„Azt a metszéspontot próbáltuk megtalálni, amelyben valamilyen módon jelen van a szervezetfejlesztés, a művészeti felsőoktatás és az innováció. Ennek egyértelműen az animáció volt a legintenzívebben kitapintható része.” Az animáció kiváló „állatorvosi lóként” szolgált a munkához, mivel az azt körülvevő technológiai környezet nagyon gyorsan változik, ami jelentős kihívásokat jelent a szakma számára. Ez a gyors fejlődés magában foglalja a technológiai változásokat, a piaci igények alakulását, sőt azt is, ahogyan a kultúra tekint az animációra. Központi kérdés volt számára, hogyan tudja az oktatás lekövetni ezeket a gyors változásokat.
Andrasev kiemelte, hogy a könyv felvet egy olyan problémát, amit animációs alkotóként ő maga is érzékel: gyártási szempontból nincs elég szakember itthon, ezért fontos lenne, hogy az animációs oktatást jobban összehangolják az igényekkel. A kötet egy komplex tervet vázol fel megoldásként. Petri szerint ez úgy jött létre, hogy az oktatásra fókuszáló törzsanyagot Kollárik Tamás és Cseporán Zsolt (a könyv harmadik szerzője - a szerk.) kontextusba helyezte. Az innovációs szakember tapasztalatai alapján az oktatás különböző szintjei – felsőoktatás, szakemberképzés – és a piac egymástól „különböző nyelveket beszélnek”. Hogyan lehet ezeket a nyelveket valamilyen módon egy átfedésbe hozni? – ez volt a kérdés, ami felmerült előttük.
Gorka-Focht Máté, Dr. Takó Sándor, Dr. Kollarik Tamás, Dr. Taba Miklós, Petri Zsolt, Varsányi Ferenc, Andrasev Nadja
„A modell, amelyet mi konszociális képzési modellnek neveztünk, meglévő elemek összehangolására törekszik. Nem tartalmaz radikálisan új elemeket, inkább egy átlátható, egyenes útvonalat próbál kijelölni. Ennek célja, hogy megfeleljen annak az elvárásnak, hogy a szakember egyszerre legyen egységesen gondolkodó és rugalmas.” A felvázolt modell lényege, hogy különböző szereplők, a piac, az állam, a szakma és az oktatás – egy közös cél érdekében működjenek együtt, jól meghatározott szerepek mentén. A cél, hogy gyorsan és hatékonyan lehessen olyan szakembereket képezni, akik megfelelnek a folyamatosan változó piaci igényeknek. Emellett a modell figyel a visszacsatolásra is, képes rugalmasan korrigálni az irányt, ha a környezet változik.
Szóba került az AI fejlődése, amely alapjaiban rengeti meg a filmes és animációs gyártást. A könyv készítésekor ez a technológia még gyerekcipőben járt, így az ott bemutatott AI-megoldások mára már meghaladottak. Épp ez is hangsúlyozza, milyen gyorsan változik a terület, és erre is szeretnék felhívni a figyelmet. „És innentől kezdve: mi az animációs szakma, amihez érteni kell? Nagyon izgalmas kérdés. Csak azért mondom, mert ez is mutatja azt a nyomást, hogy a képzésnek képesnek kellene lennie feldolgozni az ilyen gyorsaságú változásokat. És erre most biztosan nem képes.”
Varsányi Ferenc, hosszú évek alkotói és oktatói tapasztalatával a háta mögött, az animációkészítés gyakorlati szempontjainak fontosságát hangsúlyozta. „Nem az elméleti oldalról közelíteném meg ezt a kérdést, hanem kifejezetten csakis a gyakorlat felől.” Egy konkrét példát hozott a gyakorlati oktatás jelentőségére: az alaphang felvételét, amit az animációs filmkészítés egyik kulcsfontosságú elemének tart. Úgy látja, hogy erről a folyamatról sok képzésben megfeledkeznek, pedig egy jól sikerült alaphang nemcsak a szájszinkronról szól, hanem inspirálja is az animátorokat, „szárnyakat tud adni” a munkájuknak.
Dr. Taba Miklós, Petri Zsolt és Varsányi Ferenc
Varsányi saját kurzusait nem tanteremben, hanem hangstúdióban tartotta, ahol a hallgatók rendezőként és színészként is kipróbálhatták magukat. „Így közvetlenül tapasztalhatták meg, milyen irányítani és irányítva lenni” – és ez segített nekik abban, hogy később animátorként hatékonyan tudjanak kommunikálni a szinkronszínészekkel. Az animációs szakember szerint a legerősebb vizsgafilmeket mindig azok készítették, akik tanulmányaik alatt valós produkciós környezetben szereztek tapasztalatot, nemcsak vágásban, hanem layoutban, animációban, storyboardban és a külön kiemelt alaphang felvételében is.
„Én ebben látom a kiutat abból a helyzetből, amiben az animációs szakma és oktatás most van, hogy intézményrendszer segítségével, összefogással ezt meg tudjuk teremteni. Ehhez nagyon komoly gyakorlati alapú képzésre van szükség. Nem csak rendezőképzésre, nem arra, hogy minél több rendező legyen, hanem arra, hogy szakemberek is legyenek, mert nélkülük a legjobb rendező sem tud labdába rúgni. A rendező olyan, mint egy hajó kapitánya: meg kell találni a legjobb kormányost, vitorlamestert, fedélzetmestert, matrózt, mindenkit, hogy a hajó rendben menjen” – foglalta össze Varsányi Ferenc.
Kollárik Tamás optimista abban a kérdésben, hogy a könyv eljut azokhoz, akiknek össze kell fognia a felvázolt rendszer szerint. „Az MMA által kiadott filmes szakkönyveink közül mind a tizenkettő bekerült az oktatásba, és eljutott a legtöbb egyetemre – nemcsak az állami fenntartású, vagy most már alapítványi fenntartású egyetemeken, hanem a Metropolitan Egyetemen is ott vannak az oktatásban.” A könyvben található animációs stratégiához Cseporán Zsolttal az oktatási, igazgatási, szabályozási, finanszírozási és filmigazgatási részt tették hozzá. „Valójában a technikai változás nem befolyásolja ennek a könyvnek a beltartalmát és azokat a struktúrákat, amelyeket felvázol” – tette hozzá a technológiai kérdés kapcsán.
Dr. Takó Sándor és Dr. Kollarik Tamás
A műsorvezető az NFT-kkel kapcsolatos részt hozta fel példaként, és arra volt kíváncsi, volt-e olyan téma, ami annyira megváltozott, hogy később szerkeszteni kellett, vagy ki kellett venni a könyvből. Petri erre úgy válaszolt: „A mesterséges intelligencia által támasztott kihívásokkal az anyag az akkori állapota miatt nem foglalkozik közvetlenül, ugyanakkor éppen arra keresi a választ, hogy hogyan lehet egy oktatási rendszer rugalmasabb egy ilyen gyorsan változó világban. Ezért a szerkesztés során úgy döntöttünk, hogy minden olyan részt megtartunk, ami ebben az értelemben fontos. Természetesen ezek között vannak olyan technológiák is, amelyek már ma elavultnak számítanak, de pont ez mutatja, milyen gyorsan változik a világ. Itt három évvel ezelőtti állapotról beszélünk, ami alatt egy technológia teljesen megváltozhat. Emiatt nem lehet előre modellezni, hogy három év múlva pontosan hol tart majd a fejlesztés. Ezért gondolom azt, hogy az oktatást úgy kell átalakítani, hogy képes legyen lépést tartani az ilyen mértékű változásokkal és sebességgel.”
Andrasev Nadja kiemelte a 360 fokos fejlesztés kérdéskörét (az animáció területén a „360 fokos fejlesztés” azt jelenti, hogy egy animációs koncepció vagy projekt többféle platformon és formátumban is megjelenik – A szerk.). Arra volt kíváncsi, hogy az oktatásban megtanítják-e ezt a diákoknak, és van-e ehhez valódi anyagi és szakmai támogatás az iparban. Kollárik szerint a könyv érinti a támogatás és az állami finanszírozás politikájának bizonyos kérdéseit, de erről részletesebben korábbi munkáikban (pl. Mozgókép és paragrafusok) beszélnek. „Ez egy nagyon nehéz ügy valójában, mert a magyar állami támogatáspolitikát, mint ahogy minden európai állami támogatáspolitikát, európai szabályok és tagállami szabályozók írják felül.” A jogi szabályozás megpróbálja lekövetni a villámgyorsan változó világot, de mindig óhatatlanul csak utána kullog, mint például most a mesterséges intelligencia jogi kérdéseiben.
Petri szerint a 360 fokos fejlesztés alapvetően piaci alapon tud működni, nem csak állami támogatásból. Példaként a svéd Angry Birds-t hozta fel, ami játékból indulva merchandise-zal és animációval bővült, önfenntartó, többplatformos rendszert kiépítve. Az animáció tehát ehhez a modellhez különösen jól alkalmazkodik. Ezzel szemben az állami támogatás és oktatási rendszer lassú és merev, nem tud lépést tartani a gyorsan változó piaci és technológiai környezettel, így a piaci finanszírozás sokkal rugalmasabb és hatékonyabb tud lenni.
Varsányi Ferenc és Andrasev Nadja
Andrasev rákérdezett az animációs és az élőszereplős filmek gyártásának és finanszírozásának különbségeire, amit szerinte az élőszereplős filmek világából érkezők gyakran nem látnak át teljesen. Kíváncsi volt, történt-e változás ezen a téren az oktatásban vagy a döntéshozói szinten. Kollárik elmondta, hogy az elmúlt másfél évtizedben már tapasztalt ilyen változásokat, hiszen korábban ő vezette a Magyar Média Mecenatúra programot, amely keretében létrehozták az animációs gyártást támogató Macskássy- és Dargay-pályázatokat is.
„Ezek a pályázatok az elmúlt tíz évben történelmi mennyiségű animációs film megszületését tették lehetővé.” Szerinte továbbra is folyamatosan zajlik az a munka, hogy ne csak az animáció gyártása különüljön el, hanem a támogatási szemlélet is változzon, és a pályázati rendszerek ehhez igazodjanak. „Szerencsére ma itthon konszenzus van abban, hogy a magyar animáció – hogy Jankovics Marcellt idézzük – a magyar film legszínesebb, és bátran mondhatjuk, hogy talán egyik legizgalmasabb és legértékesebb része. Ugyanígy egyetértés van abban is, hogy a magyar animációs alkotók, Rofusz Ferenctől Orosz Istvánig, a magyar kultúra kiemelkedő alakjai. Úgy gondolom, nincs olyan magyar állami döntéshozó, akit erről meg kellene győzni, mert ezt mindenki felismeri.”
