A film második részének (Visszatérések) egyik szálaként a rendezőnő elkíséri Fejtőt Nagykanizsára, az író szülővárosába. Lírai képek következnek: Spitzer és Fejtő valcert járnak a lepusztult kanizsai bálteremben. Minden megváltozott, de minden felidézhető. Fejtő szerencsés, van viszonyítási alapja - Spitzernek nincs. A rendezőnő a saját családfakutatásának megpróbáltatásain keresztül mutatja meg, milyen identitáskrízisen megy keresztül az, aki váratlanul szembesül származásával.

Az Ami megmaradt belőle... rendkívül személyes hangvételű film, mégis általános problémákat feszeget: ismerheti-e önmagát az, aki nem ismeri a családja múltját? Aki pedig megismeri azt, ugyanaz marad-e, mint azelőtt volt?  A dokumentumfilm happy enddel zárul: Spitzer Barbara váratlanul rátalál egy még élő, szegedi rokonára, a másod-unokatestvérére. Aki keres, az talál, tartja a mondás. Ez nem minden esetben van így, de jelen esetben a kereső  önmagát is megtalálta. A film itt ér véget.