár néző és egy jó beszélgetés, vagy éppen egy olyan közegben való vetítés, ahol csak egy kicsit is tudunk változtatni az emberek igen sztereotip gondolkodásán már boldoggá tesz minket. És persze, mint minden rendezőnek, nekünk is az a nagy vágyunk, hogy a televízióból sugározva is megnézhessük –talán éppen Kétegyházán- a Három nővért.
Filmhu: 40 éves lett a szemle, mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
K.E.: Talán a pécsi és miskolci évek, amikor még valóban megbeszélhettük filmjeinket, amikor még őszintén egymásnak mehettünk, vagy éppen felmagasztalhattuk kollégánkat, barátunkat.
