Filmhu: A San Francisco-i magyar filmfesztivál fiatal rendezvény, eddig két év tapasztalata van a hátatok mögött. Milyen szándékkal, pontosabban fogalmazva, milyen reménnyel hívtátok létre annak idején a fesztivált?
Pigniczky Réka: A fesztivált azért hoztuk létre, mert szerettük volna megosztani magyar filmeket az itteni amerikai és amerikai-magyar nézőkkel. Emellett szerettük volna összekötni valahogy az otthoni filmkészítőket az itteni filmkészítőkkel. Magyar rendezőket, producereket és színészeket akartunk meghívni, hogy közönségtalálkozókat tartsanak itt. Úgy gondolom, ez évről évre jobban sikerül, habár sok önkéntes munkával is jár.
Kovács István: Mindenki Los Angelesre gondol, amikor filmet mutatnak be, esetleg New Yorkra. De fontos a magyar kultúra szempontjából is, hogy más területeket is elérjünk. San Francisco nem csak a legszebb város Amerikában, hanem egy lüktető nemzetközi üzleti és kulturális központ. Filmvonalon ez a város a speciális effektek, az animáció és a filmhang központja. Így nem csak egy új nézőközönséggel, egy új fontos várossal tudunk kapcsolatot teremteni, hanem esetleg az amerikai filmipar különböző fontos részeivel is.
Ami még teljesen új, és amit még sehol senki nem próbált meg, hogy a filmfesztivált összekötöttük az egyik legfontosabb filmegyetem pedagógiai programjával. A San Francisco-i Egyetem „undergraduate” és „graduate” programot ajánl a diákoknak. A mi filmkurzusunkon körülbelül hetven diák vesz részt, akik megismerhetik egy ország kulturális produkcióját, egy másik kontinens témáit, problémáit, törekvéseit. Érdeklődést keltünk a magyar kultúra iránt, ezzel egyidejűleg pedig a meghívott vendégeinknek – magyar rendezőknek, íróknak, producereknek – kapcsolatokat nyitunk az itteni filmiparban.
Filmhu: Az idei fesztivál tematikus blokkal indít, amely a vasfüggöny leomlására emlékezik. Európában rengeteg megemlékezés van ezekben a napokban, de Amerikában mennyire lehet ezzel a témával felcsigázni a filmszeretők érdeklődését?
P.R.: Az egyetemen jobb esélyünk van erre, de amúgy a berlini fal leomlása itt is szerepelt a hírekben (habár nem annyira sokat, mint Európában). Részben a közönség igényei diktálnak, részben pedig mi is szeretnénk jobban napirendre tűzni olyan témákat, amelyek itt nem annyira ismertek – az egyik társalapítónk, Kovács István az elején úgy hívott minket, hogy „Cultural Pioneers” (persze az úttörő szó magyarul nem annyira menő).
Filmhu: A kínálatban friss játékfilmek, dokumentumfilmek, rövidfilmek szerepelnek - milyen szempontok alapján választottátok ki a bemutatandó filmeket?
P.R.: Olyan filmeket szerettünk volna választani, amelyek (persze ez mindig szubjektív) nagyon jó és izgalmas filmek, ugyanakkor itt is fogyaszhatóak, érthetőek az amerikai közönség számára. Remélem, ez sikerült. Persze sok filmet még ebben az évben nem kaphattunk meg, amit nagyon sajnálunk; így jártunk például a Fehér Istennel, illetve a Szabadeséssel, amelyet a leendő nézők nagyon kértek, de nem kaphattunk meg a forgalmazóktól. Tehát ez is befolyásolja, hogy milyen film jöhet ide.
Ilyen volt a második fesztivál
Filmhu: Egy magyar filmfesztivál Kaliforniában milyen úton-módon, milyen csatornákon tudja elérni a célközönségét?
P.R.: Hát nem egyszerű, ha arra hivatkozunk, hogy gyertek, nézzetek magyar filmet! Ez aránylag kevés embert fog vonzani itt, a San Fransico-i öböl környékén, a magyar közösség meg elenyésző, maximum ötezren aktívak magyar ügyekben. De ha úgy tálaljuk, hogy nem csak magyar, de mondjuk tematikailag érdekes, stílusban formabontó, eredeti felépítésű filmek is lesznek, akkor jobban eljönnek. Egy film nem feltétlenül érdekes csak azért, mert magyar (van, akinek igen, közéjük tartozik például az amerikai-magyar közönség, meg azok, akiket érdekelnek az európai filmek), ezért kell, hogy érdekes legyen az adott alkotás.
Filmhu: Elsősorban kikből tevődik össze a fesztivál közönsége, és kik azok, akiket mindenképpen szeretnétek még elérni, becsábítani ezekre a filmekre?
P.R.: Az amerikai-magyar közönség adott, és jó lenne még becsábítani azokat, akik filmkészítéssel foglalkoznak, vagy a filmes sajtó képviselőit. Már megvannak az MFA-diákok azáltal, hogy az egyetemen tartjuk a fesztivált, de még jobban szeretnénk ezen a téren tágítani.
K.I.: Ami roppant érdekes, az az, hogy a mi közönségünk összehozza a diákokat, akiket érdekel a film, és a külső közönséget, a magyar-amerikaiakat és más amerikai nézőket, a kettő között pedig érdekes dialógus, beszélgetés kezdődik. Ezt csak az egyetem tudja elérni.
