{related-7-kapcsolodo-cikk}
Filmhu: Milyen fázisban van jelenleg a Predators?
A.N.: Egy vagy másfél hónapon belül fogjuk befejezni a vágást. Elég ígéretes az anyag, szerintem tetszeni fog az igazi Predátor-rajongóknak - nem az AvP-filmek, hanem az eredeti rajongóinak.
Filmhu: A történet hogyan viszonyul ehhez a klasszikus Predátor-filmhez? Eleinte még azt is lehetett hallani, hogy reboot lesz. Ebből mi igaz?
A.N.: Semmi. Nem is tudom igazán, mit jelent ez a reboot szó. Ez nem egy újrafeldolgozás, az eredeti az az eredeti, ez pedig egy teljesen más film.
Ez nem egy újrafeldolgozás - Rodriguez a Predators forgatásán
Filmhu: Már az Elhagyott szobá-ban és a Szállítmány-ban is nagy nevekkel dolgozhattál, itt talán még erősebb a szereplőgárda. Sikerült már megszoknod, hogy világsztárokkal dolgozhatsz?
A.N.: Az ember mindig izgul az elején, aztán elkezdesz dolgozni, és a munka során ez lassan eltűnik, főleg ha olyan emberek a partnereid, akiket tisztelsz. Az egyáltalán nem izgat, hogy valaki híres-e, inkább az a fontos, hogy rajongó vagyok-e, és szerencsére ezeknek a színészeknek kivétel nélkül rajongója voltam már korábban is. Abból a szempontból érzek csak stresszt, hogy nem akarom, hogy csalódjanak bennem.
Filmhu: És a stúdió részéről mekkora a nyomás? A Predators költségvetése, ha jól tudom, dupla akkora, mint A szállítmány-é volt. Lehet érzékelni, hogy ez már egy más kaliber?
A.N.: Nekem igazából csak azért más ez a film, mint a korábbiak, mert eddig nem volt szükségem számítógépes trükkökre, ilyen szintű effekt-filmben tehát még nem dolgoztam. Különben nem szoktam érezni, hogy mennyi a költségvetés. Ha belegondolnék, lehet, hogy megijednék.
Ha belegondolnék, lehet, hogy megijednék
(Adrien Brody és Oleg Taktarov a Predators forgatásán)
Filmhu: Jó tudom, hogy Robert Rodriguez a Kontroll és nem a két hollywoodi filmed miatt döntött melletted?
A.N.: Elsősorban a Kontroll miatt, igen.
Filmhu: Elmondta, hogy mi fogta meg őt benne?
A.N.: Az, ahogy a színészekkel dolgoztam, hogy irányítani tudtam őket egy helyszínen belül.
Filmhu: Milyen elvárásai voltak veled szemben?
A.N.: Hogy ne basszam el.
Filmhu: Mennyire kötötte meg a kezed?
A.N.: A Kontroll óta nem élveztem olyan szabadságot, mint ezen a filmen.
Filmhu: Milyen gyakran látogatta a forgatást?
A.N.: Nagyjából kéthetente egyszer jött ki, és akkor is csak udvariasságból, kedvességből, nem feltétlenül azért, hogy kontrolláljon. Nem volt olyan, hogy helyettem akart volna rendezni. Ugyanez a helyzet most az utómunka során is. Vágom a filmet és hetente egyszer megmutatom neki, hogy eddig mit csináltunk. Volt olyan, hogy egyszer azt mondta, nagyon jó, és volt, hogy elmondta, másképp közelítené meg az adott snittet. Meghallgatom a véleményét és javítok rajta, ha egyetértek.
Ahogy a színészekkel dolgoztam, hogy irányítani tudtam őket
(Antal Nimród a Kontroll forgatásán)
Filmhu: Anno amikor kiválasztott téged, mint rendezőt, volt operatőr-jelöltje is?
A.N.: Nem, én kijelentettem a legeslegelején, hogy Pados Gyulát szeretném, és úgy is lett. Általában a rendezőnek nem kell engedélyt kérnie, hogy milyen operatőrt akar.
Filmhu: Ezek szerint Andrzej Sekulát is te választottad az előző filmjeidnél?
A.N.: Igen, én 23 éves korom óta mindig azzal az operatőrrel dolgoztam, akivel akartam.
Filmhu: Pados Gyulán kívül is vannak még a stábban magyarok?
A.N.: Több magyar származású ember volt a stábban, sőt az egyik világosító echte magyar volt, de ő csak pár napig dolgozott velünk.
Kijelentettem a legeslegelején, hogy Pados Gyulát szeretném
(Antal Nimród és Pados Gyula a Kontroll forgatásán)
{related-9-interju}
Filmhu: Az Elhagyott szoba kapcsán azt nyilatkoztad, hogy javasolhattál a forgatókönyvben is változtatásokat. A szállítmány-nál is volt valami beleszólásod a történetbe?
A.N.: Ott még inkább. Voltak olyan karakterek, akiket kivágtam, de a konkrétumokra így, három év múltán már nem emlékszem igazán.
Filmhu: De abban gondolom van szereped, hogy a film expozíciója, amikor a karaktereket bemutatod, sokkal lassabb és részletesebb, mint általában az amerikai akciófilmekben megszokott?
A.N.: Lényegében igen.
Filmhu: Az Elhagyott szobá-ról és A szállítmány-ról több kritikusnak is az volt a véleménye, hogy olyan, mintha a '80-as években készült volna. Oldschool, de abszolút jó értelemben. Ez mennyire tudatos?
A.N.: Nem hiszem, hogy az. Ezek véletlenül pont olyan filmek, mint amelyek a '80-as években populárisak voltak, de nem törekszem arra, hogy minden egyes könyvnek ilyen hangulatot adjak. És persze nem én írtam egyiket se, így eléggé meg volt kötve a kezem, abban a tekintetben, hogy mennyire tudom magam belerakni.
Filmhu: A Predators-nak nem lesz hasonló, 80-as évekbeli retro-hangulata?
A.N.: Nem, sőt szerintem ez egy nagyon újszerű film lesz. Nyilván persze a Predátor egy '80-as évekbeli rém, a nézők, ha akarják, ha nem, valamennyire ehhez a korszakhoz kötik, de mi nem igyekeztünk '80-as évek hangulatot kreálni.
Véletlenül pont olyan filmek, mint amelyek a '80-as években populárisak voltak
(Antal Nimród és Kate Beckinsale az Elhagyott szoba forgatásán)
Filmhu: A szinopszis alapján (a Predátorok elrabolnak egy tucatnyi földi elit harcost, hogy aztán a saját bolygójukon vadásszanak rájuk) ez egy tömény akciófilm lesz. Jut idő a karakterekre is?
A.N.: Jut, sőt nagyon jó karakterek vannak benne, ahogy szerintem már az eredeti filmben is voltak, a rajongókban elég keményen meg is maradtak ezek a nevek. A Predátor-ban odafigyeltek rá, hogy annak ellenére, hogy akció sci-firől van szó, megszeresd a karaktereket, és ez nekünk is fontos volt.
Filmhu: Eddigi filmjeid többnyire zárt térben játszódtak, mint a Kontroll vagy az Elhagyott szoba, de legalábbis erősen klausztrofóbikus hangulatuk volt.
A.N.: A Predators-ra ez nem annyira jellemző, bár itt is van két belső helyszín, ahol megvan a klausztrofóbiás hangulat, de inkább a dzsungelben vagyunk, ugyanúgy, mint az eredeti filmben.
Filmhu: Milyen lesz a képi világa?
A.N.: Gyönyörű. Pados Gyula olyan baromi tehetséges, hogy az ijesztő. Nagyon szép munkát végzett.
Meg voltak elégedve mind a két filmmel, amit csináltam nekik
Filmhu: Nem olyan régen állítólag szóba került a neved a Pókember-reboot kapcsán. Ez mennyire volt komoly?
(Mielőtt válaszolna, pár mondat erejéig átadja a telefont producerének, Robert Rodrigueznek, aki lelkesen méltatja Nimród munkáját, bókol nekünk, magyaroknak, amiért ilyen tehetségeink vannak, arra a kérdésre pedig, hogy hogy tetszik neki a leforgatott anyag, azt válaszolja, hogy „amazing” (lenyűgöző), ahogy az már szerinte az első forgatási nap után is látszott.)
A.N.: A Sony-val nagyon jó kapcsolatom volt, nagyon meg voltak elégedve mind a két filmmel, amit csináltam nekik… és ennyit mondanék erről.
Filmhu: De elméletben, ha lenne ilyen felkérés, azért vállalnád, nem?
A.N.: Igazság szerint arra vágyom, hogy azt a büszkeséget, amit az első filmem, azaz a Kontroll iránt érezek, ismét érezhessem. Az volt a tervem, hogy kijövök Amerikába, és ugyanúgy, mint a Kontroll-nál, egy saját ötletet írok, és azt forgatom le. Ez volt az álmom. Az élet nem így akarta, viszont sokat, rengeteget tanultam, nagyon nagy lehetőségeket kaptam, sokat tudtam gyakorolni, klassz volt rengeteg tehetséges színésszel és stábtaggal dolgozni. Mindenképpen hálás vagyok azért, hogy el tudtam ezt a három filmet készíteni. Hálás vagyok, hogy ezek az emberek megadták a lehetőséget, hogy elkészítsem ezeket a filmeket, de nekem az álmom és a vágyam, hogy visszatérjek a saját ötletekhez. Ehhez hozzátenném azt is, hogy van két gyerekem, egy négyéves és egy kétéves kisfiam, és az a luxus, amit a Kontoll forgatása alatt élveztem, hogy kilenc hónapig nem dolgoztam, és hogy voltak barátok, akikhez fordulhattam, ha éhes voltam, már nincs meg. Ilyen lehetőségem már sajnos nincs. Ezek a filmek munkák. Tudok gyakorolni és pénzt keresni velük, de nem ugyanaz a motiváció van mögöttük, mint a Kontroll mögött. De semmiképp sem akarom, hogy ez úgy hangozzon, hogy én leszarom ezeket a filmeket, mert nem erről van szó! Apait-anyait beleteszek mindenbe, és nyilván mindig azt akarom, hogy ha az emberek megnézik, azt mondják, hogy „hú, ez volt a legjobb dolog, amit valaha láttam”. De az, ami a Kontroll volt, nagyon-nagyon más, mint ezek a filmek, és én ahhoz szeretnék visszatérni.
Ezek a filmek munkák - Antal Nimród az Elhagyott szoba forgatásán
Filmhu: Látsz erre esélyt a közeljövőben? Mondjuk, ha a Predators nagy siker lesz?
A.N.: Mielőtt belevágtunk volna, a Kontroll-nak sem volt túl sok esélye rá, hogy elkészüljön, mégis megcsináltuk. Nem hiszem, hogy most kevesebb lehetőség lenne ismét megpróbálni.
{related-11-filmkritika-}
Filmhu: Vannak megfilmesítésre váró, kész forgatókönyveid?
A.N.: Eddig két könyvet írtam, ami készen van. Úgy van kész, hogy 100 oldal, nem úgy, hogy most azonnal nekiindulhatnék forgatni. Van struktúrája, megvannak a karakterek és a párbeszédek, de nincsen kifinomulva, még nem tart ott, hogy egyből nekiállhatnék forgatni. De ha odajön hozzám valaki, hogy „Na, mit akarsz csinálni?”, akkor tudok neki adni valamit.
Filmhu: A témáról vagy a műfajról lehet valamit tudni?
A.N.: Az egyik egy bicikliversenyről szól, de inkább nem mondok többet, mert túl sokat eladnék vele.
Filmhu: Van egy magyar filmterved is, arról azért elárulsz valamit?
A.N.: Az egy szarvasgombás filmterv, ami két szarvasgomba-vadászról szól. Van egy drága barátom Magyarországon, Suda Ákos, aki többek közt gombászattal is foglalkozik, ő egyszer egy kocsmában beszélt nekem a gombászatról, és olyan fantasztikusan izgalmasnak tartottam, hogy kitaláltam egy világot köré. De ez egy krimi, egy nagyon izgalmas krimi.
Nem lehet egyetlen zsákba beledobni
(Matt Dillon és Antal Nimród A szállítmány forgatásán)
Filmhu: Ha jól sejtem, ez sem hagyományos műfaji film lenne.
A.N.: A saját filmjeimben mindenképpen szeretnék valami zsánerhibridet összehozni. Szeretem azt, amikor egy film többfajta hangulatot is tartalmaz magán belül, és nem lehet egyetlen zsákba beledobni. Azt hiszem, a Kontroll-ban is sikerült megcsavarni a műfajokat, és ezt folytatnám.
Filmhu: A Predatorsban is törekedsz erre?
A.N.:. A Predátor egy elég konkrét atmoszférát és hangulatot kreált eredetileg, inkább ahhoz próbáltunk hűségesek maradni. Van benne humor, lehet röhögni néhány jeleneten, de általában a vadászatról szól, és az izgalomról, ami azzal jár, mind a vadász, mind a zsákmány részéről.
Filmhu: Végeredményben mi az, amit te, a magyar filmes háttereddel, máshogy látsz vagy csinálsz, mint mondjuk egy olyan rendező, aki szintén Amerikában született, de ott is tanult meg rendezni? Mit adott neked a magyar képzés?
A.N.: Nagyon sokat jelent, hogy Magyarországon tanultam. Kezdve azzal, hogy Báron György a főiskolán rengeteg filmet levetített nekünk. Egy olyan hatalmas filmtörténeti múlthoz tudtam kapcsolódni, amelyet addig nem ismertem. Azok az európai filmek, amiket én Magyarországon láttam először, akkor, abban az életkorban, iszonyúan befolyásoltak. A főiskola sokat adott, de inkább azoktól tanultam, akikkel együtt dolgoztam, az ottani színészektől, operatőröktől, vágóktól. Például Király Istvántól, aki Magyarországon az egyik, ha nem a legnagyobb vágó. Nagyon nagy türelemmel és szeretettel közelített meg engem, de ugyanezt mondhatnám Pados Gyuláról is, vagy a színészekről. Emlékszem például az első vizsgafilmem forgatására, amelyben az akkori osztálytársam, Szotyori Richárd volt a főszereplő. Kint voltunk Dunakeszin, hideg volt, és nem jutott eszembe, hogy dobjak rá egy kabátot. 18 éves voltam, életem első vagy második forgatásán, azt se tudtam, hogy mit csinálok. És akkor Szőke András odalépett hozzám, hogy „Öreg, figyelj már oda a színészedre”. Szóval: Pados Gyula, Király István, Szőke András és még tudnám folytatni... Nagyon sok embertől nagyon sok mindent tanultam Magyarországon.
A Predators elég konkrét atmoszférát és hangulatot kreált eredetileg
(Pados Gyula a Kontroll forgatásán)
Filmhu: Ahhoz viszont, hogy ezt hasznosítani tudd Amerikában, gondolom az is kellett, hogy ott születtél, tehát abban a kultúrában is otthon vagy.
A.N.: Magyarországon is sikerült a Kontroll-t átvinni, pedig nem ott születtem, és az a film szerintem Amerikában is ugyanúgy aktuális. Mindegy, hol születik az ember. A nagy rendezők közül, akik Hollywoodban sikeressé váltak, csomóan külföldiek voltak. Nyilván a nyelv ismerete rengeteget segít, és a papírok (munkavízum és hasonlók) miatt is praktikus. De van kábé 20 millió itt született fiatalember, aki szeretne rendezni, és nem rendez.
Filmhu: Valami oka azért csak van, hogy sok fiatal magyar rendező közül te vagy az, akinek úgy néz ki, hogy sikerül befutnia Hollywoodban.
A.N.: Kérdés, hogy más magyar rendező akar-e Amerikában dolgozni. Van egy kortársam, akit én iszonyúan tisztelek, Mundruczó Kornél, nem hiszem, hogy ő például akarna. De Csupó Gábornak például sikerült, ő is forgatott két filmet. Nem láttam A nyomozó-t, de hallottam, hogy az is egy remek film, Dyga Zsombor is egy kőkemény csávó, sok rendező van, aki keményen dolgozik. Nekem szerencsém is volt.
Filmhu: De ha ezek a rendezők szeretnének Amerikában dolgozni, akkor szerinted lenne esélyük rá?
A.N.: Azt gondolom, hogy ha az ember nagyon akar valamit, és minden energiát belefektet, akkor össze lehet hozni, de nyilván szerencse is kell. Meg kell kreálni a saját szerencsénket.
De az, ami a Kontroll volt, nagyon-nagyon más
(László Zsolt, Mihályfi Balázs és Antal Nimród a Kontroll forgatásán)
A.N.: Vannak, de most nagyon dolgozik az bennem, hogy visszakerüljek a saját ötleteimhez, és ezt fogom megpróbálni. Hozzá teszem, ezt próbálom öt éve megcsinálni, nem biztos, hogy most fog sikerülni, de megint érzek egy lendületet magamban, hogy csináljak valami frankót.
Filmhu: Nincs meg a veszélye annak, hogy ha visszajössz Magyarországra vagy elkezdesz egy saját projektet, akkor kikerül a neved a körforgásból, és nem fogsz mondjuk a Pókember producerének eszébe jutni?
A.N.: Ha az a kérdés, hogy félek-e attól, hogy egyszer ki fog fogyni a munka, akkor persze, hogy félek. Mindenki azt szeretné, hogy amikor egy szerencsés helyzetben van, tartson ki a szerencséje. Szeretnék abban reménykedni, hogy ha Amerikában akarok dolgozni, akkor tudok erre lehetőségeket kreálni magamnak, ha pedig Budapesten vagy Magyarországon forgatnék, akkor ott is meg tudom teremteni a feltételeit.
Filmhu: Nem hiányzik a kliprendezés?
A.N.: De igen, nagyon.
Filmhu: Kivel dolgoznál szívesen?
A.N.: Quimby.
Filmhu: És az amerikai vagy külföldi zenészek közül?
A.N.: Quimby.
Filmhu: Nem kaptál mostanában semmilyen felkérést kliprendezésre?
A.N.: Nem, itt nem ismernek úgy engem. Amikor megérkeztem, hoztam egy döntést, hogy mindenképpen játékfilmmel fogok próbálkozni. Ugyanannyi erőt és energiát kell belefektetni abba is, hogy reklámokat készíts. Itt befutni, mint reklámrendező kábé ugyanolyan nehéz, mint befutni, mint filmrendező, nekem pedig a játékfilm a szenvedélyem és inkább abba fektetem bele az erőket. De ez nem jelenti, hogy nem csinálnám szívesen. A Quimby-nek pláne.
A Hol volt, hol nem volt klipje, amelyet Antal Nimród rendezett:
