AniFest 4.

A Paprika sajátossága, hogy nagyon kell rá figyelni, mert olyan tempót diktál, ahol nincs idő pihenésre. A jó hír, hogy nagyon is lehet rá figyelni, mert olyan furmányosan van megszerkesztve, hogy az első másodpercben berántja a gyanútlan nézőt, és nem is engedi el egészen a vége főcímig. A videóklipek pontos és hatásos eszköztárát felhasználó színes, szélesvásznú szupertrip észrevétlenül emel be az anime-keresztapa flash-es világába, s máris nyakig ülünk az álmosfilmben. Túl az álommal „rokon műfaj” nagymesterei előtt történő kötelező tiszteletkörön, ahol a Tarzan, a Római vakáció és a Félelem és reszketés Las Vegasban filmtörténeti pillanatai idéződnek, máris az ötödik sebességre kapcsoltunk. A jövő Tokiójának hipermodern kutatóintézetéből elrabolnak egy álomolvasó gépet. A pszichoterápiában hasznosnak ígérkező kis ketyere azonban éppoly veszélyes, mint amennyire áldásos. A DC-mini nemcsak olvas, hanem ír is: átírja az álmokat. A kollektív rémálomból pedig egy ponton túl egyáltalán nem lehet felébredni. És terjed az álom, mint a kór. A szembenálló felek: az álmok védelmezői és a valóságmentő csapat. Utóbbiban egy nyugdíjkorhatár szélén álló professzor, egy bálnamérető gyereklelkű zseni, egy rémálmoktól szenvedő nyomozó meg egy gyakorlatias tudósnő. Szerencsére mindenki egy szuperhős Én-ről álmodik, s van, akinek ez meg is adatik. Hogy ki kicsoda, teljesen kiszámíthatatlan, hogy éppen valós vagy képzelt szörnyek erednek a nyomodba, igazi talány, de hogy a végén ki győz, az sejthető. Azért megéri kivárni!