Éppen egy évvel ezelőtt, Kanadában forgatta le a görög Christos Nikou második nagyjátékfilmjét, a Körmöket (Fingernails). Nagy utat járt be, mielőtt felkerült az Apple TV+-ra, a San Sebastian-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált, később vetítették a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, Londonban és Zürichben is. A fiatal rendező, aki egy ideig rendezőasszisztensként is dolgozott – például Jorgosz Lanthimosz mellett a Kutyafogban -, az Almák után ismét futurisztikus történetet álmodott vászonra.
A képzeletbeli jövőben feltalálnak egy tesztet, amely abból a kutatásból indul ki, hogy a szívbetegségek kialakulása legelőször a körmökön vehető észre, így a szív dolgaiban is a vendégeik körméhez nyúlnak a Love Institute munkatársai. Egy szerelmes filmhez képest azonban meglehetősen brutális módon, hiszen a háborús vallató módszerekhez hasonlóan le kell tépni a kíváncsi párok egy-egy körmét, és az elemző szerkezetbe kell tenni ahhoz, hogy megtudják, valóban mindketten ugyanolyan mélyen éreznek-e a másik iránt, vagy csupán múló vonzódásról van szó. Ahogy legtöbb barátjuk, úgy Anna (Jessie Buckley) és Ryan (Jeremy Allen White) is elvégzi a tesztet, amely pozitív eredményt ad: ők egymásnak teremtettek. A munkanélküli tanárnőt azonban nem hagyja nyugodni a kérdés, így a Duncan professzor (Luke Wilson) által vezetett intézetbe jelentkezik gyakornoknak.
Jessie Buckley
A görög rendező mindkét játékfilmje a közeli jövőben játszódik, főhőseik az emberi kapcsolatokat kutatják, de mintha ugyanannak az éremnek a két oldaláról figyelnék a világot. Az Almák esetében egy furcsa vírus mellékhatásaként a betegek amnéziában szenvednek és a kevésbé szerencsésekért – mint Aris, a film főszereplője – nem jelentkeznek a kórházban hozzátartozók. Míg ott a teljes bizonytalanságból és ködből próbál a főhős valami biztosba, ismerősbe, otthonosba átlépni, addig a Körmökben Anna a megszokott és biztonságos kapcsolatát kérdőjelezi meg: igazolhatja-e vajon az évek alatt kialakult langymeleg légkört az intézet által kiadott 100%-os "Love Certification"?
Nicou a körülöttünk lévő kontrollcentrikus világnak mutat fricskát. 2023-ban az AI segítségét kérjük a prezentációnkhoz, applikációval tartjuk fejben, hogy mennyit folyadékot vittünk be a szervezetünkbe, algoritmusok szabályozzák, hogy mely szeletét érjük el a híreknek és a világnak, chat botokkal vitatkozunk hibás termékek miatt. A társkereső alkalmazások után, ahol másodpercek alatt döntünk jobbra és balra húzással, a közeljövőben a szerelmet, az érzelmek mélységét is egy algoritmus fogja mérni? Elég lesz néhány perc, illetve testünk egy parányi darabkája, és egy gépezet megmutatja, hogy 0, 50, vagy 100 százalékos a párkapcsolatunk erőssége? Tényleg lefordíthatóak számokra az emberi érzelmek?
Jessie Buckley és Jeremy Allen White
Anna felteszi a kérdést, de Duncan professzor egyértelműen elutasítja például, hogy egyszerre két emberbe is szerelmesek lehetünk. A Körmök azonban más konklúzióra jut: „Néha szerelmesnek lenni magányosabb dolog, mint egyedül lenni” – mondja Anna.
Bár a rendező nem a gépek pártján áll, azért finom iróniával nyúl a romantikus filmek sablonaihoz: az Anna és közvetlen kollégája, Amir (Riz Ahmed) közti elkapott pillantások, félmosolyok, vagy a zuhogó esőben megtett nagy vallomás mind-mind azt a sémát idézi, amely a filmben megemlített Titanic, Álom luxuskivitelben, Sztárom a párom és a többi szabályszerű dramaturgiát követő romantikus darabok sajátjai. És Nicou emeli a tétet, a Notting Hill-i könyvkereskedő történetének híres párbeszédét a Hugh Grant Retrospektív Fesztivál egyik vetítésén nézi végig az egymáshoz egyre közelebb kerülő két kolléga.
Jessie Buckley (Csernobil, A befejezésen gondolkozom) húzza magával az embert, játéka – akárcsak maga a film – egészen visszafogott. A magabiztos, boldog párkapcsolatban élő Annából a szemünk előtt lesz bizonytalan, más férfi iránt érdeklődő nő. A közelik és a finom arcjáték segítségével húz minket abba az érzésbe, amikor elkezdünk érdeklődni egy másik ember iránt, majd egyre biztosabbá válik a vonzalmunk.
A körülötte lévő férfiak is méltó partnerei, Luke Wilson az intézet vezetőjeként a szilárd ellenpólus, Jeremy Allen White magabiztosan hozza a kapcsolatba belekényelmesedett férfit, aki számára természetes, hogy a szeretett nő ott van mellette, Riz Ahmed pedig szinte tapinthatóvá teszi a lassú közeledést Amir és Anna között.
Rév Marcell és Christos Nikou a forgatáson
Hiába járunk a rideg számok és adatok világában, a Körmök szerint a jövő mégsem olyan hideg, mint ahogy a sci-fi műfajában megszokhattuk. A retrofuturisztikus környezet kifejezetten meleg és barátságos. Zazu Myers, Mathew Birtch díszletei és Bina Daigeler jelmezei olyan otthonos közeget teremtenek, amelyben szívesen élnénk. Az uralkodó meleg barna szín mellett szinte minden képen – hol a díszletekben, hol a kellékeken, hol a szereplők jelmezein – párként jelenik meg két karakteres, egymást kiegészítő szín: a piros és a sötét türkizkék.
De nem csupán a látványtervező munkája segíti elő a ’60-as, ’70-es éveket idéző, barátságos atmoszférát, Rév Marcell világításában is megjelennek a kék és piros színek, továbbá a celluloid anyag és a sárgás fénylés is támogatja azt. A rendező kifejezetten azért kereste fel a magyar szakembert, mert tudta, hogy nagyon otthonosan mozog a 35mm-es film világában, és bár a gyártó céggel sokat kellett küzdenie, hogy a digitális rögzítés helyett film nyersanyagot használhasson, ebből nem engedett. (A rendező Zürichben mesélt erről Csákvári Gézának.) A küzdelem pedig megérte, hiszen teljesen más hangulatot árasztana, más jelentést kapna a történet az élesebb kontúrokkal rendelkező digitális formátumban, mint a 35mm film szemécsésségével.
A Körmök csendes, finom humorral átszőtt történet, amelyet nem lehet fél szemmel nézni. Időt kell hagyni neki, hogy megfogjon, ám amikor behúz a világába, édes történet részesei lehetünk, amely kiáll a rideg tudomány ellen és a szerelem életszerű bonyolultsága mellett.
A Körmök november 3-tól érhető el az Apple TV+-on.
Fotók: Apple TV+
