Mi tesz igazán azzá, akik vagyunk? Az életünk során tapasztalt élményeink, cselekedeteink, meghozott döntéseink formálják személyiségünket? Énünk vajon egyszeri és megismételhetetlen, arra van ítélve, hogy életünk végén örökre megsemmisüljön, vagy az egy földi porhüvelyünktől független energia, ami halálunk esetén nem vész el, csak átalakul? Ez a sokakat izgató kérdés, azaz a reinkarnáció találkozik a társadalom kiábrándító materializmusával az Egy másik életben által nagy vonalakban felvázolt alternatív valóságban.

Mi történne, ha a tudomány nemcsak képes lenne bizonyítani a lélekvándorlás létezését, hanem lekövetni is tudná, hogy ki, mikor és hová születik újra - játszik el a gondolattal a forgatókönyv, és valószínűleg nem lő mellé a feltételezéssel, hogy az új technológia a gazdagok privilégiuma lenne, és legfőbbképp a magánvagyonok öröklétbe való átmentését szolgálná.

Molnár Áron és Fekete Ádám (fotó: Duna TV / Megafilm)

Tasnádi István író-rendező (Az Aranyélet és a Terápia című sorozatok vezető-írója, valamint a MEMO rendezője) a valóságshow-k alaphelyzetét idéző versenyszituációt húz fel a tömören vázolt sci-fi alapok köré (a lélekkövetés lényegét nemes egyszerűséggel egy tableten lejátszott céges reklámvideóban darálják le), majd az ebből következő, nagyon is kézzelfogható morális dilemmával szembesíti a nézőt. Adott egy cég, amely szolgálatásként ajánlja kőgazdag, idős ügyfelei számára, hogy ha üt az óra, a lélekkövető technológia segítségével megtalálja őket következő testükben, és garantálja, hogy új énjük visszakapja az előző életben felhalmozott javakat.

E célból összegyűjtenek egy csapat azonos időben és körzeten belül született idegent, köztük a nehéz anyagi helyzetben lévő liftszerelőt, Árpádot (Molnár Áron) az elhunyt milliárdos villájában, hogy különböző tesztek során eldöntsék, kiben lakozik a mesés vagyonra jogosult lélek. Míg Árpádot egyre jobban megijeszti a gondolat, hogy esetleg azonos lehet a hátrahagyott videoszalagokon látható gonosz vénemberrel, főleg annak fényében, hogy a nyertesnek hivatalosan is fel kell vennie az elhunyt személyazonosságát - ezzel szemben legtöbb társa örömest lemondana saját énjéről az elképesztő mennyiségű pénzért cserébe. Abból több szellemes jelenet is adódik, hogyan vetkőznek ki a jelöltek magukból, de mivel maga a verseny teszi ki a filmidő nagy részétét, ezt a vonalat akár extrémebb irányba is el lehetett volna vinni, szélsőségesebb helyzeteket bemutatva.

Lengyel Tamás (fotó: Duna TV / Megafilm)

Az viszont nagyon is rendben van, hogy akár csak a reality-kben, ezt a javarészt zárt környezetben zajló eseménysort is a jó érzékkel összeválogatott szereplők teszik érdekessé, akik mind másképp állnak a szituhoz. A főhőst alakító Molnár Áron rokonszenves, kezdetben szkeptikus, de mégis könnyen manipulálható figurát hoz, aki alapvető ellentéte az elhunytnak, azaz a szívtelen milliárdosnak. Mucsi Zoltán rutinosan harákol Michael Korsósként, még ha erősen túl is maszkírozták.

A csapatból Fekete Ádám (Tiszta szívvel) száraz iróniával teli játékának köszönhetően kiemelkedik az örökké tömött zacskókkal közlekedő hajléktalan srác, aki csak röhög azon, hányszáz milliót akarna behajtani rajta kötbérként a cég, ha idő előtt kiszállna a tesztből. Az Aranyéletből ismert Olasz Renátóra pedig mintha ráöntötték volna az önfejlesztő könyvek szociopata bölcsességeit puffogtató bájgúnár alakját.

Molnár Áron (fotó: Duna TV / Megafilm)

A jelentkezőket örökké megfigyelés alatt tartják a cég emberei, köztük a fővégrehajtóként működő, a megbízását hajthatatlanul teljesíteni akaró Éles - Anger Zsolt lényegében úgy kényszerül antagonisztikus szerepbe, hogy gazdaggá akarja tenni a szereplőket. Főnyeremény a teszteket vezető professzor személye is, de róla minél kevesebb szó esik, annál nagyobb meglepetés éri a nézőt. A MEMO szereplői közül Molnár Áron mellett egy kisebb szerepben visszatér Lengyel Tamás is. Valami egészen furcsa kreatív döntés okán félig kopaszon, örökké szipákolva, amolyan Torrentébe oltott Gollamot játszik. Korsós érzelmileg instabil, naplopó fia, saját lakrészéből fel-felbukkanva fenyegeti és győzködi a jelölteket, hogy ne vegyenek részt a kisemmizésében.

Mivel ritka, hogy jellemzően történelmi vagy rögrealista történetek által dominált hazai tévéfilmek között egy alkotás a sci-fi irányába merjen kalandozni, az Egy másik életben ambíciója elvitathatatlan - ezért is fájó pont, hogy a vizuális megvalósításában nem hozza azt a műfaj megkövetelte látványvilágot. Cserébe viszont remek szereplőgárdát vonultat fel, működik a humora, elgondolkodtat, szórakoztat és kikapcsol.

Az Egy másik életben 2019. október 30-ig megnézhető a Médiaklikk oldalán.