Az első alkalommal megrendezett CINEGE (Cinema New Generation) fesztiválon négy ország egyeteme vett részt: Szlovákiából a Pozsonyi Előadóművészeti Akadémia (The Academy of Performing Arts in Bratislava – VŠMU), Romániából a bukaresti „I.L. Caragiale” Színház- és Filmművészeti Nemzeti Egyetem (National University of Theatre and Film „I.L. Caragiale” – UNATC), Olaszországból a római Centro Sperimentale di Cinematografia – (CSC) és a szervező magyar fél, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE). Minden résztvevő egyetem hat filmmel érkezett. A vetítések mellett workshopok, kerekasztal-beszélgetések és szakmai előadások várták az érdeklődőket. Ezek között szerepelt Koltai Lajos, Susas Monat azonos című regényén alapuló Este című 2007-es filmje, és azt követő masterclass.
Kép az Este című filmből
A film egy idős nő, Ann Lord (Vanessa Redgrave) történetét követi, aki haldokló ágyában visszaemlékszik fiatalkori életére és a sorsfordító eseményekre, amelyek formálták őt. A múltban Ann (Claire Danes) barátnője, Lila Wittenborn (az 1950-es években: Mamie Gummer, jelenben: Meryl Streep) esküvőjén újra találkozik régi barátjával, a mennyasszony bátyjával, Buddy Wittenbornnal (Hugh Dancy), és megismerkedik a Wittenborn család köreiben régóta mozgó Harris Ardennel (Patrick Wilson). Kettejük rövid, de mély kapcsolata örökre meghatározza életét. A film finoman szövi össze a jelen és a múlt pillanatait, bemutatva a szeretet, a veszteség és a megbánás érzését, miközben olyan további színészeket is láthatunk, mint Toni Collette és Natasha Richardson, Ann lányai szerepében, valamint Glenn Close-t, aki Buddy édesanyját alakítja.
Koltait Somossy Barbara kérdezte, aki 2023-ban végzett az osztályában filmrendező- és filmoperatőr művész mesterszakon, és Takarásban című filmjével a Cinege fesztivál egyik blokkjában is jelen volt. A színpadra előkészített székek végül üresen maradtak: a főszereplők a közvetlenség jegyében inkább a nézőtér elé álltak, és onnan folytatták a beszélgetést.
Koltai a masterclass során felidézte, hogyan találta meg a szereplőket, köztük Mamie Gummert, aki Lila fiatalkori alakját formálta meg. „New Yorkban próbáltunk, és amikor Mamie belépett és játszani kezdett, rögtön éreztem, hogy ő lesz az. Kimentem a stábhoz, és azt mondtam: 'Gyerekek, hát itt van, ez a lány az.' Erre ők: 'Igen, igen, hiszen ő Meryl Streep lánya.' Én meg: 'Ne szórakozzatok már, azt mondtátok, délután ötre jön!'” – emlékezett nevetve.
A stáb ezután megfogalmazta, hogy jó lenne Meryl Streepet is megnyerni, ami végül váratlanul egyszerűen történt. Mivel a produkció sminkese, J. Roy Helland Streep állandó munkatársa volt, ő tette le elé a forgatókönyvet a sminktükörnél, hozzátéve, hogy a saját lánya karakterének meghosszabbítását kellene eljátszania. „Egy terepszemlén kaptam a telefont, hogy megvan Meryl Streep. Majdnem elájultam.” A történet tanulságaként Koltai hozzátette: „Sokszor könnyebb ilyen keretek között kapcsolódni, mint ügynökökön keresztül intézkedni.”
A közös munka első próbáját is felidézte. Meryl Streep istenien játszotta el a jelenetet, de Koltai rendezőként úgy érezte, mégiscsak oda kell mennie hozzá. „Mondtam neki: 'Meryl, ez gyönyörű volt, de hadd kérjek valamit.' És amit válaszolt, azt minden színésznek meg kell jegyezni: 'Értem, amit kérsz. Megpróbálom. És köszönöm szépen.'”
A beszélgetés során Koltai azt a jelenetet is felelevenítette, amikor Streep a kórházi ágyban fekvő barátnőjénél tesz látogatást. Úgy érezték, sehogyan sem tudják megcsinálni. „De aztán jött Meryl Streep, és egyetlen mozdulattal, a szemüvegének levételével bontotta le a két ember közötti falat. Ettől működött. Onnantól nem egy beteg és egy egészséges ember beszélgetett, hanem két régi barát.”
Kép az Este című filmből
Koltai szerint „egészen különleges erőt ad a filmnek, amikor valódi vérvonal jelenik meg benne.” Ráadásul nem csak az említett Mamie Gummer–Meryl Streep kapcsolat képviseli ezt a fajta intimitást a történetben. Ott van például Vanessa Redgrave is, akivel Koltai a szállodájában próbált, beszélgetett, és aki egyszer csak azzal a kéréssel fordult hozzá: „Lajos, annyira szeretném, ha megengednéd, hogy Natasha legyen az egyik lányom a filmben. Olyan nagyon szeretnék vele együtt játszani. Húsz perc alatt itt tud lenni, ha megengeded.”
Koltai felidézte, hogy valóban húsz perc múlva már ott állt előttük Natasha Richardson. A próbán remek volt a hangulat, beszélgettek, ismerkedtek, és Natasha egy ponton az édesanyjához fordulva azt kérdezte tőle: „Anya, emlékszel, mit mondtam neked mindig, amikor elmentél otthonról?” Hiszen Vanessa estéről estére útnak indult – színházba, találkozókra, néha tüntetni –, és Natasha ilyenkor rendszeresen utána szólt: „I want you back now (Szükségem van rád, ne menj el.).”
Koltait annyira megérintette ez a mondat, hogy megkérdezte, beemelheti -e a filmbe. Ezután egyeztetett a forgatókönyvíróval, Michael Cunninghammel – aki többek között Az órákat is írta –, és Koltai szerint „Cunningham készségesen beleegyezett, mindenben partnernek bizonyult.” Így született meg az a közös jelenet, amelyben Natasha Richardson karaktere este bemegy az édesanyjához, lehajol hozzá, és kimondja azt a bizonyos mondatot: „I want you back now.” A jelenet különleges szépségét Koltai szerint az adja, hogy a néző sosem tudhatja meg bizonyosan, Vanessa Redgrave karaktere hallja-e még a szavakat, vagy már álomba merült.
A stúdió elnöke egy ponton azt mondta Koltainak, hogy most már mindenki megvan, „szerezd meg Glenn Close-t is.” Koltai felidézte, hogy Glenn Close régi barátja: még a kilencvenes évek elején forgatták együtt Szabó Istvánnal a Találkozás Vénusszal című filmet, amelynek az amerikai színésznő volt a főszereplője. „Felhívtam telefonon, de először vonakodott” – mesélte. „Azt mondta, a lánya Londonban van, el kell mennie hozzá. Meg hát nagyon kicsi a szerep. 'Tudod, mit szeretnék játszani? Azt, amit Meryl.'”
Koltai azonban nem tágított, és elmagyarázta, miért tartja elengedhetetlennek, hogy ő játssza el a szerepet. „Mondtam neki, hogy bár a szerep kicsi, ez mégis olyan feladat, amelyet kevesen képesek hitelesen megoldani. Például az a jelenet, amikor megtudja, hogy a fia meghalt – azt nagyon kevesen tudják úgy eljátszani, ahogy kell.”
A rendező tudta, hogy ez az a fajta jelenet, amelyet igazán csak egyszer lehet megcsinálni. „Glenn mondta is nekem: 'Hagyjál, kezdjük el egyből, tudjuk, mi a helyzet, hadd csináljam.' És akkor kijött belőle. Ez egyszer jön ki az emberből ilyen felsőfokon, amikor tényleg megbomlik. Másodszorra az már csak foltozás lenne.”
Glenn Close az Este című filmben
Hugh Dancy ebből a szempontból nagyon hasonló volt: „Ő rendszeresen azt kérte tőlem, hogy ne mondjak neki semmit. Az ilyen kaliberű színészeknél különösen fontos, hogy megtaláld, mikor mész oda hozzájuk, hogyan közelíted meg őket, mikor fogod meg a karjukat, húzod oldalra, vagy mondasz valamit halkan a fülükbe. Ezt mindig ki kell találni.”
„Tudták, hogy Dancy karakterével mélyre kell mennünk, és az volt a gyönyörű, hogy olyan mélyre merült, hogy már kérni sem mertem tőle semmit.” A stúdió eredetileg egyáltalán nem akarta őt, a szerepre felállított listán a 31. helyen szerepelt. „Aztán annyira akarta ezt a szerepet, annyira mélyre ment, hogy amikor megnéztük egy jelenetben, a két producer mögöttem sírni kezdett – aztán én is.”
„Dancy ugyanakkor egy rettentően nehezen megközelíthető figura, nem szereti, ha satuba teszik, ha valaki túlságosan kézben akarja tartani. Ezzel szemben ott volt például Natasha Richardson, aki mindig érezte, hogy a két testvér közül az ő szerepe jóval kisebb.” Koltai úgy emlékezett, folyton látszott rajta, hogy foglalkozni kell vele, támogatni kell. „Tudtam, hogy egyedül érzi magát, és rosszul, mert övé a kisebb szerep.” Ezért mindig utána ment, és minden apróságban segítette, elmagyarázva például, miért fontos akkor is, ha éppen három méterrel hátrébb áll, vagy az, ahogy belép egy ajtón.
Natasha Richardson később így nyilatkozott róla: „Lajos soha nem hagyott minket magunkra. Mindig ugyanazt a levegőt szívta, amit mi.” Koltai ehhez kapcsolódva elmondta, hogy ő valóban nem monitor mögül dolgozik, mint ma már szinte mindenki: „Én a színészt nézem, velük vagyok.” Persze előfordul, hogy azt mondják neki, menjen arrébb, útban van, vagy épp nem szeretnék látni őt egy jelenetnél. „Ilyenkor meg kell találni a saját helyedet – de az biztos, hogy ez nem a monitor mellett van.”
Kép az Este című filmből
Somossy Barbara ekkor megemlítette, hogy a film DVD-kiadásának extrái között szerepel egy jelenet, amelyben Koltai szó szerint együtt ázik a színészekkel a forgatáson. A rendező felidézte, hogy ebben a jelenetben két egykori szerelmes találkozik hosszú idő után, és ő teljesen biztos volt benne, hogy ezt esőben szeretné felvenni. „Minden magyar filmben oldalról esik az eső, mert az esőgépek olyanok. Itt viszont tűzoltóautóból lőtték 30 méter magasból a vizet, onnan pedig már csak egyenesen tud visszaesni. Gyönyörű lett. Így kell esnie az esőnek.”
Koltai szerint ilyenkor nincs lehetőség arra, hogy védett helyre vonuljon. „Bemehettem volna a kapu alá a monitort nézni, de ilyenkor nem lehet otthagyni a színészt. Életemben nem áztam még el így. De ők pontosan tudják, hogy ott vagyok velük. Borzasztóan tudják.”
Claire Danes úgy nyilatkozott róla, hogy „Lajos soha nem felejti el megköszönni nekünk.” Koltai szerint ez egy másik nagyon fontos dolog, amit rengeteg amerikai rendező el szokott felejteni. „Azt mondják, 'cut', és már mennek is ebédelni. Pedig rendkívül sokat számít, hogyan zajlik ez az egész.” Koltai mániákusan jelen van a színészeinél: „Közel kell kerülnünk egymáshoz, és ehhez elsősorban hit kell. Hinni kell a másikban.”
Az operatőr-rendező egy történettel is illusztrálta ezt: a forgatás időszaka alatt egyszer Vanessa Redgrave jött vele szembe a kikötőben. Megörültek egymásnak, majd a színésznő hirtelen megkérdezte tőle: „Te most boldog vagy? Azért kérdezem, mert elég nagy színésznő vagyok ahhoz, hogy ezt a szerepet százféleképpen eljátsszam. De én csak azt csinálom, amit te kérsz tőlem. Mert szeretem az anyagot, amit csinálunk, és hiszek benne – és benned is. Szóval ha te most azt mondod, hogy boldogan mész haza, akkor én is.” Koltai szerint ez a lényege ennek a fajta együttlétnek: a közös hit. „Ez a legszebb dolog, amit valaha színésznő mondott nekem.”
A vetítés és a mesterkurzus a CINEGE Nemzetközi Egyetemi Filmfesztivál keretében zajlott, 2025. november 15-én.
