Régi idők focija (Sándor Pál, 1973)
A magyar film és a foci találkozásának talán legismertebb és legnépszerűbb darabja Sándor Pál burleszkbe csomagolt szatírája, a Régi idők focija. Mándy Iván hatvanas években született kisregénye, A pálya szélén adja az alapot az első világháborút követő korszak moziját és labdarúgását párhuzamba állító, a szétesett országra jellemző céltalanságot és hitevesztettséget háttérképként használó filmhez. A széttört illúziók szilánkjai között esetlenül sasszézó mosodás, Minarik Ede a keserű közhangulat ellenére sem hajlandó feladni álmát, hogy szívszerelmét, a Csabagyöngye SC-t feljuttassa az élvonalba.
.jpg)
Az önjelölt menedzser szerepében brillírozó Garas Dezső egyszerre hozza Charlie Chaplin ügyefogyottságát és Buster Keaton szomorú bohócát, ami a burleszk-stílus mellett szintén főhajtás a némafilm korszaka előtt. A főszereplő figurájában ugyanakkor a lelkesedéstől túlfűtött, de az eseményeket csak a pálya széléről figyelni képes kisember tragikus sorsa is megjelenik. Hiába a „Kell egy csapat!” jelszó, az oldalvonal mellől nehéz odaférni a kapu elé.
Cserekapus (Vékes Csaba, 2017)
Egyéni drámát villant fel Vékes Csaba az idei Friss Húson bemutatott Cserekapusának negyedórás mikrotörténete is. Minarikéhoz hasonló megszállottság jellemzi a nevenincs harmadosztályú csapatban védő, pontosabban a teljes szezont a cserepadon eltöltő Marcit, aki a folyamatos mellőzés ellenére profi karrierről álmodik. A heti negyven óra munka mellett két délutánját lekötő edzésekről semmi esetre sem hiányozhat, ami a kisgyerekükkel éjjel-nappal otthon lévő feleségében egyre komolyabb kételyeket ébreszt.
A foci, vagy a családja fontosabb a fiatal férj számára? Az ügyesen felépített történet végén Marci óriási lehetőséghez jut: a bajnokság utolsó, sorsdöntő mérkőzésén néhány percre beállhat az első számú, kiállított hálóőr helyére. Vékes Csaba története a szabadságvágy és a másikhoz való tartozás fontossága közötti egyensúly megteremtésének lehetőségét mutatja be.
Magyarok a Barcáért (Kocsis Tibor, 2014)
Kocsis Tibor dokumentumfilmje annak járt utána, hogyan lett három nagyszerű magyar labdarúgó, Kocsis Sándor, Kubala László és Czibor Zoltán a világ egyik legnépszerűbb csapata, az FC Barcelona halhatatlan legendája. Korábbi kritikánkban többek között így értékeltük a rendező munkáját: „Bár Kocsis filmjének középpontjában egyértelműen Kubala áll, a rendező remek dramaturg. Úgy szövi egymásba Kubala ’Ladislao’ László és a másik két legenda életét, hogy egy pillanatig sem érezzük: rangsort állított volna köztük. (...) A megszólaltatott rokonok és csapattársak közreműködésével nem csak sportkarrierjüket, de személyiségüket is árnyalja, és statisztikák, valamint alaposan dokumentált futballszezonok helyett inkább a dokumentumfilmek leghatásosabb elemére, az emberi oldalra fókuszál.
Ennek köszönhetően olyan sztorikkal leszünk gazdagabbak, mint Czibor Zoltán komédiába illő esete Helenio Herrerával, a csapat edzőjével. A magyar játékos egy mérkőzés előtt közölte a trénerrel, hogy ha lő két gólt, azzal elvégzettnek tekinti aznapi munkáját. Herrera valószínűleg jót mosolygott a megjegyzésen, azon viszont ugyancsak elcsodálkozhatott, hogy Czibor a második találata után fogta magát, és kisétált a stadionból.”
Magyar csapat – „…még 50 perc” (Muhi András Pires, 2016)
A korábban a Ferencváros ifjúsági csapatát erősítő Muhi András Pires 2006-os dokumentumfilmje, a magyar foci nemzetközi eredménytelenségének okait vizsgáló Magyarfutball, a 91. perc után tíz évvel a rendező egy reményteli időszakot is megörökíthetett a hazai labdarúgás egyébként nem sok szép emléket tartalmazó elmúlt harminc évéből. Muhi a 2014-es brazíliai világbajnokság selejtezői idején érezte úgy, hogy elkezdődött valami pozitív folyamat a válogatott háza táján. Végül nem sikerült kiharcolni a tornán való részvétel jogát, de a selejtezők és a felkészülési meccsek előtt, alatt, vagy után forgatott anyagok láttán maguk a játékosok ösztökélték a rendezőt, hogy ne tegye le a kamerát, és kövesse nyomon a 2014-16 közötti, a franciaországi EB-kvalifikáció elérését megcélzó időszakot is.
A 2014 decembere és 2015 szeptembere között szövetségi kapitányként bohóckodó Pintér Attila ugyan nem járult hozzá a forgatásokhoz, de a legelső tétmérkőzése után azonnali hatállyal menesztett szakembert követő Dárdai Pál és Erik Storck már nem félt a kamerátál és a mikrofontól, így Muhiék folytathatták a megkezdett munkát. A rendező a legjobbkor volt jó helyen: a magyar csapat 1972 után ismét kijutott az Európa Bajnokságra, Muhi András Pires online megtekinthető filmje pedig a legapróbb részletekbe menően dokumentálhatta az oda vezető utat.
Brazilok (M. Kiss Csaba-Rohonyi Gábor, 2017)
A tavalyi év egyik nagy közönségsikere volt M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor közös rendezése, a vidéki kisváros és a szomszédságában lévő cigánytelep alkotta közösség karakteres és mulatságos figuráinak sorsát, a szereplők közti szövevényes viszonyokat, vagy a városiak és a telepiek közötti kisebb-nagyobb súrlódásokat vagy ellentéteket szórakoztató formában elénk táró Brazilok. A történet színes gombolyaggá összeálló szálainak egyik legvastagabbja a helyi kispályás focibajnokság, amelynek győztes csapata elutazhat Rióba, hogy részt vegyen egy nemzetközi kupán. A helyi plébános szó szerint áldásos tevékenységének köszönhetően a helyi romák is lehetőséget kapnak, hogy saját csapatot nevezzenek a bajnokságra.
A várost vezető képvielőtestület tagjai (akik minden évben részt vesznek a kupán, és a hátulról érkező széllökéseknek köszönhetően rendszerint meg is nyerik azt) a pokolba kívánnák az új csapatot, akiket a brazíliai út mellett a bizonyítási vágy is motivál. A két csapat természetesen a döntőben feszül egymásnak, de az odáig vezető út is rengeteg kalamajkával jár.
