- Szerdán este nyílik meg, s onnantól kezdve 11 napon keresztül pörög hazánk legunikálisabb filmmustrája, a Titanic Filmfesztivál. Honnan indult ez az egész kezdeményezés?

- Kilenc évvel ezelőtt ott ültem a külföldi fesztiválokon, s egyszer csak belém hasított: miért nincs ilyen Magyarországon? Meg kéne próbálni! Az Omszki-tó jegén állva kérdeztem meg egy ügyvéd barátomat, hogy kell egy ilyen dolgot elindítani. Jogi személy, alapítvány szükséges hozzá? Az ő segítségével végül elindultunk. Akkor még nem tudtuk pontosan, hogy kell egy filmfesztivált megcsinálni. Voltak, akik már a legelső pillanattól kezdve hittek bennünk és segítettek. Apránként sikerült kicsit izmosodni, növekedni. Nyilván az első fesztivál még nem mutatta azt, mivé válhat ez az egész, én azonban elég pontosan tudtam, hogy mi lesz a jellemző rá: állandó minőségi szelekció; reflektálni a világ filmes történéseire, belevéve ebbe az itthoni változásokat is; kicsit tanítani, olyan világrészek filmművészetét bemutatni, amelyekről kevés az információnk, főként a Közel-Kelet és Ázsia filmjeiről van itt szó. Mivel mindig vannak izgalmas fordulatok a világ filméletében, ezért nekünk is mindig van dolgunk. A közönségsiker, a szakmai és sajtóvisszajelzések erőssége tavaly már mutatta, hogy visszaigazolódott az eddig befektetett munka. A Titanic Fesztivál megrendezését most már minden októberben elvárják.

- Milyen pénzügyi, infrastrukturális háttér kell egy ilyen rendezvény működtetéséhez?

- A nulláról kellett kitalálni ennek az egésznek a logisztikáját. Az évek során magunktól tanultuk meg, hogyan kell a kópiamozgatást, a tolmácsszervezést lebonyolítani, hogyan kell minőségi kiadványokat, katalógusokat készíteni, melyek a lenyomatát adják egy szépen megtervezett, kiforrott rendszernek. Évközben, anyagi lehetőségek híján, nincs főállású alkalmazottja a fesztiválnak. A programválogatásban egy nagyon szűk, három-négyfős stáb tud kis költségből nagyon kevés számú fesztiválon részt venni. Sok információt szerzünk az internetről, barátoktól, én más fesztiváligazgatókkal beszélgetve hallok filmekről. Végül május környékén leülünk, összesítjük az addig látottakat, és elkezdjük hívogatni a filmeket. Általában a Titanicon vetített filmeknek a két-háromszorosát kell megkeresni ahhoz, hogy végül a mintegy 40 vetítésre kerülő film összegyűljön. Az utolsó hat hétben felpörög az egész folyamat, teljes foglalkoztatási körbe kerül 15-20 ember. Mikor pedig 4-én elkezdődik a fesztivál, akkor a három helyszínen és a sajtóközpontban, mintegy 45-50 ember munkája mozgatja az eseményeket.

- El lehet azt már mondani, hogy a Titanic ismertté vált a világ filmfesztiváljainak sorában?

- Egyrészt szerénynek kell lennünk, és azt kell mondanunk, hogy valószínűleg kevesebben tudnak róla a világ másik felén, hisz mi nem versenyfesztivál vagyunk, így nem szerepel nevünk a médiában egy fényes díjkiosztó gála kapcsán. Másrészt, ha az összes olyan embert vesszük, akivel kontaktusban vagyunk, elmondhatom, hogy Európán belül igenis tudnak rólunk. Elég csak a korábbi évek vendégeire, Roy Andersonra, Peter Greenawayre vagy a Quay fivérekre gondolni. ők a fesztivál után hazatértek, és elmondhatták, hogy egy Titanic nevű filmfesztiválon voltunk Budapesten, ahol 250 ember egyszerre látta a filmjüket, és tapsoltak, szerették és értették azokat - így növelik a jó hírünket. Azt kell mondanom tehát, hogy egy kisebb körön belül ez a fesztivál igenis ismert lett, de azért nem lehet hasonlítani a nagyokhoz.

- Más lesz valamennyire az idei Titanic, mint az előzőek?

- A ritmikájában lesz változás. Másként ível, ami azt jelenti, hogy idén már a legelején, a szerdai megnyitóval belecsapunk a sűrűjébe, és 4-től, már az első előadásoktól fogva nagyon-nagyon jó filmek mennek, olyan filmek, amelyek máskor csak szombat estére kerülnének be. Gondolok itt például a mexikói Amores Perros-ra. Azonnal a közepébe vágunk, s maradunk is így a végéig, tehát feszesebb lesz az idei fesztivál menete. Másrészt bátrabb lett az idei válogatás, mint a korábbiak. Merünk nemzeti válogatásokkal színre lépni, s megmutatni négy koreai, négy cseh, hét-nyolc francia filmet. Mertünk tematikus blokkokban gondolkodni, mint amilyen A húszas évek szelleme összeállítás. Mertünk olyan filmeket meghívni, amelyek máshol nem biztos, hogy egy fesztivál fővonalába kerülnének. Gondolok itt Jafar Panahi, A kör című filmjére, amit szeptember 20-án San Sebastianban a film kritikusok a 2000-es év legjobb filmjének ítéltek. Ma is dolgozunk azon, hogy ne legyen diplomáciai akadálya annak, hogy Jafar Panahi személyesen is jelen lehessen 5-én este Pesten.

- Milyen tematikus blokkokat várhatunk idén?

- Megmaradt a Hullámtörők, amely pár éve indult el. Ebben vannak a fesztiváldíj-nyertesek vagy azok a filmek, amelyek máshol fesztiválszekcióban lennének. Tematikus blokk még a Francia zátonyok. Ebben kizárólag francia filmek vannak, olyan unikális darabokkal, mint a Roberto Succo, az Esther Kahn vagy Patrice Chéreau berlini nagydíjas munkája, az Intimitás. Mindezt meg kell mutatni, mert észre kell vennünk, hogy a francia filmgyártás az utóbbi években nagyon megerősödött. Jelen pillanatban vetekszik a brit filmmel Európán belül a vezető helyért. Nagyon erős idén a dokumentum-felhozatal, mert itthon is be kell végre látni, hogy a játékfilm mellett a világban ugyanúgy készülnek jelentős dokumentumfilmek is. Ki kell emelni itt egy nagyon friss amerikai dokumentumfilmet, a Startup.comot. A készítők másfél éven át kísértek két fiatalembert, és - ritkán látható közelségből - megmutatják egy internetes cég felfutásának, virágzásának és hanyatlásának teljes történetét. A legkülönlegesebb blokknak A húszas évek szelleme ígérkezik. Ez egy szellemi motívum, afféle rímkeresés akar lenni. Négy új filmet kiválasztottunk, amelyek mellé beteszünk négy filmtörténeti alkotást. Így kerülhetnek olyan filmek párba, mint a Nanook, az eszkimó és az Atanarjuat, az első inuit eszkimó film, a Föld kenyér nélkül és a Bunuel foglyai, amelyben filmesek mennek vissza a helyszínre megnézni, hogy Bunuel annak idején hogyan forgathatta filmjét, és bizony kiderülnek turpisságok az eredeti filmről. Az egyik legnépszerűbb cseh filmest, Jan Hrebejket talán a mostani retrospektívjéből fogják megismerni a honi filmkedvelők. A cseheknél Tímár Péteréhez lehetne hasonlítani a hazai fogadtatását. Legutóbbi filmje indul az Oscar-díjért is. Október 5-én este lesz egy vita vele és róla az Örökmozgóban. Amire pedig igazán büszkék vagyunk, hogy van magyar film is a fedélzeten. Meghívtuk Hajdu Szabolcs Macerás ügyek című filmjét. Szabolccsal együtt vasárnap este lesz egy gálavetítés. Sajnáljuk, hogy nem sikerült több magyar filmnek a titanicos premierjét megbeszélni a forgalmazókkal.

- Összefoglalva, mikor és milyen formában találkozhat a közönség a fesztivál vendégeivel?

- 5-én Jan Hrebejk, 8-án Hajdu Szabolcs, 12-én este Jafar Panahi lesz a vendég filmjével a Toldi moziban. Jelenleg még szervezés alatt áll, de reméljük, hogy el tud jönni az említett Startup.com rendezőnője, Chris Hegedus. 13-án este a Toldi moziban lenne vele egy közönségtalálkozó, másnap kora délután pedig előadást tartana a dokumentumfilmezés helyzetéről a mai Amerikában. Eddig csak egy vendég, Kim Ki-Duk koreai rendező útját kellett kényszerűségből lemondani, mert a szeptember 11-ei események miatt még mindig nem tudott Torontóból elindulni. Ezek a vetítések nyilvánosak, a filmek után színpadi beszélgetés formájában lesz egy teljesen nyitott közönségtalálkozó a rendezőkkel. És egy plusz vitalehetőség: a fesztiválon négy olyan film található, amelynek képi világa az új képfajták közé sorolható, ezen azt értem, hogy DV-kamerával, digitális technológiával rögzítették őket, s utána nagyították föl filmre. Ennek legreprezentatívabb példája Mike Figgis Time Code című filmje, amelyben négy mezőre osztott képernyőben lehet látni a négy cselekményt párhuzamosan vágás nélkül másfél órán át. Ezekről az új képfajtákról lesz egy beszélgetés október 11-én este a Toldiban.

- Mathieu Kassovitz eljön?

- Mathieu Kassovitz biztos, hogy jön, a 3-ai nyitógála díszvendége lesz. Csak egy napot tölt Budapesten. A nyitó előadáson az Amélie csodálatos életének premierjével köszöntjük. Másnap délelőtt lesz még egy vetítés az Amélie-ből szakmabelieknek, Kassovitz utána tud még a közönséggel egyet beszélgetni, aztán gyorsan vissza is szalad Párizsba.

- Vannak személyes kedvenceid a fesztivál filmjei közül?

- Nagyon szeretem a Cool and Crazy című norvég dokumentumfilmet, amire a címe alapján az ember nem biztos, hogy bemenne, de állítom, ha valaki ezt a dokumentumfilmet megnézi, akkor nem fog csalódni. Ez egy zenés film, végig énekel benne egy férfikórus, miközben kis, intim portrékat láthatunk 20 és 90 év közötti férfiakról. A másik kedvencem a már említett első inuit eszkimó film, az Atanarjuat. Egyszerűen lenyűgöző balladai szépséggel mutatja be jégkunyhóban élő emberek világát és érzelmeit. Ez vállaltan játékfilm, ugyanakkor naturalista érzékenysége dokumentumhoz teszi hasonlóvá. A majdnem három órás eposz olyan, mintha az ember valami ősi szépséget látna felelevenedni a vásznon. Két olyan film is szerepel a programban, amit hazájában betiltottak, az egyik a már említett A kör, a másik pedig a kínai Ördögök a küszöbön. Ez a fekete-fehér alkotás a második világháború utolsó napjaibanjátszódik. Egy nagyon különleges kalandot kínál, ugyanis a filmben végig váltakoznak a minőségek, groteszkből lírai drámán át föl-le váltakozik a stílus hirtelen ugrásokkal. Különlegesen szép film arról, hogyan lehet gondolkodni a háborúellenességről.

- Van küldetése, jövőbeni célja a Titanic Fesztiválnak?

- Szeretnénk továbbcsinálni, megtartva azt a szellemi autonómiát, ami a programválogatás minőségében tükröződik. Megőrizzük a legjobb hagyományokat, de azért figyelünk arra is, amit a közönség és a szakmabeliek mondanak. Nincs kényszeres vágyunk arra, hogy terjeszkedjünk-növekedjünk, de mindenképpen a lehető legjobb logisztikai feltételeket akarjuk a közönség és a szakma számára biztosítani a jövőben is. Célunk, hogy a Titanic megmaradjon Budapestnek. Anyagi nehézségekről nincs helye itt beszélni, de kicsit ebből a szempontból is meg kell, hogy változzunk, hisz nem tartható az, hogy áron alul dolgozzanak a munkatársak, s hogy ne legyenek főállású alkalmazottaink. Ezek azonban a mi belügyeink, a közönséget nem érintik. Arra törekszünk, hogy elkövetkező tíz évben a Titanic Fesztiválra úgy tekinthessünk, mint a hazai filmszakma második legfontosabb eseményére a Magyar Filmszemle után.