Az M2-esen beindult, napi hat (!!!) órában a Kultúrház monstruózus műsorfolyama. Erdős Gábor főszerkesztő jegyzi, de nyilvánvaló, hogy Baló György megalomán szerkesztői képzeletéből és hatalmából is táplálkozik. Ezt sokéves koplaltatásunk után illik díjaznunk. Tánc, zene- és filmvilág, képzőművészet, színház, heppening, fesztiválok, irodalom, karrierek, ötletek, tanulmányok, utazások, díjak, külföldi vállalkozások, minden, ami belefér, tévéfilm, reklám, werkfilm, monológ, viták, és info, info, info! - csak győzzék/győzzük szusszal. A választék (bő teríték) lehet ugyan fárasztó, bősége miatt már-már követhetetlen, mégis messze felülmúlja a hiánygazdaság pszeudo-sivatagát. Házunkban számosan művelik a kultúra minden ágát, nekünk, azon kell izgulnunk, nehogy idő előtt e vállalkozás kampányszerűen hamvába haljon.
Most, mindjárt az elején beindult a 36. Filmszemle. Mondhatni, kapóra jött az M2 kultúrával spékelt estjeinek. Ha jól számolom, több helyszínen, kilenc vetítőteremben pergették a 2004. év magyar filmtermését. Akinek köze van a mozgóképhez, jelen van. Jancsótól a főiskola növendékeiig. Újdondász producerektől a viharvert filmcsinálókig. S hát, persze a közönségnek, amelynek összlétszáma újabb Szemle-rekordot döntve, felülmúlta a 45 ezret. Dicséretes, hogy a Kultúrház stábjai kicövekelvén standjaikat, igyekeztek forgatagosítani magát az eseményt, azaz informálni, beavatni, megkedveltetni a hazai filmtermést, a fiatal alkotók jövőjét előre döccentve, jó hangulatot sugározva, ez utóbbi - kultúrált feltételek között - bőven ráfér a hazai monitorvilágra.
Galamb és Rózsa Péter, mint virgonc kérdezőbiztosok mertek élvezkedni a szemle fesztivál-hangulatában, kitűnő zsűritagokkal, mint Szilágyi Ákos vagy Gazdag Gyula, akikből ugyancsak hiányzik a protokolláris nagyképűség. Minden jel arra utal, hogy itt békebeli eseményről tudósítanak, amely tud távolságot tartani a politika, a pénzvilág, a szórakoztatóipar érdekeltségeitől, s nem fedezi magát a művészet fennkölt palástjaival. Lehet, hogy a háttérbeli életképek szorongatóbbak, ám azok média-kutatása más műfajba illenék.
Ugyanez áll a Sorstalanság fajsúlyosabb média és közéleti eseményére, amelyet időbelileg a Szemléhez kötöttek, mégsem tartozik oda, (ezt a 'kultúrház' stábja jól érzékelte), nem tartozik sehová. A holocaust, a magyar holocaust mozgóképes változata külön téma.
