filmhu: Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
TB: Ez a film egy nyári filmes iskola egyik gyakorlata volt, így semmilyen szinten nem terveztem, nem készültem rá. Az angers-i Premiers Plans filmfesztivál nyári elsőfilmes kurzusán vettem részt fiatal francia filmesekkel, összesen 12-en voltunk. Az egyik nap Krysztof Zanussi azzal állt elő, mindenki készítsen egy „utómunkát nem igénylő, lehetőleg egyetlen beállításból készített kisfilmet, amiben valami drámai dolog történik”. Láthatóan elege volt a sehova nem vezető, öncélú rövidfilmekből, amik elég divatosak a filmfesztiválokon.
Én első pillanattól fogva Jeanne Moreau-ban gondolkodtam, hiszen ő volt a tábor házigazdája és kiagyalója a fesztiváligazgató Claude-Éric Poiroux mellett, 10 napig vele laktunk, ettünk stb. Ha csak elméleti síkon is felmerülhet, hogy 27 éves magyar pályakezdőként kamera elé állíthatom, játszhatok vele… Hamar kipuhatoltam, hogy nem zárkózik el a szerepléstől, így már csak a könnyen elkészíthető drámán kellett törnöm a fejem. Az utolsó pillanatig (hangsúlyozom, itt 2-3 napról van szó) vacilláltam két ötletem közt, az egyik eredetibb és merészebb, de bonyolultabb volt, a másik egyszerűbb, személyesebb és olyan témájú, amit már egyszer kipróbáltam (nyelvi zavar). Végül az utóbbi mellett döntöttem, „biztosra mentem”, meg az is befolyásolt kicsit, hogy így egy filmben szerepelhettem ezzel az élő legendával, aki mellesleg elbűvölő nő 77 évesen is. Nem bántam meg!
filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
TB: A fentiekből kiderült, hogy ilyesmiről nincs szó. A fesztivál és Claude-Éric mindent előteremtettek nekünk. Elkértem a HDv kamerát, amivel a fesztivál forgatott magának és megbeszéltem a vendég előadó Piotr Szczepanski fiatal lengyel operatőrrel, hogy csinálja meg velünk (Jeanne Moreau miatt könnyű volt meggyőzni - egyetlen nap alatt különben négy filmet csinált a dívával, időközben a többieknek is megjött a bátorsága!).
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
TB: Bár sokáig gyanúsan készségesnek mutatkozott, Jeanne Moreau-ból az utolsó pillanatokban azonban mégis előjött a világsztár, és csak két felvételnyi időt adott nekünk. Persze mentségére szól, hogy ez nem egy igazi forgatás volt, inkább amolyan gyakorlatnak nevezném. De mivel egy négyperces, többhelyszínes (mosdó + mozi előtere) jelenetről van szó, amit világítani is kellett (sokáig kardoskodtam Zanussinál a világítás ellen, sejtettem, hogy kapkodás lesz, a világítás pedig falja az időt és HD-nél nem is kell, de végül ezzel az érvvel rázott le: „Jeanne Moreau-t világítani kell és kész”), szóval mindkét felvételben történtek technikai bakik. Végül a spontánabbat választottam, amelyikben többet bénázok az ital-automatával és amelyben Moreau is meglepett egy kis új dialóggal. Improvizálnom kellett benne több helyen, még szerencse hogy hetente űzöm ezt a műfajt a Momentán Társulattal itt Pesten. Igaz, ott nem kell közben lélekben a kamera túloldalán is állnom.
Egyszóval nem volt könnyű hirtelen azzal a színésznővel játszanom, akinek némely filmjét gyerekkorom óta betéve tudom, és közben koordinálni a szedett-vedett nemzetközi társaságot angolul és franciául, ha csak néhány óra erejéig is. De felejthetetlen élmény, az eredmény pedig sokkal menőbb, mint egy dedikált fotó !
filmhu: A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?
TB: Erre a filmre tehát semmilyen hatással nem volt a megszorítás. A nagyjátékfilm-tervemre, a Rózsaszín sajtra már inkább (ezzel voltam Angers-ban is), lévén hogy tavaly nem volt gyártási támogatás, és még idén sem írták ki. A hosszabb szünet alatt sokat finomítottam a könyvön különböző műhelyekben, egykori tanáraim segédletével és a producerek, Hutlassa Tamás és Thierry Hugot irányításával.
