ARIFF-beszámoló 1.

Iparosok és sorsok

Először északi szomszédunkhoz kirándultunk: Martin Sulik szlovák filmrendező tíz évvel a Kertben után egy szociofilmmel tért vissza a magyar fesztiválvásznakra. (Noha a katalógus szerint időközben négy nagyjátékfilmet és egy szkeccsfilmet is készített.) A Napsütés földje minden értelemben angolosan kezd: a film első perceiben hatalmas munkástömeget bocsátanak el a gyárból. Tanácstalan és állástalan főhőseink egy kamionba fektetik összespórolt (összekéregetett) pénzüket, ám hirtelenjében felszaporodó magánéleti problémáik nem várt hatással lesznek vállalkozó karrierjükre. A Napsütés földje igazi szociofilm, bluesszólamokra komponált, közelikből kinyitó képekkel, sosem látott kelet-európai gyári munkások kalandjai elevenednek meg a vásznon a rendszerváltás zűrzavarában: munkahelyi és magánéleti csődjüket feloldja ugyan a rendező, de ne várjunk hepiendet, ez itt káeurópa, itt nincs megoldás, csak továbblépés.

Igazi szociofilm Martin Sulik: A napsütés földje

Noha ipari környezetben játszódik a német Molly útja is, mégis több rokonságot mutat a norvég A tél csókjá-val. Mindkét filmet az otthonról menekülés és a visszatérés szervezi keretbe: az egyikben egy gyerek érkezése, a másikban egy gyermek tragikus halála váltja ki sokkot. Mindkettő női történet, nők rendezésében, nők tollából.

Molly útja egy lengyelországi bányászvárosba vezet, Emily Atef filmjének kezdő kockáin egy fiatal ír lány érkezik a szürke városkába, hogy megtalálja a szerelmét. Szerelmét, akivel mindösszesen két éjszakát töltött együtt. Egy prostituáltak által lakott motelban kap szállást és később takarítóként állást, napközben pedig a bezárt bányákat járja, hogy megtalálja a sötétkék szemű fiút. A realista eszközökkel felvett filmben a címszereplő Mairead  McKinley játéka kelt lebegést: nem sikerült eldönteni (sem az írónak, sem a nézőnek), hogy Molly vajon tényleg ennyire naiv és romlatlan (hülye), vagy egy egyszerű lány külsejében megbúvó belevaló csajszi. A film valószínűleg a két állapot között vezető utat kívánná megrajzolni, és ha nem is csődöl be, azért hagy némi hiányérzetet maga után.

Szintén a sorssal való szembenézés irányítja A tél csókjá-t (Kissed by winter). A norvég rendezőnő Sara Johnsen első filmjében a szülő-gyermek kapcsolat konfliktusait és az ezekből fakadó fájdalmas tragédiákat dolgozta fel. A főszereplő Victoria fájdalma elől vidékre menekül, a havas Norvég tájba fojtja bánatát, mígnem egy váratlanul előkerülő, fiatal bevándorló fiú holtteste fel nem kavarja rendezett kis életét. A nyomozás során kiderül, hogy a fiú és szüleinek konfliktusa fontos szerepet játszott halálában, ezzel párhuzamosan Victoria múltbeli tragédiáját fokozatosan megismerjük, ahogyan ő is apránként dolgozza fel a történteket és fogadja el a megváltoztathatatlant. A tél csókja is inkább visszafogott eszközökkel operált, valószínűleg ezért ugrott ki annyira a film szerkezetéből a kétszer is elhangzó, szentimentálisabb vizekre evező betétdal, amelyet sokan kritizáltak a vetítés után. A filmhu azért elnézőbb: Jeff Buckley-t mindig szeretjük.

Izland rulez

Izgalom, látvány, fordulat Baltasar Kormakur: Út a mennyországba

Az egyenletesen teljesítő, erős közepesre osztályzott versenymezőnyből Baltasar Kormakur legújabb filmje az Út a mennyországba (Little trip to heaven) toronymagasan emelkedik ki. Az eredetileg színészi végzettségű izlandi rendező 2000-ben debütált 101 Rejkjavík című nagyjátékfilmjével, amelyet 2002-ben A tenger követett. Mindkettő egy elképzelhetetlen és mégis létező ország halszagba fulladt mindennapjairól számolt be egyedi hangon (és nyelven). Nos, úgy tűnik ennek a korszaknak vége van Kormakur pályáján, harmadik, angol nyelvű filmjében Forest Withaker, Julia Stiles és Peter Coyote is feltűnik, és láthatóan nem aprópénzből készült. Izlandi ízek helyett egy amerikai kisváros a helyszín, ahol egy nagy összegű életbiztosítás kifizetése kapcsán sötét titkokra, hamis személyazonosságokra és összefüggésekre derül fény. Az izgalmakban és látványban is bővelkedő, csavaros és fordulatos történet fokozott koncentrációt igényel a nézőktől, ha szeretnénk a film végén minden kérdésünkre választ kapni, érdemes figyelni minden részletre: és hihetetlen filmélményben lesz részünk. Az operatőr, Óttar Gudnason nevét pedig jegyezzük meg, mert egészen jól nézett ki ez a film. Magyar forgalmazás egyelőre nincs kilátásban.

Keblek és torkok

Hihetetlen képességek A Mély torok mélyén plakátja

Az ARIFF azonban nemcsak versenyfilmekből áll, így a Pacskovszky-film képezte lyukat a Telitalálat szekció Jobbra is, balra is (Look both ways) című ausztrál filmjével terveztem áthidalni, ám a Barátság mozi kamaratermében váratlanul a Pathé, majd Judi Dentsch neve tűnt fel a vásznon. A kópia hiányában ugyanis a már rendelkezésre álló Mrs. Henderson Presents-t tűzte műsorára a filmszínház, így kortárs ausztrál sorstragédia helyett a második világháború előtti London színházi életébe nyerhettünk bepillantást. Mrs. Henderson szerepében Judi Dentsch brillírozik, a faragatlan és nagyszájú özvegyasszony szerepe valódi jutalomjáték volt számára: Bob Hoskins-szal alkotott párosuk hihetetlen jól működik. Stephen Frears valós történeten alapuló legújabb filmjében az unatkozó és szókimondó özvegy nem talál szórakozást sem a hímzésben, sem a jótékonykodásban, ezért vásárol magának egy színházat. A revü óriási siker lesz London-szerte, és az élesedő versenyhelyzetben Mrs Henderson váratlan ötlettel rukkol elő: meztelen lányokat állítanak színpadra, a cenzor engedélyének megfelelően természetesen élőképekként. A film második felében már a háborús problémák, cenzúra és szórakozás, illúzió és szerelem körül forog a sztori: nem ez Frears legerősebb filmje, de kellemesen szórakoztat, és a feliratok alatt táncra is perdülhetünk.

És ha már meztelenkedés: a fesztivál műsorra tűzte a Warner gondozásában DVD-n már Magyarországon is megjelent a Mély torok mélyén (Inside Deep Throat) című dokumentumfilmet, amely minden idők egyik legsikeresebb pornófilmjének cenzúrára, alkotmányos jogokra és a szexuális forradalomra tett hatását vizsgálja harminc év távlatából. A szerdára csodás módon elállt eső végre lehetővé tette, hogy az ARIFF a Vidámpark Szabadtéri Mozijában is vetítsen, így esett, hogy Linda Loveloce hihetetlen képességeinek hatásán, és a filmben megjelent elképesztő alakok dumájában a szentjánosbogarakkal és a szép számban felvonult helyi erőkkel együtt merülhettünk el.