Bár a filmek általános színvonalán nyomot hagyott a pénztelenség, Lugossy szerint ez nem tartozik a nézőre, és inkább azokat a kritikus pontokat emelte ki, amin van mód javítani. Az ismeretterjesztés feladata, hogy érthetővé és láthatóvá tegye azt, ami nem érthető, és nem látható, azonban ennek eléréséhez szükséges a miértek és hogyanok megfelelő körüljárása. Bár a jelenségvilág izgalmas, és látványos, a filmnek feladata lenne, hogy a jelenségvilág mögé engedjen bepillantást, a jelenségek mozgatórugóira mutasson rá. Lugossy többek között a gyapjaspillékről szóló Hernyók a pokolból alcímű filmet emelte ki, mint pozitív példát, mert érdekes, eseménydús, ugyanakkor választott tárgyán keresztül bemutatja az ökológiai egységet, azaz megmutatja a miérteket. Kormos Ildikó Méregkeverők című munkája viszont elment olyan menet közben felmerült kérdések mellett, melyekre figyelmet kellett vona fordítani.


Lugossy további kényes pontokra is rámutatott, például arra, hogy az összefüggések meglátásához rendszerint a megfelelő nézőpont megtalálása segít hozzá. A készítők sajátos szemlélete az, ami az egész filmet és annak világát koherenssé, összefüggővé teszi. Ennek a követelménynek például a Farkaslesen (a 2005-ös Nemzetközi Tudományos Filmszemle fődíjasa), a Gyapjaspille - Hernyók a pokolból, Lakatos Iván két filmje és Kocsis Tibor Időzített bombák című filmje feleltek meg, amik emiatt képesek rá, hogy valamit adjanak nézőiknek.

A filmek szerkezete szintén kényes téma, ami nem független a tárgyalt szemlélet fontosságától. Ebből a szempontból azok a filmek problémásak, amelyek képtelenek a saját céljuknak megfelelő formát megtalálni, és nem a saját gondolati vonalukat követik, hanem az eseményét. Az útifilmek gyakorta esnek ebbe a csapdába, és a Lugossy által leltárfilmnek nevezett alkotások is sablonosan, unalmasan veszik számba a témájukba tartozó tárgyakat, helyszíneket.

A zsűri: Simon Károly, Petróczy Sándor, Lugossy László

A következő lényegi kérdés az átélhetőség, hogy a film átjusson a néző „figyelmi vasfüggönyén”. A figyelem felkeltése mellett a figyelem fenntartására például a film elbeszélője képes, mert Lugossy szerint az ember az, akin keresztül a néző viszonyulni tud egy tudományos, ismereteket közvetítő filmhez. Ezen a területen az idei szemlén életműdíjat kapott György István jeleskedett, aki Búza Barna szobrászművész személyében ideális elbszélőre talált.

Simon Károly, a zsűri tagja az iparművészet körébe tartozó munkákat értékelte, és köszönte meg alkotóik fáradozását, külön háláját fejezte ki azoknak, akik a hazánkban létező, de elfeledett mesterségek bemutatását vállalták fel. Ilyen volt Magyar Tamás filmje a Suba Subával.

Petróczy Sándor, a Mozisok Országos Szövetségének elnöke egyszerű mércével ítélt: elalszik-e az adott filmen, vagy sem. A munkák jelentős része azért átment a rostán, ami azt is jelenti, hogy kár, hogy ezek a közönséghez nem jutnak el. Moziban a rövidebb filmeknek lenne esélye, amiket le lehet vetíteni játékfilmek kísérőfilmjeiként. Önállóan az ismeretterjesztő filmek nem életképesek, mert a mozik közönsége nagy ívben elkerüli őket. Pedig a Spektrumot, és a hozzá hasonló többi csatornát sokan nézik, viszont magyar filmek oda nem jutnak el.

A felszólalások utáni valódi párbeszéd kezdődött, Kocsis Tibot például beszámolt a közreműködésével készülő Talpalattnyi Zöld című műsorról, amit a Duna Tv sugároz, és a Farkaslesen-t és a Gyapjaspillét is leadták benne. A beszélgetéshez több rendező szólt hozzá, jelen volt még példáulTörök Zoltán, Mosonyi Szabolcs, a Gyapjaspille alkotója és az idén életműdíjat kapott György István.