Ártatlan szemmel című rövidfilmjében az Aranyélet-tel és A király-jal színészként ismertté vált Olasz Renátó már bizonyította társadalmi érzékenységét. A 2022-es Friss Húson bemutatott kisfilm két párkapcsolat dinamikáját tárta fel párhuzamosan, azonban a rendező a szerelmi évődések bemutatása mellett a szereplők szociális hátterét is a történet fontos szerves részévé tette. Így az Ártatlan szemmel társadalmi keresztmetszetként is működött, miközben mikroszinten mesélt bizalomvesztésről és kapcsolati krízisről.
A Minden csillag továbbviszi ezt az alkotói pozíciót. A sokszereplős történet egy baráti társaság karácsonyi bulija körül bonyolódik, amit a fiatal felnőttek korábbi törzshelyükön, egy mára bezárt kocsmában tartanak Tiszavasváriban (a rendező szülővárosában). Ide tér vissza a történet két kiemelt karaktere, Milán (Olasz Renátó) és testvére, Bianka (Waskovics Andrea), hogy újra találkozzanak régi barátaikkal. Van köztük olyan, aki külföldre szakadt, olyan is, aki a kisvárosban maradt, míg Milán és Bianka Budapestre költöztek. Az alkoholba fojtott kocsmabuli során régi sérelmek és vonzalmak lángolnak fel újra, miközben a nyolc fős társaság mindegyik tagjáról kiderül, hogy épp egy reménytelennek látszó útkeresés közepén tart.
A fejezetekre osztott történet a szereplők rezdüléseire koncentrál, a Minden csillag gyorsan el is hagyja a hagyományos történetvezetést, a sokszínű társaság tagjairól mozaikos szerkesztéssel tudunk meg egyre többet. A film elején Milánnal és Biankával együtt érkezünk meg a tiszavasvári kocsmába, így Olasz is elsősorban ennek a specifikus élethelyzetnek a nüanszaira koncentrál. A testvérpár a kisvárosban nőtt fel, így egy jól ismert közegbe térnek vissza, igaz, már csak vendégként. Ráadásul mintha nem éreznék ugyanazt az eufóriát tinédzserkoruk kedvenc kocsmájában, mint egykor. „Iszonyatosan húgyszag van bent” - fakad ki Milán rögtön az érkezésük után. „Itt mindig húgyszag volt” - vág vissza Bianka, ez a párbeszéd pedig tökéletesen összefoglalja azt a furcsa érzést, ami a szülővárosba történő ideiglenes visszatérést jellemzi. Az ismerős terek keserédes nosztalgiával telítődnek, de a hiányosságok sokkal látványosabbá válnak, és a régi otthonosság-érzés mellé furcsa idegenség társul.
A Minden csillag legnagyobb erőssége, hogy képes megragadni a szülőhelyre történő visszatérés komplex és ellentmondásos érzetét. Olasz Renátó saját élményeiből ihletődve jeleníti meg a vidéki nihilt, miközben végig érződik, hogy ezek a figurák a régi szép időket szeretnék újra átélni. A kocsmák, vagy ha úgy tetszik, közösségi terek már bezártak, nemcsak éjszakai élet nincs, de úgy igazán élet sem. Ezzel együtt a Minden csillag nem azt állítja, hogy ma a magyar vidéken minden rossz, akik pedig ki tudtak onnan szakadni, azoknak minden jó.
Rögtön ott van Milán és Bianka esete, akik szintén nem csattannak ki az életörömtől, ráadásul valahogy mindketten szerelmi kalandba menekülnek a társaság valamelyik tagjával, valószínűleg azért, mert így próbálnak kapaszkodni az életük kevés biztos pontja közül az egyikbe: fiatalságuk önfeledt, nosztalgikus emlékeibe. A társaságban van, aki Dániában él, azonban nem kell sok hozzá, hogy kiderüljön, valójában ő sem érzi jól magát a bőrében, és érthető okokból idegennek érzi magát a skandináv országban.
Így botorkálnak tétován a vidéki kocsma hősei karácsony éjjelén, és ez az alkohol áztatta este tökéletesen leképezi az egész nemzedék általános létállapotát: a sehova sem tartozást és sehová sem tartást. Literszámra fogy a Kőbányai (azért azt hozzá kell tenni, hogy a vidéki létesítmények sörkínálata ennél sokkal változatosabb), a pálinka és az égetett szesz, a részegséggel együtt pedig egyre több sérelem kerül a felszínre. A film fő helyszíne egy idő után a húgyszag közvetlen forrása, a kocsma mellékhelyisége lesz, ami közvetlenül kapcsolódik az ünnepi túliváshoz is.
Bár a WC-ben játszódó jeleneteknél, és úgy általánosságban a Minden csillag második felében a tempó meg-megbicsaklik, az improvizatív színészvezetés rendre kihúzza a gödörből a filmet, Olasz Renátó nemcsak saját magát rendezi profin, hanem a nyolc fős társaságot is. Waskovics Andrea rövid időn belül másodjára bizonyítja, hogy hihetetlenül sokoldalú színész. Az Árva idősebbnek érződő, szorongó anyukája után Bianka szerepében egészen más arcát mutatja, bizonyos gesztusaiban egészen tinilányos, máskor pedig bizonytalan útkereső nő, a karakternek pedig külön jót tesz a kocsmában kibontakozó szerelmi kaland, amit Waskovics ügyesen ki tud használni:: kitűnően egyensúlyozik a lánglelkű tinédzser és a megkeseredett felnőtt között.
Olasz Renátó is remek a bajszos hipszter Milán szerepében, jelenlétével képes megragadni a film motorját is adó kettősséget: egyszerre mozog kívülállóként és régi ismerősként ebben a közegben. Rajtuk kívül az Öcsit játszó Oláh-Badi Levente az egységesen jól teljesítő színészgárda egyik legjobbja, igaz, a kisvárosban ragadt, harsány, nagyivó figura hálás szerep. Például az a szeretetnyelve, hogy köszönésképp a fenekét mutogatja a társaságba érkezőknek.
A Minden csillag különös atmoszférája nagyban köszönhető Bántó Csaba operatőr (Kálmán-nap, Békeidő, Védelem alatt, Sünvadászat) fekete-fehér képeinek: stílusosak a kocsmai díszletet megmutató közelik és mozdulatlan totálok, de a légies kameramozgások koreográfiája is szépen kidolgozott, a kamera könnyedén siklik a szereplők között. Még olyan bravúros képen belüli vágásokra is futja, mint például a film eleji jelenet, amikor Milán és Bianka megérkeznek a kocsmába.
Ezzel együtt a Minden csillagon néha tetten érhető a művészieskedő attitűd, főként a film vezérmotívumává emelt fehér ló által. Az események néma szemlélőjeként megjelenő ló jelenetei kilógnak a filmből, aminek sokkal jobban áll a kocsmai közeg karcossága és a fanyar helyzetkomikum. Az arcba tolt szimbólum megjelenése gyakran manírosnak érződik, és nem is ad hozzá túl sokat a történet értelmezéséhez.
A tipikusan elsőfilmes egyenetlenségek ellenére a Minden csillag jó ízléssel elkészített, magabiztos rendezői bemutatkozás, ami közérzetfilmként, párkapcsolati drámaként és buddy movie-ként is működik. Olasz Renátó őszinte érdeklődést mutat a saját korosztálya felé, a vidéki hangulatot annak sztereotip jegyeivel együtt önazonosan ábrázolja, és még önkritikát is gyakorol. Egy céltalan, talajt vesztett generáció sorsa körvonalazódik ezen a furcsa estén, ami fájdalmasan összeér a magyar vidék lassú, de félelmetes hanyatlásával.
A Minden csillag november 6-tól látható a mozikban, a Kino Alfa forgalmazásában.
