A befogadók reakcióinak skálája a felháborodástól és elhatárolódástól a megszállott rajongásig, az előítéletek befolyásolta elutasítástól a kritikátlan fogyasztásig terjed. Mindamellett, hogy a horror sokak számára ma is alantas műfaj, rendkívül masszív rajongótábora van, és végigkíséri a mozgókép szinte teljes történetét. Akármelyik szektorát nézzük is a filmgyártásnak (legyen szó igényes és ambiciózus főáramlatbeli filmről vagy filléres opuszról a szegénysorról), a horrort mindig is megtaláljuk.
Válogatásukkal ezen ellentmondásos műfaj vizsgálatához kínálnak olyan szövegeket, amelyek elénk tárják a horror progresszív és sokfelől megközelíthető, heterogén természetét, s reprezentálják a horrorfilmről való gondolkodás összetettségét, izgalmas és sokszor humortól sem mentes jellegét. S noha ennek a rendkívül termékeny diskurzusnak csak töredékes bemutatására vállalkozhattak, reményeink szerint hozzájárulnak ahhoz, hogy megfelelő elméleti, s részint történeti alapot nyújtsunk a horrorfilm műfajában való elmélyedéshez és értékeinek felfedezéséhez.
A tartalomból
„...a horror paradoxonának problémája már a XVIII. század teoretikusaiban is felvetődött. … a rémtörténet dilemmája egy általánosabb esztétikai kérdés részeként jelent meg, amely azt firtatta, hogyan lelheti örömét a közönség bármely olyan műfajban – a tragédiában éppúgy, mint a horrorban –, amelynek tárgyai amúgy rendre szomorúságot és szorongást váltanak ki belőle.”
Noël Carroll: A horror paradoxona
„A klasszikus rémfilmben példátlanul szoros kapcsolat fűzi egymáshoz a filmkép tartalmi és formai aspektusát, mivel az utóbbi nem csupán megjelenítési módja az előbbinek, de forrásként is szolgál a filmkép tartalmi szimbólumai, sajátos konnotációi számára.”
Varró Attila: A Kép és a Szörny. A klasszikus horrorfilm mozgóképi önreflexiója
„Bármilyen szemszögből közelítjük is meg a műfaj általános fejlődését, valahol a hatvanas években határozott hangsúlyváltást tapasztalunk. A változás olyan erőteljes eltéréseket hoz, hogy nagy a kísértés arra a következtetésre jutni, hogy a horrorfilmnek valóban két jellegzetes világa van: jellegzetes elbeszélésekkel, színhelyekkel, stílussal és motívumokkal.”
Andrew Tudor: Narratívák
A Metropolis megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és az art mozikban, illetve megrendelhető vagy előfizethető a szerkesztőség címén: metropolis@c3.hu.
