- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?

Hatvan - hetven centivel voltam alacsonyabb mostani önmagamnál; pontosan akkora, mint az a gipsz-kisfiú, amelyik Németh Kálmán egyik szobájában áll. Álltam előtte, simogattam a fejét, méregettem "magunkat" - és, emlékszem, végtelenül büszke voltam rá, hogy pont olyan magas vagyok, mint ő... Emlékszem a puli kutyára, aki mindenkit beengedett, de ha Edit néni vagy Kálmán bácsi nem kísérte ki a vendéget, nem engedte ki a kapun... Szemüveges, fiúsra vágott hajú, komoly nagylány-óvodásként lóbáltam a lábam egy fal melletti széken, egy kéz benyúlt az asztal közepére, hogy elvegyen egy süteményt a tálcáról, Kálmán bácsi az ebédlőben az asztalfőn ült, körülötte és a szobában csupa felnőttek...

Tizenhat-tizenhét évesen, Kálmán bácsi halála után édesanyámmal meglátogattuk Edit nénit. Tél volt. Ült a kályha mellett, mondta: Kálmán építette a Kályhát, nagyon rossz, nem tartja a meleget. Mellette hamutartó, tele csikkel. Fecskét szívott...

Ha jól számolom, nagyjából három éve, azt hiszem, egy teljesen jelentéktelen pillanatban ezek a képek bukkantak elő. Nagyon messziről és nagyon mélyről.
Megtaláltak az emlékeim, utánuk mentem.

"...mondd, Kálmán bácsi? Gondoltad, hogy az a fiús hajú, szemüveges óvodás nagylány egyszer visszajön hozzád?" - ezt sokszor megkérdeztem tőle gondolatban az elmúlt két évben.

- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?

Nagyon sokat köszönhetünk a Magyar Történelmi Film Alapítványnak, tőlük kaptuk a legjelentősebb támogatást. A szűkös költségvetése ellenére Fót önkormányzata is hozzájárult a filmhez, és az anyagi támogatásokat tekintve végül, de nem utolsó sorban fontos megemlíteni Fábry Béla nevét. Ő Pest megye Közgyűlésének elnöke, aki saját keretét teljes összegben a filmnek adta. Ennek komoly gesztus értéke van annál is inkább, mert ismeretlenül kerestük meg őt.

Ez a "forintosított" támogatás. Van azonban egy nem forintosított része is a filmnek, ugyanis klasszikus gyártási hátterünk nem volt. Kulcsár Zsuzsa, Szilveszter Hajni és Burus Andris napi munkájuk mellett nem egyszer túlóráztak a filmért csak azért, hogy segítsenek a szervezésben. Fontosnak tartom megemlíteni az ő soha ki nem számolt munkájukat is. Természetesen rám is több stábtag szerepe hárult, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem.

- Mi tette emlékezetessé a forgatást?

Emlékezetes sztorik mindig vannak, de azt hiszem, ezek leginkább a stáb számára kellemes emlékek. Ami viszont számomra fontos: az a szeretet, ami ezt a munkát körülvette és átsegítette a legnagyobb nehézségeken is. A felelősség, hogy érzed a riportalanyaid és a stábod beléd vetett bizalmát és a biztonság, hogy bízol a stábodban épp úgy, mint a riportalanyodban.

- Fog-e segíteni Téged a filmtörvény a filmkészítésben?

Nem tudom. Majd kiderül.