És az utolsó mottó: "A szenvedést is meg lehet unni". Nicolaus Myslicki ezt mondta: "Szerintem ő szent volt, mégpedig azért, mert kiderült, hogy nem hisz Istenben, és mégis egész életét annak szentelte, hogy a többi ember hinni tudjon" A film egy szektavezetőről szól, aki paráznaságért kiközösíti a barátját, majd különös kapcsolatba kerül egy idős hölggyel, aki szerelemért cserébe megtanítja, hogy az ember hogyan jöhet rá álmában, hogy álmodik. A szektavezető álmaiban Istent keresi és rá is talál egy lakóház alagsorában - beszélgetésükből kiderül, hogy hősünk a bűnről sajátosan vélekedik, és ennek a vélelmének gyülekezeti tanításaiban, valamint személyes tanácsaiban hangot is ad. A gyülekezet többi, korrupt vezetője végül kiközösíti őt magát is, de ahogy a rendező mondta"Azt hiszem, nem hamis tanai miatt közösítették ki. És azt hiszem, nem a bűn, a tévedés tesz valakit álszentté, mert nem attól rossz egy gyümölcs, hogy kukacos, vagy piszkos. És biztos vagyok benne, hogy a korruptak közösítették ki. És mi a korrupció? Az a rossz gyümölcs. Ami ehetetlen és nem az egész közösség lelkét táplálja, hanem csak a férgekét."