Filmklubok, kert-, tető- és strandmozik, művelődési házak, közösségi- és rendezvényterek, múzeumok és galériák, cégek, iskolák, táborok és fesztiválok, és persze lakástulajdonosok jelentkezését várják az ország egész területéről. Ami előny: projektor, hangrendszer és legalább 20 fő kényelmes befogadására alkalmas helyszín. További infók és jelentkezés a következő címen: afoldminden@gmail.com.
A második vetítést Tapolcán, a VOKE Batsányi Művelődési Házban tartották, előtte egy pár nappal telefonon értük el a film rendezőjét:
Kostyál Márk a legutóbbi vetítésen / Fotó: Zámbó Csanád
Filmhu: Mit szóltál a teltházas Rooftop Cinema vetítéshez?
Kostyál Márk: Nagyon örültem neki, olyan mintha lett volna a filmnek egy második bemutatója. Sajnos nem tudtam ott lenni, de a színészek is azt mondták, hogy eszelősen jó volt a hangulat.
Filmhu: Milyenek voltak a reakciók a februári bemutató idején?
K.M.: Akkor nem voltam közvetlen kapcsolatban a közönséggel. Zavarbaejtően jó kritikákat kapott a film, nagyon örültem. Azóta folyamatosan érkeznek hozzám levelek a nézőktől és a szakmától is. Mindenki azt kérdezi, hogy hol van a film, miért nincsen műsoron, miért nem lehet róla semmit se hallani. Ezzel a Rooftop Cinemás bemutatóval bízom benne, hogy egy a film végre eljut oda ahol lennie kell és ahova eredetileg szántuk, a közönségnek számára.
Filmhu: Mikor döntöttetek az alternatív terjesztés mellett?
K.M.: Az igazság az, hogy a film moziforgalmazása nagyon sok kérdést, sok kívánnivaló hagyott maga után. A tetőn lévő vetítésnek hála, újra beszélnek róla, ezért is pont jókor indul ez az alternatív turné. Labáth Viktor a tökéletes ember erre a feladatra, nagyon szereti a mozit, szívén viseli a sztorit, és jó végre azt tapasztalni, hogy milyen amikor a forgalmazónak ugyanolyan fontos a film, mint nekünk, az alkotóknak.
Fotó: Zámbó Csanád
Filmhu: Hogyan zajlik majd a forgalmazás?
K.M.: Magában a helyszínkeresésben én nem veszek részt tevékenyen, Viktor jobban érti ezt mint én, de minden támogatást megadok neki. Azt érzem, hogy nem kell feltétlenül beleszólnom a szervezésbe, bízom abban, hogy minél több emberhez eljut a film, és magyar fesztiválokon is szerepelni fog.
Filmhu: Most min dolgozol?
K.M.: Reklámokat forgatok, egyiket a másik után, és közben van 2-3 olyan téma amin agyalok, és van egy konkrét forgatókönyv amin már két hónapja dolgozunk a Lovas Balázzsal és a Lengyel Balázzsal.
Filmhu: Ez is műfaji film lesz?
K.M.: Hát amennyire a Kojot volt, bár annak is sok eleme volt, nem csak a western. Ez is egy fajsúlyos, férfias mozi, ami régóta kikivánkozik belőlem, de van mellette más tervem is. Pont az a helyzet, hogy fogalmam sincs mit hoz a jövő.
Fotó: Kocsis Flóra
Filmhu: Nem sokan mondhatják el magukról, hogy az első nagyjátékfilmjükkel a fentet és a lentet is megtapasztalják.
K.M.: Ráadásul egyszerre történik minden. Miután láttam az első hét nézettségi adatait, egyáltalán nem voltam levert, mert nem vártam mást, ahhoz képest viszont elképesztőek voltak a szakmabeli reakciók. A második film talán sokkal nagyobb stressz lesz, mint az első volt. Az elsőt a saját hangom szerint csináltam, és ezt akarom követni. Olyan zsigeri érzésekből dolgozni, ami az enyém és amire egyébként kapacitál engem nem csak a szakma, hanem a mindenkori nézői lelkesedés és vélemények. Ezután megyek most is.
Filmhu: Te is elmész majd a közönségtalálkozókra és vetítésekre?
K.M.: Természetesen igen, elképesztő öröm a közönséggel beszélgetni, a legszebb része a film utógondozásának. Ebben a tekintetben jó zenésznek lenni, mert miután felvettél egy albumot, utána elmész koncertezni és ott van minden az arcokban. Azért is megyek szívesen, mert közönségtalálkozó eddig elenyészve volt. Olyan filmet írtunk, olyat csináltunk, ami ezer szállal kötődik a magyar emberekhez, nekik szól. Pont egy olyan dolgot jár körbe, ami egyre inkább benne van a levegőben.
